Sikertelen a Szőke Tisza mentése + VIDEÓ, PANORÁMA

Portálunk folyamatosan figyelemmel kísérte a tápéi jachtkikötő medrébe süllyedt Szőke Tisza hajó megmentésére tett erőfeszítéseket. Az elmúlt napokban a helyszínen látottak alapján úgy tűnik, a civil szervezetek a hajó megmentésére tett kísérletei nem hozták meg a kívánt eredményt.

Még március 10-én a MAHART Tiszayacht Kft. munkatársai összetörték a kikötő vizét borító 5-10 cm vastag jégtakarót, majd átrendezték az öbölben álló hajókat, bárkákat, uszályokat, hogy a mentéshez szükséges járművek jobban megközelíthessék a Szőke Tisza roncsát.

Kiemelés a bárkával

Az elképzelések szerint a hajó mellett elsüllyesztett és ebben az állapotban hozzákötött, majd szivattyúzással újra felemelt bárkának kellene megemelnie az ugyancsak szivattyúzással könnyebbé tett – ideális esetben teljesen víztelenített – hajót. Ennek a megvalósítását egyelőre akadályozta a Szőke Tisza közelében felborult tápéi komp, amely a művelet útjában van, így a roncsemelő tagként alkalmazott bárka nem fért oda a hajóhoz, csak nagyjából a lapátkerékdob vonaláig tudott a hajó mellé állni. A bárkát tehát egyelőre nem lehet a hajóhoz kötni és lesüllyeszteni, de a hajó megemelését a benne lévő víz sem teszi lehetővé. A bárkával – mint emelőtaggal – történő roncskiemelés támogatására ugyanis a kellő számú és köbtartalmú helyiség vízmentesítése lenne szükséges a hajóban, ami egyelőre nem sikerült. A hajó felúsztatására tett első kísérlet így nem járt sikerrel.

Búvárok a vízben

A mentésben résztvevő búvárok a hajózási civil szervezetek kérésére a hajómentők segítségére siettek. Bár nem vizsgálták át az egész hajótestet elmondták, hogy a hajó oldalfalán nincs látható sérülés vagy lék. Ezért feltételezhető, ha van ilyen, akkor az a hajófenéken keletkezhetett. A korábbi feltételezések szerint a vízbe merült hajóorr két oldalán a nyitott ablakok miatt tört be a víz, ám amikor a búvárok gumiperemmel ellátott – vízmenetesen záródó – fedőtáblákkal lezárták az ablakokat, kiderült, hogy nem egyszerűen nyitva voltak, hanem hiányoztak, vagy betörtek. Így az elmerülő orr-rész süllyedését az ablakokon bezúduló víz is siettette. A búvárok munkájának eredményeként az összes víz alatt lévő ablakot sikerült lezárni. Csupán néhány olyan ablakra nem került fedő, amelyek a vízszint felett vannak, ezért szükség esetén csónakból is könnyen elérhetők voltak.

Víz a hajótestben

A korábbi, 2009-es helyszíni bejárásunk alatt már látható volt, hogy a géptér és a kazánház egybe van nyitva, a köztük lévő ajtó nincs lezárva, ezért a két helyiség egyfajta közlekedőedényként működik. A roncsmentők a partról is láthatóan hiába próbálták a legnagyobb teljesítményű szivattyút bevetni, meg sem mozdult a vízszint odabenn. Időközben 15-20 cm-es apadás volt a Tiszán, a dőlésoldal felőli oldalajtó küszöbén most éppen nem bukik át a víz. A folyamatos elárasztásnak tehát máshol – valószínűleg a víz alatt – van a forrása. A mentésben résztvevők beszélgetéséből kiderült, hogy a hajóorrban lévő lánckamrában működő szivattyú pillanatok alatt szárazra szívta a helyiséget, a szomszédos matróz-szállást azonban már két szivattyú is csak jó egész napos szivattyúzás után tudta vízmentesíteni. Ám ahogy a szivattyúk leálltak 20 perc alatt újra megtelt a helyiség a tömítetlen válaszfalakon keresztül bejutó vízzel.

