Milyen jövőt szánnak a magyar oktatásügynek? Van-e még hátrább? – ezekre a kérdésekre keresett választ Kunhalmi Ágnes, az MSZP oktatási szakpolitikusa, a Baloldali Páholy rendezvényének vendége, aki szerint kommunikációs panelekkel nem lehet elfedni a valóságot, a miniszterelnök politikája pedig lelepleződött. Az idén a tudásválság elmélyülése fog bekövetkezni.
Előrébb van-e a magyar oktatásügy 2013 elején, mint korábban volt? Szeged város elveszítette, mert elvették tőle oktatási intézményeit. Jövője felett, mely összefonódik az SZTE létezésével, bizony szürke fellegek gyülekeznek. Nem lehet tudni, hogy az egyetem ezt a viharos időszakot hogyan fogja egyáltalán átvészelni, hangsúlyozta a Tömörkény gimnázium előtti sajtótájékoztató bevezetőjében
Kozma József
, az MSZP szegedi elnöke.
A Közéleti Kávéház Baloldali Páholyának vendége,
Kunhalmi Ágnes
, a párt oktatási szakpolitikusa évnyitó számvetést tartva arról beszélt, hogy tavaly ilyenkor a szocialisták azt prognosztizálták, a káosz éve várható. Sajnos, az év előrehaladtával, ez csak fokozódott. Karácsony előtt az oktatás szereplőinél az elégedetlenség a hallgatók tüntetésében csúcsosodott ki. A miniszterelnök karácsony előtti nagyinterjújában azt mondta, az oktatás átszervezését tekinti Magyarországon az eddigi legfontosabb intézkedésének. Az MSZP szerint a kormány és az oktatáspolitika ténykedésének egy hozadéka biztos volt, ez pedig az, hogy lelepleződött. A mai fiatalok, akik saját jogaikért, lehetőségeikért és jövőjükért tüntetnek, bizony már nem kíváncsiak a rendszerváltó miniszterelnök mostani ténykedésére.
Lelepleződött a miniszterelnök azon politikája, hogy pusztán kommunikációs panelekkel el lehet fedni a valóságot. A valóság az, hogy a kormány által véghezvitt gazdaságpolitika, oktatáspolitika nem csak a szegényeket rekeszti ki az oktatásból, nem csak nekik nem biztosít bejutást az oktatási intézményekbe, nem csak őket zárja el az oktatáshoz való hozzáféréstől, hanem ez a politika kőkeményen elérte a középosztályt is. Ők eddig legalább taníttathatták gyerekeiket, ez a lehetőség azonban most elvész a számukra. Ha az idei évet röviden kellene jellemezni, akkor az így hangzana: a tudásválság elmélyülése fog bekövetkezni. Tavaly 32 ezer családban született gyermek gondolta úgy, hogy meg sem próbálja átlépni a felsőoktatás kapuját. A tudásválság abból adódik, hogy azok, akik nem jutottak be, nagyon fognak hiányozni a magyar gazdaságnak, a magyar piacgazdaságnak.
A kormány kétharmados regnálása óta a szegedi egyetemet 4, 2 milliárddal rövidítették meg, karácsonyi ajándékként pedig a fa alá még egy 814 milliós elvonás került. Nem véletlen, hogy felemelik szavukat a rektorok, hogy együtt tüntetnek a hallgatók és oktatók, hiszen az intézkedések az ellehetetlenülés szélére sodorják az intézményeket. A politikus szerint ezt az évet leginkább az államosítás fogja meghatározni. Ekkora mamutintézményt, mint a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ még nem „csinált” ez az ország a rendszerváltás óta, sőt sok évtizede nem volt ekkora központosítás Magyarországon. Háromezer intézmény, 126 ezer pedagógus, több mint 1,2 millió gyermek mindennapi életét, adminisztrációját, tanügyi igazgatását, a foglalkoztatottak bérszámfejtését egyetlen központból akarják irányítani. Hol van az a tankerületi vezető, miniszter vagy az intézetfenntartó igazgatója, aki látná azt, hogy Dorozsmán, Újszegeden milyen igényei vannak a helyi közösségeknek. Meg kell érteni, s ez a legfontosabb, hangsúlyozta Kunhalmi Ágnes, hogy másként kell tanítani egy gyermeket Kiskunmajsán és Szegeden, mint mondjuk a budapesti Rózsadomb tetején. Egy nagy mamutstruktúra ezt nem fogja látni. Azok a forrásbeli hiányosságok, amelyek a kis, vidéki önkormányzatoknál megjelentek, nem indokolják a teljes államosítást Magyarországon. Egyébként is különbséget kell tenni az államosítás és az állam nagyobb szerepvállalása között. A politikus szerint a legnagyobb konfliktusokat az fogja okozni, hogy szétválasztották a fenntartást és az üzemeltetési feladatokat. Elvették a helyi igazgatóktól a hatásköröket, nemcsak forrásokat vonnak el, de megváltoztatják az egész rendszer mechanizmusát. Ezzel az átalakítással a kormány elvette a helyiektől, a helyi közösségek és vezetők, irányítók kezéből, a rendszer működtetőitől az eszközöket – legyen az önkormányzati képviselő, polgármester, pedagógus, igazgató vagy takarítónő.
Tóth Károly
, a párt pedagógus tagozatának vezetője képtelennek tartja azt a helyzetet, hogy január 10-én, néhány héttel a felvételi jelentkezések előtt, még mindig nem egyértelmű, milyen szakokra lehet reális eséllyel pályázni. Elhangzott az államtitkár asszonytól, hogy a beiskolázásokat illetően a határ a csillagos ég, elvileg akár 55-70 ezren is lehetnének tandíjmentes hallgatók. Ennek a feltételeit azonban a felsőoktatási intézményekben nem teremtik meg, itt az állapotok napról-napra romlanak. 2010-hez képest a Szegedi Tudományegyetem állami finanszírozása 2013-ra már csak a 66 százalékot éri el nominálértékben, reálértékben pedig lényegében a felére csökkent három év alatt. Az SZTE több karát is létében fenyegeti az, hogy még mindig nem dőlt el, lesznek-e államilag finanszírozott hallgatók. Ez vonatkozik a jogi, a gazdaságtudományi, a bölcsész- és a pedagógusképző karra. Szegeden különös jelentősége van annak, hogy a legnagyobb munkáltató, az SZTE milyen jövőképet tudhat magáénak, a jelenlegi intézkedések több mint bizonytalanok. A szülők számára bizonyosságra, az egyetem vezetői, oktatói, hallgatói számára pedig tervezhetőségre volna szükség, most mind a kettő hiányzik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.