Magyar Szociális Fórum: A továbblépés iránya nem a jelen igenlése

A világ olyan mozgásban van, aminek a kimenetelét nehéz megítélni. Az már viszont látszik, a jelenlegi rendszer képtelen megoldani a társadalmi gondokat. Ha ez így van, akkor változtatásra szorul. A Civil Városi Unió vendégeként érkezett Szegedre a napokban Simó Endre újságíró, a Magyar Szociális Fórum alapító-szervezője, hogy megvitassák az egyre erősödő civil szervezetek által kínált harmadik út lehetőségeit, politikai esélyeit.

– Milyen társadalmi igény hívta életre a Magyar Szociális Fórum megalakulását?

– A Magyar Szociális Fórum 2003-ban alakult azzal a fő céllal, hogy érvényre juttassa az emberi jogokat. Úgy ítéltük meg a kezdetektől fogva, hogy egyre jobban tolódnak előtérbe azok a társadalmi problémák, amelyek ebben a rendszerben nem oldhatók meg. 2000-ben megszületett a Szociális Világfórum Brazíliában, aztán 2002-ben létrehoztuk az Európai Szociális Fórumot. Lényegében ezek mintájára kezdeményeztem a magyar fórum megalapítását Miskolcon. Társadalmi alapon igyekszünk megvalósítani azt a célt, amit az alapvető chartánkban lefektettünk: az emberi jogok szabadságban és demokráciában történő érvényre juttatása mindenféle diktatórikus megoldás kizárásával. Legyen az a tőke diktatúrája vagy a proletariátus nevében gyakorolt diktatúra. Egy új társadalom lebeg a szemünk előtt, amely közösségi értékeken nyugszik, de nem nélkülözi az emberiség legszebb vívmányait a demokratikus szabadságjogokat illetően, hanem védelmezi, és ki akarja bővíteni azokat kollektív értelemben. Hogy megvalósuljanak az élethez, a megélhetéshez való jogok, hogy véget vessünk a szegénységnek, a kirekesztettségnek, és védjük a kisebbségek érdekeit, legyenek azok etnikai, egészségi vagy szexuális kisebbségek.

– Ezek meglehetősen magasztos, ugyanakkor eléggé általános célok és feladatok. Vannak elegen megvalósításukhoz?

– Sohasem mondhatjuk, hogy elegen vagyunk, mert a megvalósítandó feladatok óriásiak. Magyarországon a civil mozgalom még 20 év elteltével is gyermekcipőben jár. Sajnos, nincsenek előzményei. Annak idején a szocializmus korszakában „állam bácsi” korlátot szabott az alulról jövő civil kezdeményezéseknek. Lényegében a bélyeggyűjtő klubok szintjére korlátozódott az öntevékenység. Ez most visszaüt. Egy új társadalomra van szükség, a civil társadalom megerősödésére, ahol megértik az emberek: ha nem állnak ki magukért és a jogaikért, akkor helyettük senki sem fog kiállni, semmiféle hatalom. Nem érdemes meghosszabbítani azt a korábbi beidegződést, hogy „állam bácsi” majd helyettünk cselekedni fog. Nem fog. Viszont egyre nagyobb a szegénység, a társadalmi kirekesztettség, s egyre több szélsőséges nézet jelenik meg ennek kapcsán, ezek már a demokráciát is fenyegethetik, ha hagyjuk. Ebből kell kitörni, ez egyrészt politikai probléma, másrészt rendszerkérdés. Első lépés ennek az antiszociális politikának a leváltása, és azoknak a magunk soraiba hívása, akik nem látják a jövőt ebben a társadalomban, nem ismerik fel magukat a jelenlegi politikában. Nekünk olyan politikát kell hatalomra segítenünk, amely az emberekért van, és csak értük.

– Minden politikus ezt mondja évszázadok óta, ezt szeretné elhitetni magáról: inkább az a kérdés, meddig hiszünk nekik.

– Igen, itt az a különbség, hogy én nem vagyok politikus, hanem civil szervező.

– E kétségtelenül nemes célok megvalósításához melyik társadalmi vagy politikai erőt véli partnernek ebben? Ha jól értettem, a mostani kormány távozását sürgetik.

