BOR-line: Frittmann János és a gyümölcsöző Kárpát-medence + VIDEÓ, FOTÓK
2012. május 24., csütörtök
Az Alföld legnevesebb borásza avatott be minket abba a titokba, hogyan lehetett Magyarország világelső a Cannes-i rozé borversenyen, és milyen irányok felé kellene tartania a honi borászatnak.
- Evidens volt, hogy bortermelés határozza majd meg az életét? A családfáját tekintve nem nagyon lehetett kérdéses, hogy akit Frittmannak hívnak a kunsági borvidéken, az kötődik a borhoz.
- Több család kezdte ezen a területen újra az életet, akik szorgos munkával élesztették újra a török időben kihalt vidéket. Hosszú idők dúlását kellett helyreállítani itt. A család életét mindig is meghatározta a mezőgazdaság. A szocializmus idejében is lehetősége volt a szüleimnek bortermelésre, hiszen itt nem termelőszövetkezetek alakultak, hanem úgynevezett szakszövetkezetek, ahol minden családnál megmaradt a birtok, azt továbbra is maga művelhette, csak a terményt kellett a közösbe szolgáltatni, ezért nem szakadt meg ezen a területen a szőlőtermesztés családi vonala. A fiamra soha nem akartam ezt a munkát erőltetni, ő harmadikos gimnazistaként mégis úgy döntött, hogy szeretne a borászattal foglalkozni. A lányom is hasonló körben, turizmus-vendéglátást végzett, és szeret dolgozni a családi vállalkozásban.
- A Frittmann lett az a zászlóshajó, aki után, mint Kolombusz idején a Santa Maria után, megy a többi, hogy hódítson. Csakhogy most a visszahódítás a nemes feladat, bebizonyítani, hogy milyen csodákra képes az Alföld. Szerintünk nagy a siker. - Teljesen új típusú borászatokat kellett építeni. Sok szőlőtermelő családnál megszűnt a folytonosság, nálunk – ahogy az előbb említettem – szerencsére nem így alakult. Olyan generációk nőttek fel, akik önállóan tudtak szőlőt termeszteni; aki nem volt önfenntartó, önálló, az nem tudott a 70-es években talpon maradni. Természetesen sokkal több területen volt gazemberség a borászatban, mint ami végül napvilágot látott, a média mégis a mi területünket bélyegezte meg, talán azért, mert Soltvadkerten van az ország legnagyobb szőlőterülete. Egyébként a modern műszerekkel most már pár óra alatt megmondható, hogy hamisított-e a bor, a pancsolt borok fénykora szerencsére elmúlt. Tiffán Ede mondta azt, hogy ők plusz 60 pontról indulnak a képzeletbeli borminősítésen, mi -40-ről. Meg volt tehát a feladat: vissza kellett szerezni azt az imázst, ami a 40-es évek előtt az alföldi borra jellemző volt. Nem sokan hittek benne hogy sikerülhet, de fiatal voltam és tettre kész. Az embernek hobbiként és hivatásként is kellett a borászatra tekinteni. Ehhez a munkához talán épp ezért is kell egyfajta megszállottság. - Mi a titka annak, hogy az alföldi borok olyan gyümölcsösséget érnek el, amivel sorra hozzák el a borversenyekről a díjakat. - A magyar bor előnyei az alföldi területeken hatványozottabban jelennek meg. A gyümölcsösség, ami itt nagyon karakteresen képviselteti magát. A Kárpát-medencei klíma a legnagyobb előnyünk. Kellően magas a nappali hőmérséklet, ami éjjel visszahűl, így megőrzi az illatokat, zamatokat a szőlőben. Ezen a területen 5,5 - 6 százalékos savszerkezetnél is nagyon élénkek maradnak az ízek. Persze ahhoz, hogy e területre jellemző, jó minőségű bort csináljunk, helyben kell szőlőt termeszteni. - Említsük meg a rozét. Nemrég a Cannes-i rozé világbajnokság a 2011-es kékfrankos Frittmann rozé aranyérmes lett. - A magyar fajták gyümölcsössége rendkívül jó, mint mondtam. A kékfrankos rozénk mellett az ezerjó és az Irsai Olivér is tudja ezt a zamatvilágot. A szőlőterület 240 ezerről 50-60 ezerre csökkent Magyarországon, főleg a nagy családi szőlőtermesztők eltűnése miatt, úgyhogy van min dolgozni. A szőlőnek szolga kell, nem gazda, tartja a mondás: akkor kell dolgozni a tőkékkel, mikor a munka üteme megkívánja, nem lehet magára hagyni a szőlőst, ez nem az a terület, ahol reggel 8-tól 4 óráig melózok, aztán pihenhetek. - A világpiacon nem igen lehetünk képesek versenyezni, hiszen a bortermelésünk a kontinensek borforgalmának csak néhány százalékát teszik ki. Mégis népszerűek lehetünk a külföld számára, vannak olyan szakvélemények, hogy nem kivinni kell a bort, hanem behozni ide a borkedvelő külföldieket. - Valamilyen szinten ki kell vinni a borokat, de a hazai termékekből a külföldi áruházláncokat nem tudjuk kiszolgálni. A Kárpát-medencei klíma az, ami egyedi, ezt kellene hangsúlyozni. Az ízvilágunk rendkívül egyedi, kuriózumnak számító boraink is vannak, és ez főleg a gyümölcsösség felé vezet, ez az, amit nem tud más európai borvidék.
