Lesújtó eredményeket hozott a szegedi paprikateszt

A Magyar Gasztronómiai Egyesület a minap nyilvánosságra hozta legutóbbi vizsgálatának eredményét, amelynek tárgyát a magyar konyha megingathatatlan alapját képező fűszer, az őrölt pirospaprika képezte.

Tizenkilenc paprika került górcső alá, köztük piacon, boltban, őstermelőtől vásárolt, nem csak magyarországi, hanem határon túli is. Az eredmény igen drámai: 19 mintából csak 7 volt értékelhető, a többi egyszerűen romlott, avas, hibás, szemétre való, hozzáértők véleménye szerint tönkreteszik az ételt is, amibe belekerülnek.

Mayer Ottó

élelmiszermérnök, aki már korábban is részt vett a Magyar Gasztronómiai Egyesület hasonló eseményein a Rubin Szegedi Paprikafeldolgozó Kft. laboratóriumában bevizsgáltatta a tesztanyagot. A tizenkilenc versenyzőből végül csak tizenhét jutott el a laborba, két minta később érkezett. A paprikákat augusztusban és szeptemberben szerezték be, tehát öreg, azaz tavalyi, 2011-ben termett paprikákat részesítettek előnyben, három okból kifolyólag: a jó minőségű, megfelelő beltartalmi értékekkel rendelkező paprikának ki kell bírnia ennyi időt, a „bolti” paprikák mindegyike egy évnél jóval hosszabb szavatossági idővel kerül polcokra, tehát aki mostanában fűszerpaprikát vásárol a közértben, jó eséllyel 2011-est, de az sem kizárt, hogy 2010-es termést kap. A legtöbb bolti mintán 2013-as vagy még későbbi volt a lejárati dátum. A 2012-es fűszerpaprikákat jellemzően novemberben őrlik, tehát az új évjárathoz még korán van. Az őrlés időpontja még fontosabb, mint a szedésé: több olyan paprika is volt, amely ugyan még 2011-ben termett, de csak 2012 augusztusában őrölték. A módszer természetesen vakteszt volt, a minták számozott poharakban, minden egyéb jelölés nélkül kerültek a Mayer Ottó,

Molnár B. Tamás

(MGE),

Hamvas Zoltán

(Onyx étterem),

Salamon Csaba, Uj Péter

összetételben dolgozó tesztelők elé. Az eredmény igen lehangoló lett: a 19 mintából 12-t(!), a boltiak túlnyomó többségét azonnal ki kellett zárni: keserű, avas, használhatatlan anyagok következtek egymás után. A kóstolás eredményének részletes ismertetésétől és értékelésétől ezúttal eltekintünk – nem kockáztatunk egy felesleges sajtópert –, azt azonban leszögezhetjük: az eredmény gyászos, sőt gyalázatos. A végleges sorrend megállapításakor kiderült, a legjobb minősítést bezdáni paprika kapta. Kissék terméke a gasztroszakértők szerint kimagaslott a mezőnyből. A minta a bezdáni Pikec csárdán keresztül jutott be a vizsgált válogatásba, és simán megnyerte a tesztet. Az eredménylistán egyebek közt az is olvasható, hogy a Kiss család régi, ismert termelő a környéken, most már nem is

Kiss György

, hanem fia, Csaba irányítja a gazdaságot. Horgosi 2-es és Horgosi 6-os elnevezésű paprikákból állt az őrleményük. Az eredmény mindenképpen figyelmeztető: a magyar élelmiszeripar leghíresebb, legtöbbre tartott terméke ma gyakorlatilag nem kapható megfelelő minőségben. Az elemzés szerint a kizárt fűszerek (a 19-ből tehát 12!) nem egyszerűen „nem megfelelő” minőségűek, de tönkreteszik az ételt is, amibe belekerülnek. Zárójelben külön is említendő, míg a hazai nagy élelmiszerüzletekben beszerzett, tömegfogyasztásra szánt paprikák egyike sem érte el a fogyasztható színvonalat, addig a teljesen találomra kiválasztott nagyüzemi szlovák paprika használhatónak bizonyult. Csak mellékesen jegyezzük meg: a szegedi paprika 2010-ben, a kalocsai pedig idén nyáron kapott EU-s védelmet, azaz földrajzi árujelzőt – miért is?