Meghalt Szeli István irodalomtörténész

91 éves korában Újvidéken elhunyt Szeli István akadémikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, a vajdasági magyar irodalmi és tudományos élet kiemelkedő egyénisége, a mindannyiunk által tisztelt és szeretett Tanár Úr – adja hírül a vajdasagma.info hírportál.

Szeli István

Zentán született 1921-ben, a budapesti egyetemen végezte tanulmányait, majd szülővárosában volt középiskolai tanár. Az újvidéki egyetem 1959-ben létesített magyar irodalmi és nyelvi tanszékének tanára lett, 1969-ben az ő vezetésével alakult meg az újvidéki Hungarológiai Intézet, s az ő szerkesztésében jelenik meg a Hungarológiai Közlemények című folyóirat. Tagja lett az 1979-ben szervezett Vajdasági Tudományos Akadémiának is. Mint tudományszervező fejt ki igen fontos tevékenységet; nagy szerepet játszott abban, hogy a hetvenes évek során fejlődésnek indultak a jugoszláviai magyar irodalommal, folklórral és művelődéstörténettel foglalkozó kutatások. Irodalomtörténészi munkája során elsősorban a vajdasági magyar irodalom hagyományaival és történetével, illetve a magyar-délszláv kulturális kapcsolatokkal foglalkozik. Fontosabb művei: Bevezetés az irodalomelméletbe (1955), Majtényi Zentán (1962), Hajnóczy és a délszlávok, tan. (1965). Utak egymás felé (1969). Nemzeti irodalom - nemzetiségi irodalom (1974). Történő történelem (1981), A magyar kultúra útjai Jugoszláviában (1983). Nyelvhasználatunk etikája (1985), Székács József és műve (1986), Az erózió ellen (1986), Így hozta a történelem (1988), Hosszú útnak pora (1991), A peremkultúra élettana (1993), Egy tudományos világkép gyökerei (1996), Nyelvünk, kultúránk, nyelvi kultúránk (1997), Emlékezések könyve (2001). Számos díjjal, kitüntetéssel méltányolták munkásságát, köztük van: Híd Irodalmi Díj (1981), Szenteleky Kornél-díj (1981), Szarvas Gábor-díj (1986), Írószövetség: Életmű Díj, (1987), A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1989), Bethlen Gábor Díj (1989), Vuk Karadžić-díj (1989), Zenta Pro Urbe Díja (1997). Péterfi Vilma-díj (2004).