Akik missziónak tekintik a koraszülöttmentést + FOTÓK

Húszéves a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítványa, amely négy megyéből menti az újszülötteket.

A Közéleti Kávéház legutóbbi estjén

Szalay István

segítségével

Pintér Sándor

gyermekgyógyász professzor, a kuratórium elnöke,

Kószó Péter

, Hódmezővásárhely alpolgármestere, az alapítvány megálmodója és létrehozója, valamint

Bálint Péter

, a kuratórium alelnöke felidézte az indulás éveit, a két évtized nehéz, küzdelmes időszakát, áldozatos munkájuk emlékezetesebb mozzanatait. Az élet első perceiben, óráiban történő mentés döntően meghatározza az újszülött, koraszülött életben maradását és a későbbi évek életminőségét. Már a szállítás során megkezdett életmentő beavatkozások jelentős mértékben javítják az újszülöttek, koraszülöttek életkilátásait. Évente átlagosan 1200 újszülöttet ment az alapítvány, a folyamatos 24 órás elérhetőség nélkül ezeknek a csecsemőknek jelentősen csökken az esélyük az életben maradáshoz és az egészséges élethez. Amíg országgyűlési képviselő volt és rendelkezett némi hatalommal, Kószó nem akarta úgy otthagyni a politikát, hogy ne alkosson valami maradandót. Gyakorló gyermekgyógyász létére közvetlenül is megtapasztalta, hiába jó az ellátás a gyerekklinikákon, ha a késve odaérkező koraszülötteken már nemigen tudnak segíteni. Így jött létre Budapest után másodikként az országban a koraszülöttek mentésével foglalkozó szegedi alapítvány Kószó 200 ezer forintos képviselői tiszteletdíjából, majd később a szerencsejáték alapba befolyt pénzek átcsoportosításából biztosították a működéséhez szükséges eszközöket. Pintér doktortól megtudtuk, hogy az elmúlt 20 évben több mint 20 ezer mentés történt, nagyon sok újszülött az alapítvány mozgó intenzív osztályának köszönheti az életét.

A kalapozás sem derogál nekik

Amíg nem volt koraszülöttmentés, 300-350 csecsemő halt meg évente, vagy szenvedett életre szóló, maradandó károsodást. A professzor kiszámolta, a társadalomnak 2,2 millióba kerül a súlyosan sérült gyerekek ellátása, akiknek az átlag életkoruk 30 év körül van. Milliárdokat költünk erre célra, miközben jóval kevesebből is megoldható lenne egy országos hálózat kiépítésével a koraszülöttmentés megszervezése, melynek segítségével minden csecsemő ugyanazokkal az életben maradási esélyekkel rendelkezne. Hihetetlenül nagy a tét. Az újszülöttmentést missziónak tekintő szakemberek, ha szükséges, a kalapozástól sem riadnak vissza, hiszen – ahogy fogalmaznak – a rászoruló gyerekeket nem érdekli, van-e pénz a kasszában. Morális kötelességüknek érzik előteremteni a működésükhöz szükséges anyagiakat. Munkájukat a gyűjtésben segédkező lelkes, fiatal aktivisták támogatják. Elhangzott az is, hogy pénzből egyre kevesebb van, többször már a megszűnés veszélye fenyegette az alapítványt, de sohasem adták fel. Tavaly például 10, az idén 5 millió forintos kölcsönt kényszerültek felvenni, mert az állami dotáció jelentősen megcsappant. Az idén 20 millió hiányzik ahhoz, hogy zavartalanul el tudják látni feladatukat, de nem csüggednek, bíznak az 1 százalékban, meg az adományokban, na meg abban, hogy előbb-utóbb a politikai döntéshozók is belátják, milyen fontos, nélkülözhetetlen feladatot lát el a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítványa.