Belgrádi nagykövet: Szerbia sikere Magyarország sikere is egyúttal

A hónap elején Szerbia elnyerte az EU tagjelölti státusát, ami Magyarország számára is sikert jelent, hiszen az unióban évekig déli szomszédunk ügyvédjeként könyveltek el bennünket. Nikowitz Oszkárt, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott belgrádi nagykövetét erről kérdeztük.

- Magyarország nem csak a múltban, de folyamatosan sokat tesz azért, hogy Szerbia és az egész balkáni térség közelebb kerüljön az EU-hoz. Még az elnökségi periódusunk előtt úgy voltunk ismertek az unióban, hogy mi vagyunk Szerbia ügyvédje, s ahol lehet, támogatjuk déli szomszédunk közeledését. A tavalyi év első felében, az elnökségi időszakunkban kifejezetten ez volt az egyik központi témája a magyar politikának: Szerbia, Horvátország, illetve az egész Balkán egy lépéssel közelebb juttatása. Ennek jó visszhangja volt Szerbiában, kellő sajtót, nyilvánosságot kapott az ügy, igazi barátként könyveltek el bennünket.

- Azért a tavalyi év végén volt egy kis mosolyszünet…

- Igen, ezen a viszonyon némiképpen módosított a tavaly őszi „apró válság”, amikor a restitúciós törvény miatt nézeteltérés támadt Szerbia és Magyarország között. Köszönhetően egyrészt Magyarország határozott föllépésének, másrészt a józanságnak szerb részről, ezen sikerült elég hamar túllenni. Azóta kifejezetten erős bizonyítékát adta a magyar vezetés annak, hogy komolyan gondolja: Szerbiának az EU-ban a helye. Nemcsak saját érdemei miatt, hanem azért is, mert az objektív történelmi és geográfiai szükségszerűség így indokolja. Európa nem teljes anélkül, hogy a déli, balkáni régió ne csatlakozzon hozzá, másrészt a Balkánon felhalmozódott problémák egy tágabb integráció nélkül nem oldhatók meg. Ehhez erős magyar érdek, úgy is fogalmazhatnánk, komplex érdekrendszer fűződik. A mi támogatásunk őszinte.

- A jövőt illetően hogyan segíthet tovább Magyarország, illetve milyen új kihívásokkal találja magát szembe Szerbia a válság sújtotta Európai Unióban?

- Elsősorban nem magyar feladat, hogy az EU előnyeit ecseteljük. Azt tehetjük, hogy őszintén elmondjuk a saját tapasztalatainkat. Rendszeresen kérdeznek hasonló találkozókon, hogy nem fog szétesni az Európai Unió? Ismerik Magyarországon azt a szkeptikus viszonyt, amivel a lakosság egy része az EU iránt viseltetik, és csodálkoznak, hogyhogy mi azon dolgozunk, hogy kerüljön be Szerbia, miközben Magyarországon kételyek merülnek fel. Ilyenkor elmondjuk, hogy az EU-val szembeni szkepszis azért nem megy el nálunk odáig, hogy az uniót ott kellene hagyni, másrészt összességében az a kép, ami immáron nyolcéves tagságunk alatt kialakult, mégis csak pozitív. Szerbia is erre számíthat. Az EU követsége, a belgrádi delegáció intenzíven dolgozik azon, hogy számszerűen bizonyítsa azt, milyen előnyei fognak ebből származni az országnak. Magyarországnak a saját tapasztalatai átadásán kívül továbbra is az a feladata, hogy az EU-ban képviselje azt az álláspontot, miszerint Szerbia és a többi balkáni ország csatlakozása összeurópai érdek. Nekünk nem kell szégyellnünk azt, hogy ez a saját érdekünk is, hiszen Európában minden ország hasonlóképpen cselekszik. Az iránt sem kell szegyellősen viseltetnünk, hogy a vajdasági magyarok érdekeit képviseljük mi is, akiknek ez – véleményünk szerint - jobban kijár talán, mint a vajdaságiaknak, ahol őszintébben és energikusabban képviselik az EU-s orientációt Szerbián belül is.

- Egyre több vegyes magyar-szerb vállalat alakul, a két ország mintha jobban felismerte volna egymásra utaltságát a gazdaság terén is, mint korábban bármikor.

- Aki nem ért a gazdasághoz, az is látja, hogy Magyarországnak minden gazdasági kapcsolata Szerbiával a Vajdaságon keresztül valósul meg. Ezért a Vajdaságban - kihasználva azt az előnyt, hogy magyarok lakta vidékről van szó – a kis- és közepes vállalkozások számára óriási, még kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. Igazi jelentősége akkor lesz ennek, amikor Szerbia számára is megnyílnak az uniós források. Jelenleg még csak a Magyarország révén elérhető, a határon átnyúló együttműködést segítő források állnak Szerbia rendelkezésére, amit mi segítünk is kihasználni. Ez mennyiségében korlátozott, de nem lebecsülendő.

- Javult-e a vajdasági magyarok helyzete az elmúlt időszakban, és mi várható ezen a téren?

- Az elmúlt egy-két évre onnantól érdemes visszatekinteni, amikor létrejött a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács. Ez jogi keretét tekintve ideális szerveződés, de működésében nem mindig váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Működése során rengeteg dolog akadályozza kibontakozását. Maradjunk annyiban, hogy a keret kitöltendő, ez rajtunk, illetve a vajdasági magyarokon is múlik. Amiben Magyarországnak a szerb állammal sikerül a kisebbség ügyében megegyeznie, azzal nem lehetünk elégedetlenek. Papíron, illetve a jelszavak szintjén minden jól működik, de éppen a tavaly őszi kis megbotlás, nézeteltérés bizonyította, üzemszerűen azért még nem működnek úgy a dolgok, ahogyan szeretnénk. Az ügy pozitív lecsengése bizonyítja, mégiscsak az alap jó, a két ország, a két állam között a viszony őszinte. Erre lehet építeni.

- Ezt a kedvezőnek mondott viszonyt a közelgő választások sem fogják megváltoztatni?

- Ebbe nem mennék bele. Azt hiszem, alapvetően az EU-s orientációjú pártok fognak továbbra is koalíciót alkotni. Lényeges, hogy a magyar pártok jól szerepeljenek. Az sincs kizárva, hogy éppen a kisebbségi pártok vagy a magyar pártok lesznek majd a mérleg nyelve.

- Előadásában a megbékélésről és a szerb fél szükségesszerű bocsánatkéréséről beszélt az 1944-45-ben elkövetett magyarellenes megtorlásért. Ez a politikai gesztus milyen üzenettel bírna a vajdasági magyarok számára?

- A két nép megbékélése stratégiai kérdés, főleg az, amely néptől népig történik. Szerbia számára Vajdaság kérdése óriási jelentőséggel bír. A vajdasági magyarság számára rendkívül fontos lenne a bocsánatkérés politikai gesztusa, mert a mindennapi életben előforduló kisebb-nagyobb konfliktusok, packázások, kirekesztések, nemzeti alapon történő megkülönböztetések, megbántások állandó megfélemlítésben tartják őket szinte 1944 óta. Akkor megtörtént a vérengzés, vége lett, az élet folytatódott tovább, de semmi nem lett lezárva, senki nem mondta ki, hogy súlyos gaztett történt, a bűnösöket senki nem vonta felelősségre, nem büntette meg, nem hangzott el a hatalom képviselőinek szájából, hogy a legyilkolt emberek többsége ártatlan volt. A magyarság megítélése még mindig magán viseli a másodrendű, bűnös nemzet stigmáját. A vajdasági magyarság egyre önérzetesebb, egy ilyen politikai gesztus azonban beláthatatlan perspektívákat nyitna az önbecsülés felé, és csak pozitív hozadéka lenne. Megerősödhetne a magyarokról, mint szilárd szövetségesekről szóló kép, olyan partnerekről, akiknek nincs takargatni valójuk. A legnagyobb gond abból származik, hogy nem ismerjük egymást eléggé, szűkebb Szerbiában például még ma is csupa negatív sztereotípia él a magyarokkal szemben. A kultúra sokat segíthet egymás jobb megismerésében, s erre már születtek is szép példák. Folyamatban van egy magyar kulturális intézet megnyitása Belgrádban - ilyen szempontból nem rossz a hírünk -, amely szertefoszlatná a két nép egymás iránt meglévő előítéleteit.