A VMDK szegedi tagozata évek óta szervez külföldi kirándulásokat. Többször voltak Erdélyben, az idén nyáron pedig először túlmentek a történelmi Magyarország határain, és a Gyimesi-hágón átkelve eljutottak Bákó megyébe, ahol meglátogatták a csángókat is. Klézsén voltak, ahol Duma András neves néprajzkutató, költő, szerkesztő, tanító, polihisztor kalauzolta a lelkes csapatot.
Nagy Abonyi Attila
, az egyesület elnöke az utazás élményeiről számolt be, hiszen nem sokat tudunk a Romániában meglehetősen szeparáltan élő, zárkózott életmódot folytató magyar kisebbségi népcsoportról, a csángókról. Klézse mintegy 7000 lakost számlál, és igen sokan beszélnek magyarul. Kilencszáz iskoláskor előtti gyermek lakik itt, 1200 iskoláskorú. A nyugdíjas korúak száma 500-ra tehető, az összes többi lakos aktív korú. Ami elgondolkodtató, az aktív korú falubelieknek a java része, mintegy 70 százaléka külföldön él és dolgozik, Spanyolországban, Olaszországban és Magyarországon. Ahogy a helybeliek megtudták, hogy a látogatók Magyarországról jöttek, azonnal körbevették a csapatot és beszélgetésbe elegyedtek a vendégekkel. Érdekesen beszélnek, de érthető a nyelvük, noha egy kicsit jobban oda kell figyelni a mondanivalójukra - meséli Attila.
Évszázadokon keresztül kitartottak és megmaradtak
„Engem az döbbent meg, hogyan tudtak évszázadokon keresztül megmaradni egy más nyelvi közegben” – osztja meg még eleven élményeit az egyesület elnöke. Az ’50-es években egy rövid időszakra volt magyar nyelvű oktatás a településen, de ennek éppen az ’56-os magyar forradalom vetett végett. Az akkori román kommunista párt meglehetős gyanakvással figyelte a magyarokat, így a csángókra is kiterjedt a figyelmük, noha ők sohasem tartoztak a történelmi Magyarországhoz. Ma már a globalizációnak meg a kötelező román nyelvű oktatásnak „köszönhetően” az itt lakók rohamosan veszítik el a nyelvüket. Tiszteletreméltó kezdeményezések is akadnak azért, lelkes magyar pedagógusok egyre több helyen szervezik meg az önkéntes magyar nyelvű oktatást. A lakosság többsége katolikus, miközben a románok köztudottan ortodox vallásúak. Aki román és katolikus, az csángó, ha már csángó, akkor viszont valamilyen szinten magyar származású. Attila szerint különböző településeken különböző szinten tudnak magyarul a lakosok. Duma András például úgy tartja, Klézsén még 1200-1500 lakos biztos beszél magyarul. Vegyes nyelvűek az emberek, mind a két nyelvet ismerik, ezért gyakran románul kezdik el a beszélgetést, majd magyarul fejezik be. Ez többnyire a közép korosztályra, meg az idősebbekre jellemző. Attilának az volt az érzése, hogy az ottaniak szégyellik az ősi, archaikus nyelvjárásukat, s inkább igyekeznek az irodalmi magyart megtanulni, beszélni. Olyan elzártan, elszigetelten éltek, hogy az általuk beszélt magyar nyelv több száz évvel ezelőtti szinten konzerválódott, mégis fennmaradt.
A magyar nyelv az ördög nyelve volt
Vajon miért? Minthogy nem volt kötelező oktatás, innentől kezdve az egyház volt az, amely a magyar nyelvű révén összetartotta a közösséget. Ha nem is volt mindenhol pap, voltak kántorok, akiket az csángók deákoknak neveztek, ők énekeltették, imádkoztatták magyarul a helybelieket. Később a román hatalom lengyel meg olasz papokat küldött a vidékre, akik elfogadták, hogy ez román terület. Gyakorlatilag megtiltották nekik a magyar misézést. A helybeliekben ez még jobban megerősítette az összetartás érzését, hogy évente legalább egyszer el kell menni a csíksomlyói búcsúba, hogy legalább ott halljanak magyar nyelvű misét. Domokos Pál Péter néprajzos könyvében szerepel, hogy a ’30-as években egy német papot küldtek a csángókhoz, aki a hívek miatt megtanult magyarul. A román hatóságok ezt nem nézték jó szemmel, s megtiltották neki, hogy magyarul misézzen. Mivel nem volt hajlandó erről lemondani, kidobták, megtiltották neki a szolgálatot. Ekkor kivonult a falu szélére, és egy kis házban, ahol lakott, hirdette az igét, és fogadta a híveket. A pap szerint a legalapvetőbb emberi jogokban sértették meg a csángókat, hogy az anyanyelvükön imádhassák istenüket, sőt a halálos ágyukon is megtiltották nekik, hogy magyarul gyónjanak, az utolsó kívánságukat sem teljesítették. A pap visszaemlékezéseiből megtudjuk, a hatóságok a magyar nyelvet, mint az ördög nyelvét kezelték.
