Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Közélet

Húszéves lenne Ghandia, a röszkei miniállam + FOTÓK

Húszéves lenne Ghandia, a röszkei miniállam + FOTÓK

2013. április 4., csütörtök
Húszéves lenne Ghandia, a röszkei miniállam + FOTÓK

A szerb határtól pár száz méterre helyezkedett el Almásy István 3350 négyzetméternyi miniállama, a 20 évvel ezelőtt, 1993 májusában alakult Röszkei Közkormányzóság. Mint minden rendes államnak, a később Gandhiának elnevezett közkormányzóságnak is volt pénze, zászlaja, himnusza, parlamentje s Pista bácsi személyében államelnöke. A fizetőeszköz a csillám volt, amit Almásy úr 1 kilogramm sárgabarack mindenkori árához igazított. Lássuk, mi volt egykoron, és mi lett most.

„Úgy történt” – mesélte 17 évvel ezelőtt készült beszélgetésünk alkalmával az államalapítás körülményeit az elnök –, „hogy az egyik nyáron térdig volt sárgabarack a gyümölcsösben, annyi termett belőle. Mit kezdjek vele, szétosztogattam. Később elkezdtem morfondírozni, mi lenne, ha kiskertemben alapítanék egy miniállamot, sajtóval, himnusszal, bélyeggel, zászlóval, pénzzel, és a barack lenne a gazdasági alapot képező termék. Így is történt.” Az elképzelést tett követte.

A csillám árfolyama a dolláréval vetekedett

Megszületett a csillám, váltópénze pedig a pille. Az 1994-as évszámot viselő 1 csillámból 200 darab készült, az 1995-os keltezésűből 300. Az 5 csillámból ugyancsak 200 darabot csináltatott, az 1997-ben kiadott 100 csillámból pedig mindössze 11 darabot. Az egyes és ötös címletű pénzérmék vörös-barna égetett agyagból, a 100-as címletűek pedig 14 karátos aranyból készültek. A későbbiekben 10, 50 és ½ csillámos, azaz 50 pihés névértékben is kerültek kibocsátásra pénzek. A kis példányszámban kiadott arany pénzek iránt már akkor óriási érdeklődés mutatkozott meg a gyűjtők körében. Hogy hol lehetett ezekkel a pénzekkel fizetni? „Itt nálam, eddig még senki sem reklamált” – nyugtatott meg huncut mosolyával az elnök. „Pénzem sokkal többet ér, mit országunk fizetőeszköze, majdnem az USA dollárral vetekszik.”

A közkormányzóság területén a látogatók a szoborparkot is megcsodálhatták. Itt állt Nagy Imre, Gandhi, Koppány, Anna Frank, Olof Palme és Teréz anya mellszobra. Az utóbbi akkor a világon egyedül Pista bácsinál volt megtalálható. A liliputi állam dallamos, fülbemászó himnusza a következő sorokkal kezdődött: „A homokon szőlő és paprika izzik, hófedte csúcsok lesnek ide át, zöld búza ring és csöpp tanya bújik, őrzi a múltat, az édesanyát.”