– Úgy gondolom, nem célszerű ezt a politikát hatalmon tartani, legfeljebb abban az esetben kell szövetséget keresni a jelenlegi Fidesz-KDNP felállással, hogyha az országot és a társadalmat egy szélsőjobboldali veszély fenyegetné, tehát velük szemben. Akkor is azokkal a demokrácia mellett elkötelezett politikai körökkel, amelyeknek a beállítottságához nem fér kétség. A továbblépés iránya nem a jelen igenlése, hanem egy olyan új társadalmi erőnek a kiforrása, amely a 2014-es választásokon megjelenik a színtéren, és a puszta jelenlétével is demonstrálni képes azt, ami ennek a társadalomnak az igénye.

– A láthatáron van-e ilyen erő, és közéjük tartozik –e a Milla, a Szolidaritás, a Haza és Haladás stb.?

– Sok törekvés van, amelyeknek a jövője bizonytalan. Úgy gondolom, nem célszerű olyan erőket, személyeket visszasegíteni a hatalomba, amelyek/akik hasonlóképpen bizonyították antiszocialitásukat. Ha

Bajnairól

név szerint akarunk beszélni, úgy érzem, ő a finánctőke, a banki szféra embere, a globális és banki érdekek kiszolgálója. Amit ő 1 év alatt miniszterelnökként művelt, az folytatása volt a korábbi Gyurcsány-politikának, s azzal a következménnyel járt, hogy a jelenlegi hatalmi struktúra kétharmados parlamenti többségre tehetett szert egy mérhetetlen társadalmi kiábrándulás és felháborodás következtében.

– Bajnai új programját is ilyennek ítéli meg?

– Az emberek előtt teljesen ismeretlen, az általa meghirdetett program. A szavaknál én fontosabbnak tartom a tetteket. Nem akarok olyantól újabb tetteket kérni, aki már korábbi tetteivel bizonyította, kinek az oldalán áll. Október 23-án két fontos politikai beszéd hangzott el, az egyik az övé volt. Egyetlen szó sem esett a társadalomról és a társadalmi problémákról. A demokráciáról esett szó társadalom és nemzetben való gondolkodás nélkül. A másik oldalon szintén egy szót sem ejtettek a társadalomról, hanem csak nemzetről papoltak nekünk társadalom nélkül. Ez így nem megy, nincs nemzet társadalom nélkül. Olyan politikai erőre van szükségünk, amelyik az emberi gondokat enyhíti, esetleg orvosol is néhányat közülük, nemzetben gondolkodik, de olyan nemzetben, amelyiknek a tartalma az élet maga, az ember és a társadalom.

– Kissé utópisztikus elvárások ezek…

– Pedig mindenhol vannak olyan csoportok és körök, még a jelenlegi hatalmi struktúrában is, civil szerveződések, amelyek egyre inkább felismerik, hogy ez így tovább nem folytatható. Ezek egy másik utat keresnek, és a szociális megoldás felé veszik az irányt. Nem sírják vissza a korábbi szoclib megoldásokat, de ebből a mostaniból sem kérnek. Ugyanakkor készek arra, ha egy tisztességes társadalom mellett elkötelezett erő jelenik meg a színen, ahhoz csatlakozzanak.

– A minap derült ki, szó sem lehet valamilyen civil egyesületről, mozgalomról, csakis párt vehet részt az elkövetkező választásokon.

