A szerbiai magyar népirtást is kutatják majd Szegeden

Szakmailag hiteles programokkal, konferenciákkal, kiadványokkal, emlékhelyek létesítésével kívánja segíteni és támogatni a 2010-ben Szegeden alakult Délvidék Kutató Központ a Vajdaság kiemelkedő történelmi eseményeinek feldolgozását, jobb megértését és forrásainak széles körű megismertetését, valamint a hagyományok ápolását a határ mindkét oldalán.

A kutatóközpont eddigi munkájáról, terveiről

Zakar Péter

, alapító, a délvidéki kutatócsoport vezetője,

Forró Lajos

, az intézmény megalakulásának kezdeményezője és

Teleki Júlia

tiszteletbeli elnök számolt be. Elhangzott, hogy a tudományos munkán túlmenően fontosnak tartják a magyar, a szerbiai és az európai közvélemény tájékoztatását a kutatások eredményeiről. Ennek érdekében együttműködnek a magyar-szerb akadémiai vegyes bizottságokkal, a Csongrád Megyei Levéltárral, több civil szervezettel, települések polgármestereivel, a Rákóczi Szövetség szervezeteivel, Magyarkanizsán pedig

Kávai Szabolcs

vezetésével létrehozták a Délvidék Kutató Központ egyik testvérszervezetét. A központ emlékhelyeket alakít ki Vajdaság-szerte az 1944-45-ben mártírhalált halt délvidéki egyházi személyek számára, október 28-án, Óbecsén, november 4-én, Horgoson, 11-én pedig Moholon. Martonoson egy emlékház kialakításán dolgoznak, amely a II. világháborúban meggyilkolt valamennyi ártatlan áldozatnak emléket állít. A tervek szerint az emlékház ünnepélyes megnyitójára november 21-én kerül sor.

Az ártatlanul legyilkoltak rehabilitációja

A Délvidék Kutató Központ támogatja az ártatlanul meggyilkoltak rehabilitációját, munkatársaik több kötetet jelentetnek meg a témával kapcsolatban. Már a közeljövőben a Zentai Levéltár jóvoltából napvilágot lát

Molnár Tibor

és Forró Lajos kötete, amely a partizán iratok tükrében tárgyalja Magyarkanizsa történetét az 1940-es években. Magyarkanizsa monográfiájának II. kötete

Fejős Sándor

szerkesztésében kerül az olvasók elé. Délvidéki Szemle címmel tudományos folyóiratot terveznek indítani, amelynek szerkesztésében olyan kiváló történészek fognak közreműködni, mint

Szakály Sándor

, Forró Lajos,

Sokcsevits Dénes, Marjanucz László.

Jövőre január 23-án tudományos konferenciát és megemlékezést szerveznek a csúrogi áldozatok emlékére, Üllésen és Magyarkanizsán pedig népfőiskolát indítanak, ahol a Délvidék történelmével és hagyományaival kapcsolatos előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődők. Zakar Péter európainak ügynek tekinti ezeket a témákat már csak azért is, mert több nemzet fiai szerepelnek az áldozatok között. A szegediek és az egész Délvidék számára ugyancsak fontos kérdések ezek, hiszen a közelünkben húzódó határ meglétéből többnyire mindenkinek csak hátránya származott. Nem voltak fejlesztések, a különböző háborús konfliktusok elől menekültek is külön problémát jelentettek.

Az igazi Délvidék

Ideje más irányt adni az együttélésnek. Elképzelhető egy másfajta, igazi Délvidék is, ahol, mint a Bánságban, Zicsifalva környékén, egy település német volt, a másik mellette szerb, a harmadik román, majd egy magyar, és mindenki beszélte a másik nyelvét. Van egy másfajta hagyomány is, nem szabad azt hinni, hogy itt csak a mészárlásnak és a gyilkolásnak voltak hagyományai. Bizony létezett egy nagyon gazdag kulturális együttélés, amit azért számba kell venni, ha a Vajdaságról beszélünk.

Teleki Júlia

családja révén közvetlenül is érintett az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokban, édesapját hurcolták el és végezték ki kegyetlen módon. Teleki szerint nem csak a vagyon-visszaszármaztatás fontos, hanem az igazság nyilvánosságra kerülése is. Megmondani, beismerni, hogy igenis nagyon sok ártatlan magyart végeztek ki. Kétségtelenül a szerbeknek is voltak áldozataik, ezt a magyar állam el is ismerte, Szerbia viszont ugyanezt a mai napig nem tette meg. Amíg ez nem történik meg, addig nem mondhatjuk, hogy a Vajdaságban tiszteletben tartják az emberi jogokat, és a békés együttélésről sem igazán beszélhetünk. „Ha a halottakat nem tisztelik, hogyan tisztelnek, bennünket, élőket” – fogalmazott Teleki Júlia. Forró Lajos a martonosi emlékházról elmondta, hogy a magyar külügyminisztérium támogatásával jön létre, s egyfajta megbékélési gesztusnak szánják a múzeumot, amely az első ilyen jellegű gyűjtemény lesz a Délvidéken, ahol nemcsak az 1944-45-ös megtorlás magyar áldozatainak, hanem a II. világháború minden áldozatának is emléket kívánnak állítani.