Szivattyúzás… szivattyúzás…

A sikertelenség nem szegte kedvét az önkénteseknek, akik saját költségükön próbálták a hajót menteni. Láthatóan egyre több szivattyút állítottak üzembe. Így egyes helyiségeket – például a lánckamrát – könnyen vízmentesítettek, más helyiségeket – mint például a matrózszállást – csak egész napos munka árán sikerült kiszivattyúzni. Egy-egy helyiség víztelenítése után hozzáfogtak a következőhöz, de a biztonság kedvéért a már vízmentes térben is tovább üzemeltettek egy szivattyút. Az egyszerre dolgozó szivattyúk a helyiség állapotától (a külső határoló- és a szomszédos helyiségektől elválasztó válaszfalak állapotától – tömítetlenségétől – függően) gyorsan vagy lassabban ürültek ki. Megtudtuk, hogy valami azonban mindig szivárgott, a helyiségek vízmentességét csak az ott hagyott szivattyúval sikerült fenntartani. Amint a szivattyút leállították, a szárazra szívott helyiség 20-25 perc alatt újra megtelt vízzel.

Víz alatt a gőzgép

Az is megtudtuk, hogy a géptérben csak a gőzgép hajtókarjai emelkednek ki a vízből, a hengerek a víz alatt vannak. A kazánházban csak a kazán felső részébe beépített füstcsöveket látni: a tűztérben víz van. A hajótest látható részeit szemügyre véve nagyon nagy a feladat: a legtöbb helyen a festékréteg és az alatta lévő rozsda együtt már vastagabb, mint ami a fémből még maradt. A mentésben résztvevők kapcsolatba léptek az Alsó Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal és a segítségüket kérték. Sajnos a megfelelő teljesítményű szivattyúk csak nagyon nehezen, daruval lennének mozgathatók, ezért kisebb méretű és teljesítményű szivattyúkat kértek az igazgatóságtól. Az egyeztetések eredményeként hat darab 1000 liter/perc kapacitású szivattyú használatát sikerült megbeszélni.

A hajó nem adja meg magát

A szivattyúzással történő felúsztatás kétszeri kísérlettel sem sikerült, pedig láthatóan mindent megpróbáltak. Az öt helyen mellékötött, és elsüllyesztett bárka segítségével történő megemelés és szivattyúzás sem járt megfelelő eredménnyel, az elért 10 centiméter körüli megemelkedés nem érte el a kívánt mértéket. Megtudtuk, hogy mintegy 60 centiméter kellett volna a fedélzet víz fölé kerüléséhez. A bekötési pontok a Szőke Tiszán kiszakadtak, utána a maradék kötél nem bírta a megnövekedett terhelést és az is megadta magát.

A mentés eddig sikertelen

A Szőke Tisza mentésének első szakasza – a civil önkéntesek által saját eszközökkel, illetve felajánlások segítségével végzett mentés – véget ért, sajnos eredménytelenül. Az önkéntesek és a munkagépek levonultak a hajóról. A március 12-e óta tartó mentés során a lelkes önkéntesek folyamatos harcban álltak a hajótestbe betört vízzel. Bár időszakosan kisebb sikereket értek el, ezek sajnos nem bizonyultak tartósnak. A géptérben és a kazántérben álló víz meg sem mozdult. A hátsó hajótérben 4 cm-rel csökkent a vízszint, majd megállt. Az orrban ugyan sikerült többször is teljesen vízteleníteni a lánckamrát és a matrózszállást, a víz azonban minden alkalommal visszatért. Bár az elsüllyedt hajóorr 10 cm-rel felemelkedett – sikerült is az emelőtagként használt bárkához kötni – ám sajnos újra megtelt vízzel, s ekkor a köteleket elszakítva, mint a vízbe dobott kő, süllyedt újra a fenékre.

Jön az árvíz

Az Országos Vízjelző Szolgálat honlapja szerint a Tisza vízszintje Szegednél a következő napokban mintegy 2 méterrel emelkedik. Amikor ez bekövetkezik, a Szőke Tisza újabb fedélzetét árasztja el a víz. Most tehát úgy tűnik: a civilek a lehetőségeik végére értek. Nem rajtuk múlt, ők mindent megtettek, ami módjukban állt, de a rendelkezésre álló erőforrásokkal ennyi sikerült. A civilek biztosan segítenek ezután is, de lehetőségeiket a feladat immár meghaladja. Eddig is csak a hajó és a hajózás iránti szeretet vette rá őket, hogy olyan nehézségekkel is szembeszálljanak, amelyeket mások kapásból leküzdhetetlennek minősítettek. Ha valaki más még akar tenni valamit: tényleg itt az utolsó lehetőség, mivel a felszámoló hamarosan eladásra hirdeti meg a hajót! Tekintse meg a hajóról készült óriásképünket! http://www.youtube.com/watch?v=SMnPVWRw8n0
Szőke Tisza szálloda és discohajó - táncterem, Szeged