– Ebben semmi újdonság nincs, mert a polgári demokráciákban ez így működik mindenhol kisebb-nagyobb különbségekkel. Nem kell félni attól, hogy egy sokszínű, de ugyanazt akaró társadalmi összefogás végül is létrehoz egy olyan politikai erőt, amelyet pártnak is nevezhetünk, azzal a céllal, hogy ugyanazt tegye, csak hatékonyabban, amit eddig szétforgácsoltan és különállóan igyekezett megvalósítani. Ez egy mozaik összképbe foglalása, aminek a kerete lehet egy olyan párt, aminek a nevét kérdőjelként állítjuk most a keret közepébe, hogy aztán mégiscsak létrejöjjön, mert az emberekben egyre nagyobb az igény arra, hogy tudják: igen, erre érdemes szavazniuk, ez tényleg valami mást akar. Másfél évvel a választások előtt ez időszerű, nem kell azonban senkinek előre rohannia, vagy úgy éreznie, hogy ez valamiféle kényszer. Ha mégis úgy ítéli meg, hogy többet tud annál, mint amit eddig tett, és képes is volna rá, akkor célszerű megpróbálni. Lehet, hogy egyik lesz azon elvetélt kísérletek sokaságának, amit a történelem produkált, de az is lehet, hogy nem, esetleg kiutat mutat annak a rendszernek a válságából, amelyben jelenleg élünk. A mostani rendszer recseg-ropog minden eresztékében, ezt mindenki érzi nemcsak a saját, hanem a környezetének az életében is. Közben új pólusok jelennek meg, ahol fantasztikus fejlődés megy végbe: India, Kína. A világ olyan mozgásban van, aminek a kimenetelét nehéz megítélni. Az már viszont látszik, a jelenlegi rendszer képtelen megoldani a társadalmi gondokat. Ha ez így van, akkor változtatásra szorul. Kezdődik a politika megváltoztatásával, aztán a rendszerkorrekcióval és végül, amikor kellő erő van hozzá idehaza és a nemzetközi színtéren, akkor összefogva másokkal együtt egy olyan rendszerváltás felé mutat, amely tényleg az embert helyezi a cselekvés középpontjába, nem pedig a finánctőke képviselőit és kiszolgálóit. A régi kezd már nem tudni uralkodni, az új még nem tud, mert nincs hozzá kellő szellemi erő és talán kellő szellemi muníció sem. Nagyobb szellemi bátorságra is szükség volna összegyűjteni ezt a szellemi kapacitást, mert adott a maga képességeivel, de rendkívül csapongó és szétforgácsolódott, nem tudja a szellemi képességeit a gyakorlat szintjére helyezni, olyan célirányos vállalkozássá formálni, amely a társadalmi problémák megoldására irányulna. Ebben még az ellenfél jobb, még akkor is, ha a tartalékai lényegesen kisebbek, mint korábban voltak.

– Úgy veszem ki szavaiból, hogy a millásokkal nem szimpatizál. Hogyan jöhet így létre az ön által is annyira óhajtott összefogás?

– Nyitottak vagyunk. Igaz, nem mentünk el a Milla tüntetésére, nem is hívtak bennünket. A dialógus érdekében mi sokakkal kerestük és keressük a kapcsolatot, van, akivel sikerült, van, akivel nem. Létezik egy politikai probléma. Nevezetesen az, hogy a Milla eredetileg a demokráciáért és a demokratikus szabadságjogok védelmében hirdette meg a tüntetést. Mi akkor azt mondtuk, megyünk, mert közös az érdek. Utána megváltoztatták a képletet és azt mondták, igen, de ez itt most Bajnai Gordonnak a debütálása lesz. Erre mondtunk nemet, nem azért megyünk tüntetni, hogy Bajnai visszakerüljön a kormányrúdhoz.

– Ha az ott megjelent egyesületek, mozgalmak és szövetségek számára Bajnai személye elfogadható, akkor sem?

– Az élet sok mindent tud produkálni, a fejleményeket meg kell vizsgálni, de mi Bajnait nem tapsoljuk vissza. Nem feltétlenül az a cél, hogy az ember olyanokhoz csatlakozzon, akik aztán a következő pillanatban le fogják azt a kellő és szükséges kezdeményezést, ami a társadalom problémák megoldásához szükséges volna. Az ember ne veszítse el a kiállását, amelyet 10 éve minden kormánnyal szemben tanúsított. Mi nem kerestük a konfliktust egyik kormánnyal sem, de amikor láttuk, hogy egyikőjük sem oldja meg ezt a kérdést, akkor kénytelenek voltunk konfrontálódni velük. Ha valaki ezt tudatosan csinálja, mint a szociális fórum, akkor mindig a társadalom oldalán köt ki, és nem árulja el. Látja azt a 4 millió szerencsétlent, aki nem tud megélni, a másik 2 milliót, amelyik éppen csak vegetál, látja kétségbeesett helyzetek sokaságát és olyan megélhetési drámákat, amelyek elképesztőek, és amelyekkel korábban sohasem találkoztunk. Nem kérek ezekből, és azok nevében sem kérek, akik nevében igyekszünk tenni, amit tudunk. Ezért mondjuk azt, hogy nem Bajnai a modell, még akkor sem, ha a Milla segíti hatalomra. Majd ha Bajnai foglalkozik a legégetőbb társadalmi kérdésekkel, és receptet kínál a megoldásukra, akkor elkezdünk esetleg foglalkozni vele. Amíg ezt nem mondja, hanem a tettei bizonyítják, melyik oldalon áll, akkor azt tudom mondani: ez ugyanaz a neoliberális áramlat, amelyet

Orbán Viktor

is képvisel egy nemzeti szósszal leöntve.