Balogh Elemér: Európának csak összefogással van jövője

Képesek vagyunk-e ma összefogni oly módon, mint ahogy eleink tették Európa-szerte a 1456-ban? Balogh Elemér alkotmánybíró szerint bőven van mit tennünk e téren, s nem csupán amiatt, mert a körülöttünk lévő világ bonyolultabb, mint jó ötszáz évvel ezelőtt.

A déli harangszót elrendelő pápai bulláról, a a keresztény Európa példás összefogásáról is szólt

Balogh Elemér

a

VII. Nándorfehérvári Emléknapon.

A szegedi alkotmánybíró hangsúlyozta, keresztény Európa kellett a győzelemhez, és kérdéses, hogy van-e ma olyan hite a kontinensen élőknek, mint a középkorban volt. Ahogy fogalmazott, a déli harangszó őseink összefogására kell, hogy emlékeztessen, és mindenkinek ugyanazt kell hirdetnie: „Európának csak összefogással van jövője”. A mai kor és török veszedelem között nem nehéz megtalálni az összekötő szálat az alkotmánybíró szerint. Ahogy portálunknak kifejtette, akkor a kontinens egésze abban a lázban égett, hogy az Európa elemésztésére induló ázsiai hadak feltartóztathatatlanok. Magyarország szerepe a középkor Európájában valóban a defensor christianitatis, vagyis a kereszténység védője volt. „Európa összefogása az, ami a legfontosabb mozzanat a korabeli történelemben, a pápa volt középkor elsősorban elismert szellemi vezetője, de ez a szellemiség nem pusztán spiritualitást jelentett, valódi anyagi erőt is. Ma úgy mondanánk, hogy valamiféle kapcsolati tőkét. Az ő felhívására valóban az egész kontinensen megmozdultak a népek, keresztes hadak zászlai alá tódultak, és indultak küldetésükre” – fogalmazott. Aktuális kérdés, hogy vajon képesek vagyunk-e összefogni? Balogh hangsúlyozta, ma nem a török birodalommal szemben kell összefogni, hanem azokkal az inkább globálisnak mondott fenyegetésekkel, mint például a hitetlenség, a gazdasági-morális veszélyek, amivel szemben az ellenszer csak ugyanaz lehet, mint ami jó ötszáz évvel ezelőtt volt: „keresztény hitünkbe vetett erős bizalom, és az összefogás, a felülemelkedés azokon a nemzeti-kulturális, gazdasági egyenetlenségeken, ellentmondásokon és viszályokon, amelyek megvoltak abban a régi világban is”. Az alkotmánybíró úgy látja, ha ez megvalósul, akkor van valódi jövője Európának.

Megjegyezte, e célért bőven van tennivaló. Míg a középkorban úgy tűnt, csak katonailag kell egységesnek, összefogottnak lenni, addig ma már más a helyzet. Rámutatott, akkor fel sem vetődött, hogy demográfiai problémákkal kellene megküzdeni, netán a GDP csökkenésével, vagy a külkereskedelmi mérleggel. „Mindezeket utólag is ki lehet számítani, s ezek a mutatók csodálatos módon pozitív mérleget mutattak, az ország népe gyarapodott, újabb és újabb falvak, mezővárosok létesültek. Nem évente pusztult ki egy Makó nagyságú város, mint manapság, amikor is 20-30.000 fővel csökken hazánk népessége, hanem legalább ennyivel növekedett. A gazdasági teljesítőképesség is folyamatosan nőtt” – magyarázta. Meglátása szerint épp olyan kohéziós erők állnak ma is rendelkezésre, amik 5-600 évvel ezelőtt adottak voltak, ám akkor valahogy természetesebbnek tűnt az összefogás. Mára sokszínűbbé vált a vallási közösség is, ezért Balogh szerint kissé több szervezést és magyarázatot igényel, ám az összefogás bázisa mégiscsak az a zsidó kulturális tradíció, amelyre a kereszténység tudatosan épített akkor is. „Ma sincs más alapunk, de azt hiszem, ez bőven elég” – jegyezte meg. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Európai Unióra sem valamiféle ellenségként vagy pénzforrásként kell tekintenünk, amelyiknek tartjuk a markunkat. Európa egy értékközösség, kulturális, vallási és jogi értelemben egyaránt. „Alkotmánybíróként, jogtörténészként hangsúlyoznám, hogy az EU egy olyan jogi közösség, amelyhez jogi értelemben a világ egyetlen más régiója sem sorolható. A jogi karakterisztikuma legalább olyan markáns Európának, mint a vallási, kulturális és egyéb attribútumok” – közölte, hozzátéve a jog megtartó ereje a mai világunkban is kézzelfogható, hiszen alig van más olyan szabályozó mechanizmus vagy társadalmi játékszabály, amely közmegállapodás tárgya lenne.