Szombaton a pláza mögött nem akármilyen látványosság tanúi lehettek az arra látogatók: különböző történelmi korokat idéző hajók hasították a Búvár-tó lenge szél fodrozta vizét. Tizedik alkalommal rendezték meg hajómodellezők Szegeden az országos bajnokság helyi fordulóját.
Kétkéményes, monarchiakori hajó araszol békésen a vízen, amikor mögötte váratlanul, nagy sebességgel egy második világháborús német schnellboot bukkan fel, fedélzetén teljes harckészültségében lévő a legénységével. Pillanatokkal később egy hidegháborús szovjet gyártmányú Osza-osztályú rakétanaszád siklik elő a nádas takarásából, fedélzetén négy, P-15 Termit típusú rakétájának hatalmas indítókonténereivel. Harc azonban nincs, egyik gyönyörű hadihajó sem kerül ma a tó fenekére, a naszádok átmanővereznek a bóják között, majd befutnak a stéghez, ahol gazdáik kiemelik őket a vízből. Nem egy időn és korokon átívelő monumentális tengeri ütközet egy epizódjába csöppentünk, hanem az országos hajómodellverseny idei ötödik állomását jelentő Szeged Pláza Kupa futamába, melyet immár tizedik alkalommal rendeztek meg a rókusi állóvízen.
"Tavaly elmaradt a szegedi verseny a hazai rendezésű világbajnokság miatt, mivel a két időpont egybeesett. De egyébként minden évben július közepén rendezzük meg a versenyt" - tudtuk meg Hüvös Ferenc szegedi főszervezőtől, aki maga is elismert, komoly flottával bíró hajómodellező, s e futamra is négy műremekét hozta el. A tavalyi vb-n egyébként a legjobb magyar eredmény három 5. hely lett, melyből a civilben közjegyző Hüvös Ferenc kettőt is jegyez, azonban nem elégedett a teljesítménnyel. "Van még hová erősítenünk a nemzetközi mezőnyben" - tette hozzá, miközben a tavon egy aknásznaszádot követően a Smit Nederland vontatóhajó futotta bemelegítő köreit az első futam előtt.
Rádióhullámokkal hullámháton
No, de hogy is néz ki egy hajómodellverseny? Mint a főszervező felvilágosít minket, két részből tevődik össze a verseny. Egyrészt a hajók esztétikai megjelenését bírálja el egy bizottság, akik az építés pontosságát, a dokumentációkhoz való hűséget a részletességet, aprólékosságot értékelik 0-tól 100 pontig, azután pedig végig kell navigálni egy akadálypályán, ahol a bóják jelölnek ki egyméteres kapukat a vízen. Itt szintén 100 pont a megszerezhető maximum. E két pontszám összege adja a verseny végeredményét. "Kell egy szép hajó, és ügyesen kell tudni vezetni" - sommázott a modellező. Kiderült, az hogy egy-egy modell milyen korszakot jelenít meg, vagy milyen sebességre képes, nem fontos, szintidőn belül kell teljesíteni a pályát, és pontosan kell navigálni. "Mivel különböző korú, típusú és méretarányú hajók épülnek, így a sebességük nem is lenne összehasonlítható" - fűzte hozzá beszélgetőpartnerünk, aki egyébként elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús hadihajóinak méretarányos, úszóképes, rádió-távirányítású elektromotor hajtotta modelljeit építi meg előszeretettel immáron húsz esztendeje, illetve "dobozból" szovjet/orosz modernebb egységeket. A jelen versenyen Hüvös Ferenc "flottáját" ennek szellemében az osztrák-magyar Sankt Georg (avagy Szent György) páncélos cirkáló, a szovjet Varjág rakétacirkáló, a Szovremennij rakétás romboló - osztályának névadója -, és a bevezetőben már említett második világháborús német schnellboot képviselte. Utóbbi hamarjában vízre is szállt, ekkor játszódott le a fenti, kissé kiszínezett jelenet. A verseny nyolc kategóriában zajlott, a szabad kézzel épített hajók és a dobozból épített makettek kategóriájában három-három méret szerinti alkategóriára bontva, valamint az ifjúsági versenyzők és a gőzgépekkel hajtott vízi járművek is külön mezőnyt képviseltek. Nem tévedés, még mindig méretarányos modellekről beszélünk, amelyek között bizony gőzhajók is akadnak. "A gőzhajók e területen abszolút különlegességnek számítanak. Ezek a hajók már nagyon komoly műszaki felkészültséget igényelnek, hiszen gázzal fűtött, vizes kazánnal működő, valódi, 2-3 hengeres gőzgéppel hajtott hajókról van szó, melyek közül több is indul a versenyen" - hallhattuk a némiképp ámulatba ejtő információkat a főszervezőtől, aki hozzátette, itt bizony már nem elég hátul a garázsban a satuasztal, a professzionális műszaki ismeretek mellett itt esztergagépek, marógépek is kellenek az építéshez.
