Kihalás szélén a délvidéki földikutya + FOTÓK, VIDEÓ

Természetvédelmi programmal mentenék meg az Ásotthalom és Kelebia közelében is élő, kihalás szélére sodródott délvidéki földikutyát. Az állat a legkisebb egyedszámú emlős Európában, állománya alig 300 példányt számlál. Még az óriás pandánál is veszélyeztetettebb.

Kamerák és objektívek kereszttüzéből menekült ijedten a föld alá Sejlő, a hím földikutya (Nannospalax leucodon montanosyrmiensis), nem messze Kelebia határában. Az állatot hétfő délután mutatták be a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a kihalófélben lévő emlősre. Állománya mindössze 300 példányt számlál, ennek kétharmada Ásotthalom, illetve Kelebia környékén található, a maradék száz pedig Újvidéken, néhány négyzetméternyi területen él. A korábban gyakorinak számító állat élőhelye a mezőgazdasági területfoglalások miatt alig kettő százalékára zsugorodott, fennmaradása természetes módon már nem is biztosítható. Hétfő délután egy sajtótájékoztatón ismertették a kelebiai földikutya-védelmi program részleteit, mely utolsó reményként szolgálhat a füves puszták alatt élő, apró állatoknak.

Unokáink sem fogják látni?

"A földikutyák kutatása eleve nem túl régi történet, dél-alföldön is honos változatáról csupán az elmúlt években derült ki, hogy önálló fajnak tekinthető" - árulta el portálunknak

Krnács György

, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője. A fajok különválasztását csak genetikai vizsgálatokkal lehet elvégezni: külső jegyeik ugyan azonosak, eltérő génállományuk miatt szaporodni mégsem képesek egymással. Míg a hatvanas években kártevőként tartották nyilván őket, pár évtized elteltével már a kipusztulás fenyegeti őket, fennmaradásuk önerőből már nehezen biztosítható. http://www.youtube.com/watch?v=0bBQFwLJ55w A kelebiai földikutya-védelmi program, mely a Zöld Forrás támogatásával valósult meg, alig 1,7 millió forintos pályázatból gazdálkodik. Az összegből a genetikai kutatás és a nyilvánosság megteremtése mellett egy hektárnyi terület rekonstrukcióját is végrehajtják, mely némi életteret adhat a rágcsálónak. "Egyelőre a mostani állapotokat szeretnénk konzerválni, ennél tovább már nem szabad apadnia létszámuknak. Következő lépésként az állatot kell minél jobban megismernünk, új élőhelyek kialakításával, tenyésztési program indításával tudunk javítani helyzetükön" - emelte ki a természetőr.

Az utolsó Remény

Az igen ritka délvidéki földikutya két példányát - Reményt és Sejlőt -

Csorba Gábor

, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa mutatta be hétfőn. Kizárólag föld alatt élnek, szemre így nem is igen van szükségük: bőrük alatt két kis pötty jelzi a talaj alatti körülményekhez alkalmazkodott látószervet. Járatrendszerüket (melynek hossza elérheti a száz métert is) csupán ritkán hagyják el, a veteményesbe, gyümölcsfák gyökereibe így kárt nem okoznak. Környezetüket kopogtatás útján derítik fel, ilyen módon kommunikálni és tájékozódni is tudnak. Több fajuk is hungarikumnak számít, a Kárpát-medencében öt, egymástól genetikailag nagymértékben különböző földikutyafaj honos. Ezek közül egyet már évek óta nem tudtak beazonosítani - fennáll a veszélye, hogy ki is haltak. Rövid bemutatójukat követően a két rágcsálót "hazafuvarozták", majd Kelebia határában, a járatuk mellett szabadon engedték. Bízzunk benne, hogy nem utoljára láttuk őket...