Ami nincs, azt nem lehet betiltani

Pista bácsi államalapítása fölkeltette a hivatalos államvédelmi szervek érdeklődését is, de ő nagyon körültekintően ügyelt arra, hogy a közkormányzóság szó még véletlenül se szerepeljen a Magyar Értelmező Szótárban. Ami nincs, azt nem lehet betiltani. Ha ez valami miatt mégis megtörténik, a gyerekek bánták volna a legjobban, ugyanis több ezren leveleztek a közkormányzóság vezetőjével. A miniállam húsvétkor apróbb ajándékokat küldött nekik, a Puszil a nyuszi akció keretében pedig Pista bácsi csomagokat osztott szét, több gyereket pedig vendégül látott a gyümölcsösben vagy elvitt üdültetni. Mennyi pénzből gazdálkodik a közkormányzóság? – kérdeztem 17 évvel ezelőtt. „Nem kerül különösebb pénzbe, a közkormányzóság éves költségvetése 100 ezer forint. Amit az eladott sárgabarack árából ki kell egészítenem, azt a nyugdíjamból pótolom – válaszolta az elnök. Almásy úr államában nincs korrupció, és a bűnözés is ismeretlen fogalom volt. A tiszteletbeli polgárok száma akkor 10 fő, mindannyian segítőkész, adakozó, jószívű emberek, akiket az államalapító ilyképpen tüntetett ki bizalmával. „Nekem mindig akkor jött a segítség, amikor a legnagyobb szükségem volt rá” – avat be Pista bácsi. „A Teréz anya szobrát elkészítő szobrászt például egyáltalán nem ismertem, 100 telefonszámból választottam ki teljesen véletlenül. Felhívtam vaktában, és 3 nap múlva elkészült a szobor.” Akkor, 1996-ban a jövő felől érdeklődünk, ki fogja folytatni a megkezdett munkát, ha már Almásy Pista bácsi nem bírja. „Ha már nem tudom csinálni, azt szeretném, ha valaki a faluból átvenné a helyemet, és folytatná a munkát ugyanebben a szellemben. Azt szeretném, ha a közkormányzóság idővel egy magyar San Marinóvá fejlődne. Sajnos, én ezt már nem fogom megérni”–– válaszolta István, aki akkor még tele volt tervekkel.

A tervekből semmi sem lett

Az Anyatejgyűjtő Állomás megkeresésével elhatározta, a humanitárius akciót támogatandó minden kismamának emlékplakettet és arany fülbevalót ajándékoz. Az ajándékot a tejadó anyák napján adták át annak a 150-180 anyukának, akik rendszeresen látogatták az állomást. Almásy úr másik nagy elhatározása, hogy a parlament által elfelejtett ipari munkások, a szolgáltatóiparban és a mezőgazdaságban dolgozók számára országos Szántó-Kovács-díjat alapít, amit kétévente osztanak majd ki 3 főnek. A díj értéke 100 arany csillám. Mindebből már semmi sem lett. A korabeli sajtó többnyire üde színfoltként, enyhe iróniával írt a miniállamról, Pista bácsi azonban mindent nagyon komolyan gondolt, és ma is ugyanolyan lelkesen csinálná, ha nem jött volna közbe a családi tragédia: a balástyai rém néven elhíresült tömeggyilkosnak az ő lánya is áldozatul esett. Almásy úr összeroppant, az orvosok több száz gyógyszerrel próbálták enyhíteni fájdalmát, meggyógyítani mélységes depressziójából, sikertelenül. A gyümölcsöst odaajándékozta a röszkei önkormányzatnak, a közkormányzóságot pedig a ’90-es évek végén felszámolta. Az épület és a gyümölcsös pusztulni kezdett, nem is annyira ismeretlen tettesek pedig mindent szétloptak, a fákat kivágták.

Almásy úr magára talált

A közkormányzóság megalapításától eltelt húsz év után a minap ellátogattunk Almásy úrhoz, hogy lássuk, mi lett az egykoron oly szimpatikus kezdeményezéssel, egy jobb világról szóló utópiával, és megtudjuk, hogyan él ma, mivel foglalkozik, miként emlékezik vissza Gandhiára. A kapu felett egy Pista bácsi által festett Kádár-kép díszeleg törésálló üvegbe foglalva. Az óvatosság feleslegesnek bizonyult, hiszen még soha senki nem próbálta megrongálni az utcáról is jól látható festményt. Pista bácsi a szobában, egy széken ülve dolgozik, speciális eljárással fűzi, ragasztja össze az általa írt, szerkesztett és kiadott könyvet, amelynek hangzatos címe után nem álljuk meg nevetés nélkül: Az emberi szél (és egyéb társadalmi büdösségek). Magyarán, 33 írás foglalkozik a finggal, annak anatómiai, biológiai, társadalmi, kulturális és egyéb vonatkozásaival roppant élvezetes, olvasmányos nyelven. A könyv bevételét ezúttal is jótékony célra, a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítványának szánja. Honnan az ötlet? Egy német szerző 1983-ban jelentette meg Széklettan című tudományos munkáját. Almásy urat az zavarta, hogy a könyvben szinte egy sor sincs a szélről, pedig a kettő szorosan összetartozik. Ezért hiánypótlóként két év alatt megírta a könyvet. Rengeteget készült, utánaolvasott, noha meglehetősen hiányos az ember eme tevékenységével kapcsolatos irodalom.

