A rőzseköteg súlya - Hajnóczy Péter: A herceg

Hajnóczy Péter: A herceg című monodrámáját mutatták be kedden este a szegedi Régi Zsinagógában. A MASZK Egyesület produkcióját Balog József rendezte, a szerepet, szerepeket Harsányi Attila játszotta.

Az Ábrahám és Izsák bibliai története köré fonódó, olykor önmarcangoló drámának nem lehetne autentikusabb környezetet találni, mint a Zsina, s amennyire több mint húsz év távlatából a szövegre és a rendezői utasításokra emlékszem, én is

Harsányi Attilát

képzeltem volna el a szerepek tolmácsolására. De a látottak alapján úgy gondolom, Hajnóczy Péternek igaza volt, hogy talán

Paál István

, a Szegedi Egyetemi Színpad legendás rendezője állíthatta volna színpadra A herceget. Aki úgy ült be az előadásra, hogy márpedig ő mindent érteni fog, értelmezi

Hajnóczy

gondolatait, helyrepakol mindent, annak rossz estéje lehetett. Aki hátradőlt, hagyta hogy Harsányi Attila lebegtesse őt a szabad szövegkörnyezetben, az könnyedén volt Ábrahám, Izsák, a Herceg, a színész vagy éppen az Úr. Harsányi, mint narrátor, biztos léptekkel vezette, és a néző a kérdéseket is könnyed magabiztossággal fogadta be. Mert kinek ne jutna eszébe a Bibliát olvasva, Izsák miért cipeli azt a rőzsét, miért nem kérdez? És Ábrahám hite hogyan áldozhatja fel fiát? "Elhoztam a kést és egy fiamat, hogy töröljék az adósságomat.” „Az Úr gonosz volna?! Nincs rá szüksége: közönyös. Igen. Közönyös. Közönyös.” A darab végére a herceg Izsákkal azonosul, de Hajnóczy még tartogat valami meghökkentőt: „Az elmúlt évtizedben emelkedett a halottak életszínvonala. Ahogy én visszaemlékszem, a hatvanas évek elején többnyire még vékony fakeresztet tűztek a sírhalomra, mondván, a túlvilágon könnyű legyen az eltávozott terhe." Na és az orgonagyökér. Az orgonagyökér bemutatásával mindennek vége, kilépünk a színházból, kilépünk a valóságból. Én tudom, hogy mindezeket elolvasva nehéz lesz bármiféle képet kialakítani az előadásról, de van ilyen. Még abban sem vagyok biztos, hogy akik ott voltak, ugyanígy látták, ahogyan én.

Hogy miért bízok inkább Hajnóczy rendező választásában?

Balog József

tisztességgel elvégezte dolgát, egyetlen hibával. Túlgondolkozta a feladatát. A technika, - film és hangbejátszások -, eluralta a színpadot. Az amatőr filmekre emlékeztető képek esetlegessége,

Harsányi Attila

néha gyerekesre vett hangja a bejátszásokon zavaró volt, elvonta a figyelmet. Balog az utolsó mondatokat felolvastatja az 1982-es kiadású Hajnóczy kötetből, az orgonagyökeret pedig bemutatja a kamerának, ott van a könyv lapjain, mint ahogyan a szerző is beragasztott egyet a kéziratba, amikor leadta. Elfogadható megoldás, csak éppen a vetítővásznon nem látszik belőle semmi. Ezt az utolsó oldalt a herceg kitépi a könyvből és elégeti. Ha nincs több példány, mindez megismételhetetlen. Hiányérzetet hagyott bennem Harsányi Attila játéka is. Igaz ő mindent megtett, de úgy érzem, még nem kínozta bele magát teljesen a szerepbe. Ám jó úton halad. A két művész védelmére csak annyit, szerintem a lehetetlen megvalósításával kísérleteztek. Azt pedig mindenképpen látni kell.

Petró János