Korokon át a Temestől a Viribus Unitisen át a Szovremennijig
Végigsétálva a soron a szemünk szebbnél-szebb műremekeken akadt meg a teljesség igénye nélkül: itt a Temes monitor, egy modern német folyami tűzoltó-, valamint egy vízirendőrhajó, és egy ugyancsak német aknásznaszád. Majd tekintetünket egy óriás, a K. u. K. haditengerészet csatahajója, a Viribus Unitis ragadja meg. "Két-három évbe telt a megépítése. Eredetileg fából készült a teljes hajó, de idővel kirepedezett, így az alját cserélni kellett. Egyszer már átépítettem, de ha most kezdenék neki, megint máshogy építeném" - mondja a fenséges hadihajó tulajdonosa, Völgyi László, székesfehérvári modellező. A Viribus Unitis a Császári és Királyi Haditengerészet saját korában a legmodernebbnek számító, dreadnought-típusba tartozó négy legnagyobb, Tegethoff-osztályú csatahajójának első darabja volt, az első hajó a világon, amelynek fő lövegtornyaiba egymás mellé három hajóágyút építettek, meghatározva a löveggel épült hadihajók konstrukcióját a második világháború végéig. Az osztály utolsó egysége volt a tragikus sorsú, teljes egészében magyar építésű Szent István csatahajó, melyet 1918. június 10-én süllyesztettek el olasz torpedónaszádok az Adrián. A Viribus Unitis is szomorú véget ért: 1918 október 31-ének éjjelén olasz könnyűbúvárok aknát robbantva küldték a polai kikötő fenekére, pedig akkor már a béketárgyalásoknak megfelelően a Monarchia átadta azt a Délszláv Nemzeti Tanácsnak... A híres csatahajó mellett egy másik, a vizet megjárthoz hasonlító német schnellboot, majd egy hidegháborús építésű, szovjet eredetű, lengyel zászlóval ellátott torpedónaszád következett. Szomszédságában egy Osza rakétanaszád húzódott meg, majd ismét korszakváltás, az osztrák-magyar haditengerészet Tb. 100M torpedónaszádja, majd a Helgoland gyorscirkáló következett. A sort a "Hüvös-flottilla" négy egysége, majd gőzgépes vízi alkalmatosságok zárták. De rajtuk kívül még számos vízi alkalmatosság ott sorjázott, várva vízre bocsátását, a jó szelet, a jó futást. Jó hangulatban, sok beszélgetéssel s látványos vízi manőverekkel teli versenyről szól hát a fáma a Búvár-tó partján, megvan a közös hang is a közel félszáz hajómodell gazdái és a kilátogató szépszámú érdeklődő között, akik a büszke tulajdonosok révén akár a legaprólékosabb műszaki, vagy éppen történeti ismeretekkel is gyarapodhattak, egy-egy elmúlt korokat vagy éppen modern időket megtestesítő hajó kapcsán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