A felnőtt lakosság több mint fele külföldön dolgozik
Nem egy könyv, film figyelmeztet arra, ha mi, magyarok 300 éven keresztül nem küldtünk a csángóknak papokat, tanítókat, pedig kérték, nem törődtünk velük, akkor most mit akarunk. Attila úgy látja, ma már az a helyzet Csángóföldön, hogy sajnos, a beolvadás szélén áll az ottani kis magyar közösség. A magyarországi vendégek a temetőbe is ellátogattak, ahol meglepődve tapasztalták, hogy egyetlen magyar feliratú sír sincs. A helybeli idegenvezető, László István, aki kiválóan beszélt magyarul, adott egy névjegykártyát, amelyen Laslau Stefan volt olvasható. Három gyermeke van három különböző országban: a lánya Magyarországon, az egyik fia Norvégiában, a másik pedig Olaszországban próbál szerencsét. A szülők, nagyszülők otthon maradtak, a gyerekek pedig szanaszét szóródtak a világban, az egész csángó közösségre ez a jellemző. Minél több idő múlik el, annál kisebb a valószínűsége, esélye annak, hogy ezek a fiatalok vissza is térnek. Egyre több dolog köti őket az új helyhez, mint a régihez. Aki Magyarországra jön, az legalább magyar lesz. A csángókra jellemző a nagy gyerekszaporulat, ők a magyar nemzettest egyetlen része, amely gyarapszik, míg az összes többi fogy. A legújabb számítások szerint minden asszimilációs kísérlet és az itteni népcsoportot ért viszontagság ellenére a moldvaiak közül még legalább 50 ezren beszélik a magyart, noha a legutóbbi népszámláláson is mindent megtettek a kérdezőbiztosok, hogy minél kevesebb magát magyarnak valló polgárt regisztráljanak.
Amikor észrevesszük, fontosak a gyökereink
Attila beszámolt egy szívet melengető csíkfalusi élményéről is, ahol egy kerekesszékhez kötött fiatalember online csángó rádiót üzemeltet (Csíkfalusi Csángó Rádió a neve) fele részt román, fele részt magyar nyelven. Nagyon szép népzenei műsorokat is sugároznak, így próbálva közelebb kerülni a potenciális hallgatósághoz. A gond az, hogy meglehetősen szegény vidékről van szó, s nem minden házban van internet. A külföldön dolgozók igyekeznek beszerezni számítógépeket, hiszen így a családdal való kapcsolattartás jóval egyszerűbbé válik. Saját bevallásuk szerint a csángók még tudják, hogyan lehet megélni pénz nélkül, tudnak önellátóak lenni, vagy a családon vagy a közösségen belül szinte mindent elő tudnak állítani. Pénzt gyakorlatilag nem sok mindenért adnak, inkább csereberélnek egymással. Viszont azt is látják, akinek pénze van, olyan dolgokhoz is hozzájut, amit már a faluban nem lehet beszerezni. Itt jönnek elő a technikai cuccok, s a fürdőszoba, mint alapvető higiéniás szükséglet. Kádat, mosdót, csaptelepet nem lehet helyben előállítani, ezekért már el kell utazni nagyobb településre, városba. A bivaly vontatta szekér itt mindennapos dolog, amire a magyarországi vendégek megint csak alaposan rácsodálkoztak. Attila ebben nem feltétlenül az elmaradottság szimbólumát véli felfedezni, hiszen, mint személyesen is megtapasztalta, ezek az emberek itt boldogok és elégedettek. A külföldön dolgozó középkorúakkal folytatott beszélgetésből kiderült, a fiatalokkal ellentétben, közülük szinte mindegyikük haza akar térni. Többségük azt vallja, itt szép, itt meg lehet élni. A csángók eredetére, közös származásukra történelmileg igazolt egyértelmű választ nem találunk. A csángókérdésben akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha azt mondjuk, nem eredetük, származásuk, hanem kulturális örökségük az, ami közös, amit az anyaországból kiszakadva is megőriztek, és őriznek ma is. Amikor észrevesszük, hogy fontosak a gyökereink. Talán még nem késő – tegyünk azért, hogy érezzék, kitartásuk nem volt hiábavaló – segíteni nekik, magunkért, hiszen évszázadokon keresztül a magyarsághoz való hűségre szavaztak, újra és újra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