A bortéka kínálata
A Lantos Eszterlánc gyöngyöző borával kínáltuk meg borász vendégünket. Az ital száz százalékig Cserszegi fűszeres, 2011-es palackozású. Új termék, forgalomba eddig nem került. Csiszér László, a Filoxéra Bortéka vezetője tavaly a borfesztiválon kóstolgatott gyöngyöző borokat, idén ki is jött a saját termékével. Eddig pozitívak, bátorítóak a visszajelzések. Frittmann is elégedett volt a választással, mint mondta, csak a legkiválóbb borfajtákból készülhet gyöngyöző bor.
- Mintha divattá vált volna a borfogyasztás, ami mellesleg a magyar bornak csak jót tesz. Ön mit tapasztal e kérdésben? - Megtanultak az emberek bort kóstolni. Ma már nem úgy kell ízlelni, mint egy borász, de megérzik a zamatát, és mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Magyarországon régebben eltüntették a borkultúrát is: volt vörös, fehér, száraz bor, ha többet kérdezett az ember a kocsmában, kivezették. Lassan túllépünk ezen hál'istennek. A szőlő egy különleges gyümölcs, egyedi molekulaszerkezettel, melyben különböző erjedésnél különböző ízek fejlődnek ki, így lehet érezni benne akár málna, szilva, bodza, meggy ízeket is. - A Frittmann nevet nem lehet elválasztani Szegedtől sem. Ön is már többször elmondta, hogy a borfesztiválunknak sokat köszönhet. Vagy véletlen, hogy épp ebben a városban van borszaküzlete? - A nyolcvanas években ezen a területen indult be a kereskedésünk, innentől személyes kötődés alakult ki a szegediek és a Frittmann bor között. Elfogadtak, a szegedi emberek magukénak, földijeinek tekintenek minket. A Mars téri borfesztiválon még nem voltunk jelen, de mióta a Széchenyi téren van a fesztivál, rendszeresen jelen vagyunk. - A 2007-es év bortermelője lett ön, elsőként az alföldiek között. Ez jelentős áttörést hozott az itteni borászatban. Lát utánpótlást? - Már van akkora presztízse az alföldi borvidéknek, hogy be tud juttatni egy-egy embert a jelöltek közé. A Magyar Borakadémia tagjaként én is igyekszem segíteni az ittenieket. A jelölés ügy zajlik, hogy először szétküldenek 500 ajánlócédulát. Öt jelölt lehet a címre, közülük választja ki a győztest a Magyar Borakadémia - persze a díjat nem egy borra kapja a borász, hanem az életműre. Jelenleg 99 tagja van az akadémiának. Gálné pincészete már többször is jelölt volt az Alföldről. - Lehet kedvenc bora egy borásznak? - Ha arról beszélünk, amit a legtöbbször fogyasztok, akkor az az ezerjó és a rozé. Persze számos borász művét szeretem. Azokat szeretem igazán, akik a gyümölcsösséget meg tudják őrizni a borban. Az a jó bor, ami ízlik, nem az, amit dicsérnek. Volt olyan idő, mikor az volt a jó bor, aminek nincs hibája, ma azt mondhatjuk, hogy az a nedű, aminek nincs erénye, nem jó bor. - A következő vendégünk színész lesz, Danis Lídia, színházunk Dömötör-díjas művésze. Van-e kapcsolata a színházzal bármilyen formában is, vagy tud-e arról, hogy a borát valamelyik művész a kedvencei közé sorolta? - Lukács Sándor színész (ő az akadémia tagja is) - nagyon szereti a Frittmannt. Gregor József pedig azt mondta, hogy a betegségből mindig ezek a borok gyógyították ki, kedvence a rozé és az ezerjó volt. Bodolay Géza, a szegedi színház rendezője is sokszor fogyasztja borainkat, bár korábban apró előítéletei voltak az alföldi borokkal kapcsolatban. (Az interjú közben megérkezett Halkó Pál, a Tisza Volán SC Szeged labdarúgó-szakosztályának vezetője a csapatkapitány-helyettessel, Buzási Péterrel. A borászat régóta támogatja a csapatot, ezért egy csapatképpel ajándékozták meg vendégünket.) http://www.youtube.com/watch?v=eE9LaTFy5pE
Az interjú előtt:
A XVIII. Szegedi Borfesztivál helyszínéről jelentkező BOR-line sorozatunk múlt pénteken debütált, amikor is Szalay Istvánt, Szeged korábbi polgármesterét kérdeztük borról, közéletről, múltról és jelenről, hétfő esti vendégünk Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora volt, akivel a felsőoktatás átalakulásáról, a szegedi egyetem helyzetéről beszélgettünk, míg kedd este Méhes Gábor sportújságíró, a Sport Televízió kommentátora volt interjúalanyunk. Szerda este Fogas Ottóval, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójával beszélgettünk a múzeumról, vezetői elképzeléseiről, az intézmény további idei programjairól, kiderült az is, hogy egy monumentális Munkácsy-kiállítást terveznek. Csütrtök este a 2007. Év borásza, az egyik legismertebb alföldi bortermelő, Frittmann János lesz a vendégünk. Az Önök kérdéseiből is válogatunk: e cikk alá hozzászólásaként vagy a szegedma@gmail.com címre írhatják meg, mire kíváncsiak. Egészen péntekkel bezárólag egyébként minden este 18 órától a Vásárhelyi Pál-szobor szomszédságában található standunkon egy-egy neves szegedi vendéggel borozgatva csevegünk a meghívott munkásságáról, életéről, Szegedhez való viszonyáról, kötetlenül. Minden vendégünk legkedvesebb borairól a Filoxéra Bortéka gondoskodik (Szeged, Dugonics tér 11.) Következő vendégünk: május 25. (péntek):Danis Lídia, a Szegedi Nemzeti Színház színművésznője.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
