Közélet

Hatezren a kamionversenyen - rohanó lóerőcsorda a Tisza partján + FOTÓK, VIDEÓ

Hatezren a kamionversenyen - rohanó lóerőcsorda a Tisza partján + FOTÓK, VIDEÓ

2012. július 22., vasárnap
Hatezren a kamionversenyen - rohanó lóerőcsorda a Tisza partján + FOTÓK, VIDEÓ

Ismét kamionok vetélkedtek Szegeden

Több mint hatezren voltak kíváncsiak arra a közel harminc kamionra, melyek a szegedi Huszár Mátyás rakpartot vették birtokba vasárnap délutánra, hogy megmutassák, nemcsak igavonásban, de gyorsaságban sem kell szégyenkezniük.

Már jóval délután két óra előtt szépszámú nézősereg gyülekezett a Tisza-parton, ahol a XXII. Nemzetközi Kamionos és Country Találkozó záróakkordjaként felbőgő kamionok a hagyományos gyorsulási versenybemutatójukat tartották. Bár a Forma 1-es futamokkal ellentétben itt nem született meglepetés, Alonso és Schumacher se tisztelte meg jelenlétével a nemes vetélkedést, biztonsági autó sem vonult végig a pályán, mégis a több mint hatezer érdeklődő jól szórakozott az országút máskor csigalassú igavonóinak „rohangálása” láttán.

Rajtprocedúra és szondázás

Bár a vasárnap reggeli felhők nem sok jót ígértek a rakparti „száguldozásnak”, délutánra mégis ezrek töltötték meg a lépcsősorokat. A türelmes nézőket ezúttal nem kellett állandóan „levadászni” a pályáról, úgy tűnik a szegediek megtanulták, ez bizony veszélyes üzem, bármekkora is a biztonsági felkészülés. A harminc méterenként sárga és piros zászlókat lengető pályabírók folyamatosan jelezték, ha bármiféle akadály került az aszfaltra. A Forma-1-es versenyeket megszégyenítő rajtprocedúra, a versenyzők azonosítása, szondáztatása után az egymás mellett elrajtoló kamionok füstfelhőt húzva szórakoztatták a közönséget. Sokadik alkalommal volt ez látható, mivel itt nemcsak önmagukat, hanem a város lakosságát is szórakoztatták a XXII. Nemzetközi Kamionos Country Találkozó résztvevői. „Jóval nagyobb az érdeklődés, mint a szombati terepversenyen” – árulta el portálunknak

Atlasz Henrik

, aki a szervezés mellett a műsorközlő showman szerepét is magára öltötte. „Persze akkor a pénteki átmulatott éjszaka után jónéhányan elbuktak a szondateszten, vagy épp be se ültek a volán mögé. Itt erről szó sem lehet! Ma már más a helyzet, hiszen innen már hazafelé, vagy épp munkába hajtanak majd a kollégák.”

Negyven tonna gördülő

Nem túlzottan rohanós élet a kamionosoké, hiszen normál esetben a 40 tonna gördülő tömeggel – ahogyan maguk között hívják a nyergesvontatóra felakasztott pótkocsi és a gép együttes súlyát – kilométerek százait-ezreit teszik meg monoton egyhangúsággal, napokon-heteken keresztül. Ilyenkor szó sem lehet gyorsulási versenyről, ezeket a traktorokat nem erre találták ki. De a közönség itt már azt láthatta, ahogy a mindennapok terhétől, nyűgjétől megszabadult gépek a személykocsikat is meghazudtolva száguldottak a rakpart aszfaltcsíkján. Mint ahogy két egyforma ember, úgy két egyforma kamion se létezik, legyen ugyanazon típus. Persze a szervezők több kategóriát is felállítottak lóerő és felépítés szerint. A 420 alatti, feletti, és platós versenyszámokban közel harmincan indultak neki a távnak. „Itt a legjobbat próbálják kihozni a kamionokból” – avatott be a titkos részletekbe Henrik, aki maga is évekig kamionosként rótta az utakat. „Ezek a sofőrök egyenként már több mint egymillió kilométert vezettek le balesetmentesen, sőt van, aki kettő felett jár, így el lehet mondani, hogy ismerik minden apró részletét a járművüknek. Ilyenkor a legjobb nyomatékot próbálják a kerekeken keresztül a beton felé továbbítani. Ezek már modern kamionok, a negyven tonnás gördülőben harminc liter körül fogyasztanak, de egy ilyen rövid szakaszon súly nélkül két liter körül marad. Persze Ágoston Attila amerikai csőröse ilyenkor akár öt litert is beránt a motorba.”

Pöcörgő, Vadmacska, Füstölő és a többiek

Szinte mindegyik járgány szélvédője mögött ott láthattuk a vezető CB-hívójelét, melyek mindig valamilyen szinten a volán mögött ülő emberre, vagy a kamionra utaltak. Így már meg sem lepődhettünk Vadmacskán, aki nő létére mesterien kezelte a váltót. Nem véletlen, mivel korábban több mint egymillió kilométert vezetve, Simon Anikó is a kamionosok életét vitte. Holló István főpályabíró zászlójelével sorra indította a párosokat, akik füstfelhőbe burkolózva, csikorgó gumikkal vágtak neki a távnak. Néhány kézi váltó megreccsent, pár sárvédő lehullott, volt, aki a futama alatt végigkürtölte a rakpartot, vagy épp füstfelhőbe burkolta a nézőket. Show volt ez minden tekintetben! Úgy láthattuk, és a verseny végén meg is érinthettük ezeket a monstrumokat – köztük a legnagyobb, 750 lóerős Mercedest –, ahogy országúton ritkán találkozunk velük. Monoton élet a kamionosoké, társuk hosszú ideig csak a gép, és a CB-n át hallható kollégák, akikkel csak az útmenti parkolókban, a pihenőidő alatt találkozhatnak. Család, barátok, szerelmek a messzi távolban. De ezen a három napon, Szegeden újra összegyűltek, együtt sztoriztak, csinosították a gépeiket, szórakoztak és szórakoztattak. Lehet, hogy hangosak, néha füstölnek, sokan bosszankodunk, ha mögöttük vagyunk kénytelenek araszolni, de nélkülük, az ő munkájuk nélkül a boltok üresek lennének. Övék volt ez a hétvége, hogy hétfőn ismét visszahajtsák fejüket az igába azzal: „Veletek ugyanitt, egy év múlva!” http://www.youtube.com/watch?v=-Nf_sjlY5Ag
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.