Kudarcnak tartja az LMP népszavazási kezdeményezését

Az LMP népszavazási kampánya kudarccal végződött, mert nem sikerült elérni a referendum kiírását - áll a párt kampányértékelő bizottsága által készített, az MTI birtokába került értékelésben. Az anyagot az LMP szombati szegedi kongresszusán megvitatják, és döntenek, hogy elfogadják-e az abban foglaltakat.

A kampányt értékelő bizottságba az országos választmány és az országos politikai tanács egyaránt három-három, míg a frakció egy tagot delegált - derült ki a dokumentumból. Az okokat sorolva úgy látják, hogy a kezdeményezés a párt sok tagja és aktivistája számára nem annak tényleges tartalmáról szólt, hanem pótcselekvés volt, a "csináljunk végre valamit" kényszeréből fakadt. Arra is kitérnek, hogy habár az LMP januári kongresszusán úgy döntöttek, hogy nincs olyan politikai partner, amellyel céljaik elérése érdekében együtt tudnának működni, a kampány mellett kiállók mégis komolyan számítottak arra, hogy az MSZP és a szakszervezetek aktív támogatói lesznek a kezdeményezésnek. A szöveg ennek kapcsán úgy fogalmaz, hogy a referendum támogatói felülbecsülték a szakszervezetektől remélt támogató aláírásokat. Kijelentik, hogy a népszavazás elindításáról szóló kongresszusi döntés "manipuláció eredménye volt, mert minden alap nélkül úgy tájékoztatták a küldötteket, hogy a szakszervezetek készek az együttműködésre, és arra lehet számítani, hogy a remélt mennyiség harmadát (100 ezer aláírást) hozzák". Hozzáteszik, hogy ez felveti

Vágó Gábor

kampányfőnök, illetve az LMP kampánymenedzserének a felelősségét, mert a 100 ezres szám kettőjük "vágyait tükrözte", nem pedig egy valós vállalásokon alapuló becslést. Ezt a témakört úgy összegezik, hogy a szakszervezetek és egyéb külső partnerek a várakozásokat messze alulmúlták, mert óvatos becslés szerint körülbelül 3000 db regisztrált aláírás érkezett tőlük. Kitérnek arra is, hogy

Karácsony Gergely

frakcióvezető-helyettes - aki a kampányban stratégiai tanácsadóként vett részt - a testületnek elmondta, hogy "az MSZP beszállása esetén biztos volt abban, hogy meglesz a 200 000 aláírás". Hozzáteszik, hogy a korábbi választmányban egyértelműen az volt a hangulat, "hogy természetes az MSZP-sek bevonása, de győzött a félelem, hogy lenyúlják az ötletet". A szöveg úgy fogalmaz, hogy a kampány során, amikor lassan jöttek az aláírások, Karácsony Gergely kezdeményezte az ellenzéki pártok bevonását, de lassan született meg az erről szóló döntés. "Ekkor már a MSZP nem mozdult meg, mert tartottak a kudarctól" - írják. A jelentés a kudarc egyik döntő okának a döntés késedelmét nevezi meg, és úgy fogalmaz, hogy "a késedelem a párt vezetési struktúrájának veszedelmes hiányosságaira vezethető vissza". Szavaik szerint a kérdések elfogadtatása már hosszú ideje folyt, de a téma nem volt a párt belső életének és külső kommunikációjának középpontjában. Úgy látják, hogy ez felveti az LMP korábbi országos választmányának politikai felelősségét. Hangsúlyozzák, hogy a kérdéseket 2011. december elején hagyták jóvá, de a népszavazási előkészületek csak 2012 februárjában kezdődtek, ami - meglátásuk szerint - felveti a frakció felelősségét is. A népszavazás annyira nem volt a vezetés szívügye, hogy az éves költségvetésben sem volt rá keret - jelentik ki. A belső kommunikációt bírálva azt írják, hogy a kampány elindításával szemben kritikus vagy kényes részletekbe belekérdező posztok szerzőinek a kampány előkészítői gyakran nem megfelelő vagy személyeskedő választ adtak. Hozzáteszik, hogy a belső intraneten pedig önhatalmúlag cenzúrázták a számvizsgáló bizottság jelentésének egy passzusát. Szavaik szerint a kampánystáb eközben azzal "áltatta magát és a tagságot", hogy a járókelők által elvitt gyűjtőívek a kampány vége felé elkezdenek tömegesen visszaáramlani, akár több tízezer aláírást hozva. A kampány során beigazolódott, hogy a diákmunkások alkalmazása csak nagyon komoly felügyelettel valósítható meg politikai és imázsveszteség nélkül - áll a szövegben. Megfogalmazásuk szerint a nem ritkán kelletlen, motiválatlan, alapvető viselkedési, öltözködési szabályokat sem betartó diákok az LMP-ről sokszor a legalapvetőbb információval sem rendelkeztek, az LMP-re nem vetettek jó fényt. Bár alkalmazásuk a gyűjtésre rendelkezésre álló egy hónap miatt szükséges volt, hatékonyságuk igen hullámzó volt, mégis a kampányköltések több mint a fele az ő bérükre ment el. Egy másik, az LMP számvizsgáló bizottsága által készített, szintén az MTI birtokába került jelentés azt írja, hogy a kampányra a költségvetésből 24,164 millió forintot különítettek el, amiből 22,677 millió forintot használtak fel. A költségvetés egyéb sorairól pedig 2,875 millió forintot fizettek ki a népszavazással kapcsolatban - teszik hozzá. Az LMP március 3-i kongresszusán jelentették be, hogy a párt a tankötelezettség korhatára, az álláskeresési járadék, illetve a munkahelyi próbaidő időtartama, valamint a szabadság kiadásának kérdéseiben megkezdi a referendum kiírásához szükséges aláírások gyűjtését. Terveik szerint az április 2-i határidőig 330 ezer aláírást akartak összegyűjteni, ám kérdésenként csak átlagosan 160 ezer aláírást tudtak leadni az Országos Választási Irodának. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által 5 százalékos mintavétel alapján végzett vizsgálat szerint kérdésenként legalább 131 ezer, ám legfeljebb 139 ezer érvényes aláírás szerepel az egyes kérdésekhez leadott aláírásgyűjtő íveken, ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés szabadon dönthet arról, elrendeli-e a népszavazást a négy kérdésben.