Sinka, a "simaszőrű hajtó" – magyar kutyafajták 10. rész + FOTÓK
2012. október 5., péntek
Hazai kutyafajtákat bemutató sorozatunk zárásaként egy igazi ritkaságot mutatunk be: a sinkát a hortobágyi pásztorok igényei alakították egy erős és rendkívül tehetséges munkakutyává. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség ezt az ebet még nem ismerte el önálló fajtaként, csupán 1-2 ezer példány él belőle az egész világon.
"Hazai kutyafajtáink" között legritkábban a sinkával találkozhat a hétköznapi ember - az idézőjel nem véletlen, hiszen az ízig-vérig magyar tenyésztésből kialakult ebet egyelőre nem ismerte el önálló fajtaként a kutyákat világszerte osztályozó Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédération Cynologique Internationale, röviden FCI). Az állomány alig 1-2 ezer főt számlál, melynek legjelentősebb része pásztorok kezén van - és nem is szívesen adják ki onnan. Attól tartanak, hogy a fajta népszerűvé válásával a tenyésztési elvek belső értékeiktől a küllem felé tolódnának, így lassan megszűnne azzá lenni, amire kitalálták: a sinka egy fáradhatatlan, kiváló terelőérzékkel bíró munkakutya.
Külsőleg sima, belsőre bonyolult
Igen fiatal fajtáról van szó, tenyésztése körülbelül negyven évre tekint vissza. Az első sinkák a Hortobágyon jelentek meg, ahol a pásztorok rackajuh és szürkemarha terelésére használták. Bár az elmúlt évtizedekben a kiváló képességekkel bíró kutya a Nyírségben, Kiskunságban és a Tiszántúlon is elterjedt, az állomány 95%-a jelenleg is pásztorok kezén van. "A sinka szót a Hortobágyon a sima helyett használták, amivel a szőrzetére utaltak. Igazából nem is fajta, hanem egy gyűjtőfogalom, ami bizonyos külső standardot ír le - persze szabatosan kezelve, a pásztorok ugyanis elsősorban a használhatóság, nem a külcsín révén szelektáltak" - árulta el portálunknak Tari József állategészségőr, aki pulitenyésztés mellett sinkákkal is foglalkozik. Mint mondta, az eb vérében számos fajta tulajdonságait keverték össze tudatosan, kialakulásában szerepet kapott a németjuhász és a boxer is, illetve nem kizárt egyes bull típusú terrierek részvétele sem. Utóbbiakkal talán heves vérmérsékletük miatt frissítették fel a sinkát, ami a rendkívül veszélyes szürkemarha-terelés miatt fontos számukra. Bár küllemében a hazai "rokonok" közül leginkább a mudira hasonlít, felfelé kunkorodó farka puli ősökről árulkodik. A lakásban élők jobb, ha el is felejtik ezt a fajtát, egyáltalán nem szobakutya, még kertben is csak szigorú, tudatos neveléssel és rendszeres foglalkoztatással tartható. Tényleg egy munkára született ebről van szó, aki ha nincs kellően ellátva feladatokkal, keresni fog magának - például egész cipőkből félcipőt farag, a párját pedig jó mélyre elássa a tizenhetedik, neki legjobban tetsző gödörbe. A pásztorok egyelőre tűzzel-vassal küzdenek a fajta FCI-licensze ellen, hogy az amúgy kiváló terelő (illetve módszere szerint inkább hajtó) tulajdonságokkal rendelkező munkakutyájuk ne váljon küllemre tenyésztett divatebbé. Ennek ellenére egyre több embert ragad meg a kutya intelligenciája és impozáns külseje, a kevés külföldre jutott sinka Skandináviában él, ahol a hozzá rendkívül hasonlító kelpie is igen népszerű.
Szereti a hasát
"Heves vérmérséklete mellett el kell mondani róla, hogy tipikusan egygazdás ebről van szó. Nálunk két sinka van, az egyik a feleségemé, a másik pedig az enyém, dolgozni csak a sajátunkkal tudunk. A munka mellett egyébként apportra, labdázásra is kaphatóak, de fontos, hogy szellemileg is lefárasszuk őket - fizikailag sem egyszerű, nagyon bírják a strapát az ebek" - magyarázta Tari József. A spártai szelekció ellenállóvá tette a betegségekkel szemben is, rendkívül életrevaló fajta. Egyedül a hízékonyságára kell odafigyelni - a sinkának mindig bizonytalan volt a vacsorája, nem is táphoz szoktatták a pásztorok, így a labradorhoz hasonlóan ha bőséges ételt kap, képes mindent egyszerre befalni. A hazai fajtákat kivétel nélkül valamilyen feladat elvégzésére tenyésztették ki, és bár legtöbbjük idomult a modern kutyatartás sajátosságaihoz és követelményeihez, a pásztorok munkájának köszönhetően a sinka eredeti feladata ellátására a legalkalmasabb. "Elsősorban egy munkájáért élő terelőkutyaként kell a sinkára tekinteni, ami gazdája minden utasítását lesve, odaadóan végzi a rá bízott feladatot. Érdemes ezt szem előtt tartani mindenkinek, aki ezzel a nagyszerű ebbel szimpatizál, így megőrizhetjük eredeti értékeit" - emelte ki a tenyésztő.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.