Történészek vitája Horthy Miklós politikai szerepvállalásáról

Eltérően ítélték meg a Horthy-korszakot, ezen belül Horthy Miklós kormányzó szerepvállalását történészek a fővárosban kedden rendezett beszélgetőesten. Egyebek között elhangzott: Horthy megítélésében soha nem lesz egységes álláspont, ugyanakkor abszurd, hogy a mostani viták során személyét és az akkori rendszert nem választják szét.

Szakály Sándor

hadtörténész az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) által szervezett rendezvényen kiemelte:

Horthy Miklós

személyének megítélése egy olyan vita, amelyben soha nem lesz egységes álláspont Magyarországon. Az akadémikus megítélése szerint 1918 őszéig, 1919-ig nincs mit vitatkozni Horthy Miklós személyével kapcsolatban. Felidézte haditengerészi pályáját, majd rámutatott: tehetséges tiszt volt, aki végül 1919 őszén, 1920 elején megkerülhetetlen személyiséggé vált. 1919 őszén egyértelművé vált, hogy Magyarországon a kibontakozásnak egyetlen letéteményese lehet, Horthy Miklós, aki alkalmas arra, hogy az országot a kommunista diktatúra után más irányba vigye. A politikai erők egy része ugyanakkor úgy vélte, ez ideiglenes megoldás lehet - jegyezte meg. Megállapította: 1921-ben Horthy Miklós sokkal inkább reálpolitikusként mutatkozik meg, mint

IV. Károly

, akinek visszatérését az akkori kisantant államok egyértelműen elutasították. A kormányzó jól választotta ki azokat a politikusokat, akik az országot megfelelően tudták konszolidálni. Szakály Sándor kitért arra, hogy 1941-ben a hadba lépésekről alapvetően ő hozta meg a döntéseket, azt az álláspontot képviselve, hogy "nem idegen területeket kívánnak meghódítani, hanem egykori magyar területeket próbálnak visszaszerezni". Utalva az 1944-es helyzetre, és arra, hogy le kellett volna-e mondania, a hadtörténész megjegyezte: egy felelős politikai vezetőnek nem csupán személyes érdekeit, hanem a nemzet érdekeit is kell néznie. Amikor Horthy értesült arról, mi történik a zsidósággal, leállítja a deportálásokat - jegyezte meg, hozzátéve: szerinte a kormányzó, illetve a kormány, nem tudta pontosan, mi történik majd a zsidósággal. A hadtörténész nagyobb hibát látott a kormányzó 1944. október 15-én tanúsított magatartásában. Mint mondta: naivan viselkedett, és a Magyar Királyi Honvédséget nem arra készítették fel, hogy egy rádióproklamáció alapján cselekedjen. Egy katona mindig határozott parancsra lép - jelezte. Ekkor lett volna az a pillanat, amikor államférfivá lehetett volna válni, de Horthy Miklós inkább apaként viselkedett - utalt arra, hogy a németek elrabolták a fiát a háborúból való kiugrási kísérletkor, majd megzsarolták az idős kormányzót.

Tőkéczki László

történész a mostani vitákkal kapcsolatban abszurdnak tartotta, hogy Horthy Miklós személye, politikai pályája és a rendszer, mint struktúra szétválasztása nem történik meg. Az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára - egyetértve az előtte szólóval - rámutatott: Horthy Miklóst olyan katonaembernek nevelték, akinek nem volt dolga, hogy politizáljon. Olyan erők jelentek meg a politikában, amelyekről nem tudta, hogyan kell kezelni. "Régi vágású katona volt", olyan korban lett egy ország politikai vezetője, amihez a politikai iskolázottsága nem volt adekvát - állapította meg, majd kitért arra: a Horthy-rendszer nem nyugat-európai típusú demokrácia volt. Egy életképtelen országot építettek életképessé - fűzte hozzá.

Turbucz Dávid

történész a Horthy-kultuszról szólva azt mondta: vezér-, és egyben személyi kultuszról van szó, számos ilyen létezett Európában, nem Magyarország volt az egyetlen példa. Szerinte kultusza, és az akkori propaganda összehasonlítható

Adolf Hitler

kultuszával, ez azonban nem a személyek közötti párhuzamot jelent. 1944 előtt pozitív, utána negatív irányba torzították szerepét - vélte. Kiemelte: Horthy a kormányzósága alatt vagyonát nem gyarapította, kiváló tengerész volt, ezután azonban ellentmondásos korszak következett, és ebben Horthy szerepe sem lehet egyértelmű. A negatívumok között említette többek között a fehérterrort, az 1941. júniusi hadba lépést a Szovjetunió ellen, bár - mint megjegyezte - Magyarország nem maradhatott volna ki a háborúból. Az 1944-es esztendőt úgy látta: rossz döntés volt a helyén maradnia, ezzel a megszálló németek helyzetét javította. Kultuszát a német megszállók saját céljaikra használták fel. Megjegyezte: a zsidósággal kapcsolatos döntésekbe nem szólt bele, de hogy miért, pontosan nem tudni. Szerinte valamit tudnia kellett arról, mi történik majd a zsidósággal. Árulkodónak nevezte a kormányzó emlékiratait, amelyben megemlíti, memorandumot kapott, s ebben a zsidóság megsemmisítésére szerepel utalás. Passzívan szemlélte, mi történik a vidéki zsidósággal, ugyanakkor azzal, hogy leállította a deportálásokat, 200 ezer embert megmentett - jegyezte meg. Kitért arra is, hogy ma bizonyos médiumokban az 1945 utáni Horthy-megítélés elemei köszönnek vissza, különböző formában. A doktorandusz hallgató, akinek a közelmúltban a témában könyve jelent meg, azt mondta: van egy mérsékelt-nosztalgikus álláspont, amely elismeri, hogy a korszak alapvetően pozitív, de voltak vesztesei. A másik egyértelműen a 1944 előtti kultusz újjáéledését jeleníti meg, és van olyan álláspont is, amely szerint Horthy démoni figura volt, akihez semmilyen pozitív lépés nem társítható. Egy mondattal a korszakot nem lehet értékelni - folytatta, hozzátéve: vizsgálni kell a kül- és belpolitikát, a gazdaságpolitikát is. Úgy látta, ma Magyarországon állóháború van, sokszor a „jelszavak egymásra dobálása", reális történeti interpretációk zárójelbe tétele zajlik. (MTI)