A kor nem kedvez Nagy Imre eszméinek

Itt vannak a dokumentumok, mutat Pista bácsi a szekrényben tárolt irathalmazra, arra várnak, hogy valaki majd egyszer feldolgozza, megírja a volt szocialista blokk egyetlen miniállamának a történetét. Almásy úr ma már nem jár ki a gyümölcsösbe, hiszen elajándékozta a területet (azóta az önkormányzat is tovább adta), sok szép emlék fűzi ide, nem akarja feltépni a sebeket. A szobrok egy részét hazahozta, egy részét elajándékozta, Nagy Imrét pedig elásta, pontosabban: eltemette. „Majd ha az ő eszméi visszatérnek, és a rendszernek érdeke lesz őt onnan visszahozni, akkor kiásom” – mondja Pista bácsi. Házigazdánk elővesz egy vastag könyvet, amelybe az orvosok által neki felírt és beszedett gyógyszerek használati utasítását ragasztotta: Nem számoltuk, de 100-nál biztos több orvosság papírja lapul ott csillapítók, nyugtatók, kedélyjavítók. Pista bácsi szerint több pénz ment el medicinára, mint amit a közkormányzóságra összesen elköltött. Később az orvosok ajánlására abbahagyta a gyógyszerek szedését és elkezdett írni, festegetni. „Az első képem rettenetes volt, egy almát festettem meg, ami inkább egy ló heréjére hasonlított, nem hittem volna, hogy az életemben ebből valami is lesz” – emlékezik vissza Almásy úr. Nem egész 1 év múlva már önálló kiállítása volt. Pista bácsi mindent fest, portrét, csendéletet, tájképet. A falon felismerhető Orbán Viktor portréja, szeme alatt óriási monokli: „Így bánt el az IMF-fel, kiosztott nekik két sallert” – magyarázza Pista bácsi. A portrék között felismerjük Salgó László egykori rendőr-főkapitány, Verebes István rendező arcképét, na és a kedvenc: J. S. Bach.

Keleti nyitás: Pista bácsi a kínaiakat is megelőzte

Kérdésünkre, hogy ma lehetne-e hasonló miniállamot létrehozni, lenne-e befogadó készség a társadalom részéről, Almásy úr szkeptikus. Szerinte Ghandia Nagy Imrével ma már nem lenne vonzó, az ő tanításukra nem vevő, nem kíváncsi a társadalom. Szóba kerülnek az országok, diplomaták, amelyekkel Pista bácsi anno közelebbi kapcsolatba került: Albánia, India, Kína. A Kínai Népköztársaság első fellőtt rakétája alkalmából Almásy úr előbb adott ki bélyeget a neves eseményről, mint maguk a kínaiak. Elnézve a kis példányban megjelenő szebbnél-szebb bélyegeket megértjük, miért olyan kapósak a gyűjtők körében ezek az unikális példányok csakúgy, mint a számozott példányban megjelent arany csillámok. Pista bácsi következő könyve, a Nem bírom ki, inni kell munkacímű az alkohol ellen szól. Mindent meghatároz az üzlet, nem számít ma már sem ember, sem Isten. Európában nem sok helyen viszonyulnak ilyen felelőtlen, nemtörődöm módon az alkoholhoz és az alkoholizmushoz, mint Magyarországon. Almásy úr újra sokat szerepel a közéletben, de politikailag ma sem aktív, nem tagja egyetlen pártnak sem. Távozásunkkor azért megsúgja, a megyében ő volt az utolsó, aki belépett az MSZMP-be. Korholták is akkor ismerősei, barátai eleget, hogy lehetett ilyen ostoba. „Süllyedő hajóra menni bátorság, jólétben pofázni, nem nagy kihívás” – vallja Pista bácsi. Ja, persze, mondják mások, ha innen nézzük. „Ezt máshonnan nézni nem lehet, sajnos.”
Ghandia csillám Röszke Almásy István közkormányzóság

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo