A vajdasági magyarellenes megtorlások a szerb történész szemével

A magyar és szerb történészek közt sok olyan kérdés van, amit máshogyan látnak, de egyre inkább uralkodóvá vált az a nézet, hogy a források feltárásával, azokra koncentrálva kell szembenézni a múlt eseményeivel. A nagy érzéseket felvető vita megoldódhat, ha a felek az emóció helyett a tényekre próbálnak összpontosítani. A magyar–szerb akadémiai vegyes bizottság szegedi ülésén megkérdeztünk egy szerb történészt, ő hogyan ítéli meg a ’44-45-ös magyarellenes megtorlások eseményeit a Vajdaságban.

Srdjan Cvetković

, a

pénteki szegedi tudományos tanácskozáson

előadó szerb történész olyan területet kutat, amely évtizedekig tiltott gyümölcsnek számított az egykori Jugoszláviában, majd hosszú időn keresztül Szerbiában is. Ahogy portálunknak elmondta, nehéz és a társadalom számára tabunak számító témákat dolgoz fel, mint amilyen a politikai elnyomás gépezete, a hatalmi represszió, a népellenségek likvidálása, a kényszerű beszolgáltatás, a Goli otok nevű szigeten található hírhedt börtön stb.

Az áldozatokat bírósági ítélet nélkül végezték ki

Hosszú ideig jómaga sem tudott semmit ezekről az agyonhallgatott eseményekről, csupán a média szellőztetett meg néha egy-egy hasonló témát. A levéltári dokumentumok nem voltak elérhetőek, csupán a múlt század ’90-es éveiben nyíltak meg az archívumok. Emiatt a történészek is nehezebben vállalkoztak ezen témák és korszakok felkutatására. A másik objektív ok, hogy elmaradt a társadalom és a rendszer reformja, így nem is volt ajánlatos ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozni. A kutató szerint ma már többnyire elérhetőek és kutathatóak az egykoron tiltott témák. Különösképpen igaz ez azóta, hogy megalakult a magyar–szerb akadémiai vegyes bizottság. A magyarok ellen elkövetett 1944-45-ös megtorlásokról nem sok dokumentum árulkodik, hiszen ezeket az áldozatokat többnyire bírósági ítélet nélkül végezték ki. Fennmaradt néhány ítélet, ezeket a katonai bíróságon és a jugoszláv levéltárban őrzik, ott lehet kutatni a forrásokat. A tartományi és a köztársasági levéltárban is léteznek listák az áldozatokról, ezekkel munkatársai foglalkoznak. Mint fogalmaz, az áldozatok pontos száma a mai napig ismeretlen, noha ilyen időtávlatból nehéz is azt pontosan megállapítani, ők mindenféleképpen igyekeznek minél pontosabb, a legszigorúbb tudományos elvárásoknak megfelelő munkát végezni. A kutatások korántsem értek véget, a történész azt szeretné, ha eddigi kutatásaikat is csupán egyfajta keresztmetszetnek, részeredménynek tekintenék.

Túlzottnak tűnik a több tízezer magyar áldozat

A vegyes bizottság munkáját nagyon dicsérte, szerinte kiváló a két fél közötti bizalom, az együttműködés, és ha létezik is némi eltérés a téma megközelítésében, lényeges különbségről nem beszélhetünk. „Nem kell feltalálnunk a meleg vizet” – fogalmaz Srdjan Cvetković, adottak a kritériumok, a közösen elfogadott módszertan, pontosan tudják, kit kell regisztrálni, kit nem. A bizottság feladata nem megállapítani az áldozatok ártatlanságát, csupán arra szeretne választ adni, mennyi ember veszett oda. Előbb tehát meg kell várni a kutatás végeredményét, és csak az után hozhatunk ilyen-olyan ítéleteket. A priori ítéletekkel nem korrekt előállnunk, mondja a szakember, mert a tények könnyen megcáfolhatják feltevéseinket. Ha sikerül befejezni a kutatásokat, akkor kevesebb lesz a találgatás, a manipuláció az áldozatok számát illetően. Politikai és egyéb okokból gyakran hangzanak el túlzások, vagy ami még rosszabb, egyesek alábecsülik a tragédiát, illetve teljesen cáfolják az események valóságtartalmát. Kérdésünkre, mekkora lehet az ártatlanul kivégzett magyar áldozatok száma, a történész elmondta: tudomása szerint eddig 5600-5700 áldozatot sikerült összeírniuk. Nem vonja kétségbe, hogy ez jóval nagyobb lehet, de számára jelenleg túlzottnak tűnik a több tízezres nagyságrend, nem tartja reálisnak, sem tudományosnak azt, ha most elkezdenének ezekről alkudozni. Meggyőződése, hogy az áldozatok száma nem fogja meghaladni a 8-10 ezret. Ez is jelentős veszteség, figyelembe véve az akkori magyar lakosság arányát a Vajdaságban. Srdjan Cvetković elmondta, ő és munkatársai mindent megtesznek, hogy egyetlen áldozat neve, nyilvántartásba vétele se sikkadjon el. A munka befejezéséhez szerinte még legalább másfél-két évre van szükségük.