Családi ünnep a húsvét B. Nagyéknál

Mint minden nagyobb ünnepet, a húsvétot is együtt tölti a B. Nagy család. A szőregi ház ilyenkor megtelik: négy generáció lakja három napon át. Sokkal inkább az együttlétről szól számukra a Húsvét, mintsem drága ajándékokról vagy nagy vendéglátásról. A két és fél éve született kisunoka a család szeme fénye: ha nem olvad el addig a hó, szánkózni viszi majd Lizit a nagypapa, B. Nagy László.

- Van ideje a parlamenti és a kormánymegbízotti feladatok mellett a nyugodt készülődésre?

- Az embernek arra van ideje, amit fontosnak tart. A számomra a legfontosabbak egyike a család, ezért igyekszem minél többet velük lenni. Ilyenkor hazajönnek a gyerekek, nálunk tölti a hétvégét a feleségem édesanyja is. De amióta megszületett az unokánk,

Lizi

, még jobban készülünk az ünnepekre, őt hazavárni a legnagyobb öröm. Nem titok, amint megérkezik, azonnal levesz bennünket a lábunkról, de gondolom, más nagyszülő is így van ezzel. Ahogy minden családban szokás, nagytakarítással és alapos bevásárlással készültünk a húsvétra. Takarítani a feleségem szokott, gyakran nem csak nálunk, de közeli rokonnál, barátnál is besegít az ünnep előtti hetekben ablakot pucolni. A piacot rám lehet bízni, gyakran járok bevásárolni a Mars térre. Szeretek az őstermelők portékáiból válogatni, vásárolni. Azzal a minőséggel, azokkal az ízekkel semmilyen gyors érlelésű hústermék, vagy hűtött zöldség nem tudja felvenni a versenyt

- Ha már az ízeknél tartunk: mi kerül idén az ünnepi asztalukra? Ragaszkodnak a hagyományos ételekhez?

- A hagyományos ízek nem hiányozhatnak, ezeket szereti a család. Sokan tudják rólam, hogy zsombói származású vagyok, ott is az volt a jellemző, mint másutt, faluhelyen: csak házi sonka, kolbász, tojás, zöldség kerülhetett az asztalra. Ha mi már nem is termelünk, azért az ilyenkor szokásos élelmiszereket jól bevált helyekről szerezzük be: a házi parasztsonkát évek óta ugyanattól az ismerőstől hozzuk, zöldséget csak a piacon vásárolunk, kalácsot minden évben a Z. Nagy cukrászdából rendelünk. A sonkát itthon főzzük, fazékban, bár az üstben főzöttnek szerintem nincs párja. A feleségem kiváló háziasszony, de ilyenkor még alaposabban kitesz magáért: süt-főz, mindenkinek lesi a kedvét.

- És Ön mivel tölti az idejét?

- Az első és legfontosabb, hogy a kis unokámmal játszom. Ha lesz még hó, akkor szánkózni viszem, ha pedig felszárad, és még a napi is kisüt esetleg, akkor ki tudjuk próbálni a kisbiciklit, amit ajándékba kapott nemrég. Nagyon szeret a szabadban, ha ott elfárad, a lakásban folytatjuk. Szeret színezni, képeskönyvet nézegetni, imádja, ha mesét olvasok neki. Ő is készült a Húsvétra, a minap pont akkor hívtuk telefonon, amikor éppen „pirostolást”festett. Persze, ha jó idő lesz, nekiállunk a fiammal és egy kicsit rendbe hozzuk a kertet: a rózsákat kellene metszeni, de virágot is ültetnénk már. Majd látjuk milyen lesz az idő.

- Locsolkodni mennek? Tartják még ezt a szokást?

- Ahol ennyi nő van a családban: nejem, lányom, anyósom és az unokám, nehéz lenne leszokni erről. Őket természetesen meglocsoljuk, amit szívesen vesznek, bár volt már példa a szódavizes locsolkodásra is. A fiam 17 éves koráig szokásunk volt ilyenkor a rokonság, és a baráti társaság hölgytagjait is végiglátogatni, de ma már jobbára egyedül megy, miután véget ért a szentmise, ahová a nagymamáját és az édesanyját mindig elkíséri.