A szezon és alapanyag Mautner Zsófia legfőbb ihletadója

Imádja a leveseket és a sült zöldségeket Mautner Zsófia, aki arra biztat mindenkit, hogy merjen kísérletezni, hiszen egy kis csavarral fel lehet dobni a legegyszerűbb étkeket is. Megtudtuk, a Chili & Vanília gasztroblog szerzője a halászlevet is szereti.

Az illatok és a kulináris világ kapcsolatát is elemezte

Zólyomi Zsolt

parfümőr,

Mautner Zsófia

és

Jókuti András

a Szegedi Tudományegyetem JGYPK stíluskommunikátor szakos hallgatóinak tartott

előadásán.

A rendezvényen kiderült, hogy a vaníliát a nemzetközi gasztronómia előszeretettel párosítja sós ételekkel, kiemeli például a sárgarépa és a borsó édeskés ízét. Zsófia, a diplomatából lett gasztroblogger arra biztat mindenkit, hogy merjen újdonságokat kipróbálni a fűszerezés terén is.

- Hivatásszerűen egész nap a konyhában vagy és sütsz és főzöl. Mégis mit készítesz magadnak, ha nincs túl sok időd?

- A receptjeim nagy része gyorsan elkészíthető étkeket tartalmaz, 15-30 perc alatt is csodákat lehet varázsolni. Nagyon szeretek leveseket főzni, ami szerintem rövidebb ideig tart, mint egy zacskós leves kinyitása. Imádom a sült zöldségeket is, melyek között nagyon sok olyan van, amit az emberek többsége nem kedvel. Ilyen a kelbimbó és a karfiol, melyek megsütve nagyon finomak, s mindössze 20 perc alatt elkészíthető. Ropogós, karamellizálódik, és sokkal finomabb, mint egy sokkal egészségtelenebb sült krumpli.

- Törekszel is arra, hogy megszerettesd az emberekkel a kevésbé felkapott, úgymond „nemszeretem” zöldségeket és egyéb étkeket?

- Igen, hiszen szerencsére elég jó választékunk van, sok minden megterem nálunk. Sajnos nagyon sokan nem mernek kísérletezgetni olyan alapanyagokkal, amelyekről azt gondolják, hogy nem finomak, pedig egy apró csavarral vagy trükkel igazán szuperek.

- Inspirációkat honnan gyűjtesz?

- Tizenhárom évig éltem külföldön, a nemzetközi konyhát volt időm megismerni, de azt vallom, hogy a legfontosabb ihletadó mindig a szezon és az alapanyag. Ha épp medvehagyma-szezon van, akkor azzal dolgozok, de bármi megihlethet, egy hangulat, egy város, egy szín, zene vagy film is. Nagyon sok olyan munkám van, amikor egy-egy művészeti ággal kerülök közelebbi kapcsolatba. Engem tényleg bármi meg tud ihletni.

- Az utazások és kóstolások során értek már kellemetlen meglepetések, amikor valamit nagyon finomnak gondoltál, és csalódtál valamelyest?

- Ízlés dolga, hogy kinek mi ízlik, de ha jó helyen kóstoltja az ember, akkor nem csalódik. Igyekszem mindig házi főztöt enni, bármerre is utazom, így óriási meglepetések, pláne kellemetlenek szerencsére eddig nem értek. Fel is szoktam készülni előre az adott ország vagy épp tájegység gasztronómiai jellegzetességeiből. Az természetes, hogy azt szeretjük igazán, ami az itteni földeken megterem, és amilyen étkek és ízek között felnőttünk.

- Mit tapasztalsz, mennyire bátrak az emberek a fűszerek terén?

- A régi magyar konyhával kapcsolatban sok tévhit van. A pirospaprika – ami emblematikus fűszerünk – csak a török hódoltsággal került be Magyarországra, előtte egyáltalán nem használták. Ha megnézünk egy 16-17. századi szakácskönyvet, az olyan, mintha egy indiai curry-bibliát olvasgatnánk, az összes receptben rózsavíz, fahéj, szerecsendió-virág található. Ha nagyon visszanyúlnánk a magyar konyhában, akkor ezt a nagyon kifinomult és összetett fűszerezést látnánk. Az a tapasztalatom, hogy az emberek egyre nyitottabbak, szívesebben kísérletezgetnek, utaznak és hozzák magukkal az új ízélményeket. Ráadásul egyre könnyebb hozzájutni ezekhez az alapanyagokhoz, így egyre jobban fejlődik a fűszerhasználatuk.

- Szegeden kikerülhetetlen kérdés, szereted-e a halászlevet?

- Nagyon szeretem, mielőtt jöttem, meg is kérdeztem a

Facebook-oldalamon

, hogy ha már Szegeden járok, hol érdemes halászlevet ennem, és ki is bontakozott egy kisebb vita, hogy melyik a legjobb. A bajait és a szegedit egyaránt szeretem, ha helyben frissen és jól készítik, akkor nagyon szívesen eszem.