Klasszikusoktól a spagettiwesternig - Magashegyi Underground-interjú

Gőzerővel készíti új, szimfonikus hangzással megbolondított lemezét a Magashegyi Underground. A zenekar portálunkat is meglátogatta, ahol az új korongról, terveikről, és a modern zeneipar követelményeiről beszélgettünk.

- Mi újság a Magashegyi Underground háza táján?

- Bocskor Bíborka:

- Csak a szokásos: nagyon sokat dolgozunk, készítjük az új lemezt, és leginkább készülünk a február 24-ei koncertünkre a Művészetek Palotájában.

- Volt már egy ilyen jellegű koncertetek tavaly év vége felé.

- Toldi Miklós:

- Igen, november végén is itt tartottuk az évzáró koncertünket, egy szimfonikus koncerttel kiegészülve. Akkor a kisteremben zenéltünk, most pedig a Bartók Béla teremben leszünk majd.

- Hogy sikerült?

- T. M.:

- Óriási élmény volt! A Magashegyiben vagyunk ugye öten, ott viszont ötvenen álltunk a színpadon, így dolgozni is más volt – főként a karmesterre kellett nagyon odafigyelnünk, ami kicsit szokatlan is volt. Az eredeti dalokat a PASO-ból is ismert Subicz Gábor hangszerelte át szimfonikus hangzásúra, szerintem illett hozzánk ez a stílus.

- B. B.:

- Már megszoktuk azt, hogy a koncertjeinken „megőrülhet” az egész zenekar, elengedhetjük magunkat és egy egészen szabad, kötetlen zenélés alakul ki. Míg egy klubkoncerten rengeteg improvizáció belefér, itt ez egyáltalán nem valósulhatott meg. Sok próba kellett, hogy összeálljon a dolog, de úgy gondolom megérte.

- A rajongók hogyan fogadták ezt a stílusváltást?

- T. M.:

- Pozitív visszajelzéseket kaptunk, úgy tűnik nagyon szerették. Kicsit talán a közönségnek is furcsa lehetett minket kiöltözve, szimfonikusokkal karöltve látni. Az elején bennünk is volt egy félsz, de hamar felengedtünk. Zeneileg is jól szólt szerintem, de volt egy nagyon jó hangulata az egésznek.

- Szepesi Mátyás:

- Elég sok zenész ismerőst, és szakmabeli barátot is hívtam a rendezvényre. Általában a koncertek után mindig kicsit „szakmázunk”: ők szóvá teszik, ha sok volt a magas a gitáron, hangos volt a dob, vagy annak a számnak nem volt jó a ritmusa. Érdekes módon ez a koncert után semmi ilyen nem volt, inkább érzelmi reakciókat adott mindenki. Szép volt, megérintett – ilyesmiket mondtak.

- B. B.:

- Általában a koncert hangulata a kezdés előtti pillanatban dől el, számomra ilyenkor körvonalazódik, hogy milyen irányvonalat kövessünk. Ahogy kimentünk a színpadra, és áthatott ez a pátosz, úgy éreztem, hogy le kell venni ezt a feszélyező nyomást a közönségről. Igyekeztem oldani a hangulatot, hangsúlyozva, hogy egy koncerten vagyunk, és jól érezzük magunkat. Szerintem sikerült.

- Készülő lemezetek, az Ezer nap is szimfonikus hangzású lesz. Ebből az élményből táplálkozik?

- T. M.:

- Így van, ennek hatására kezdtük el. A Müpában elhangzott öt dal mellett lesznek még új szerzemények is, de egyelőre nem állt össze a lemez teljesen.

- B. B.:

- Sokan hozzányúlnak szimfonikus hangzásokhoz, de a miénk talán nem is teljesen ez a kategória. Az ütősök és a kórus, meg persze a zenekar stílusa és elviszi egy kicsit más irányba.

- SZ. M.:

- Amennyire a Magashegyinek a saját repertoárja is eklektikus, – nem mondható el róla, hogy ilyen, vagy olyan stílus – úgy az áthangszerelt változatok is nagyon színesek lettek. A finom, már-már bécsi szerzőket idéző vonaltól az Ennio Morricone-féle spagettiwestern hangulatig tényleg minden volt. Furcsa volt a régi számainkat ilyen formában újrahallani.

- Egyszeri kalandozás lesz ez ebben a stílusban, vagy várhatóan ilyen vonalon halad majd tovább a zenekar?

- T. M.:

- Még nem lett semmi kimondva. A Müpa egyik utóhatása, hogy kiadunk 4-5 dalt, ami a koncerten elhangzott és nagyon jól sikerült, valamint az is felmerült, hogy bizonyos dalokat majd vonós, szimfonikus hangzással támogatunk meg. Ezen még dolgozunk.

- SZ. M.: -

Egy ilyen koncertet azért nem lehet sokszor megrendezni, már csak anyagi szempontból sem. Becsapás lenne emiatt egy olyan anyagot megszerettetni az emberekkel, amit nem hallhatnak többször. Másrészt ez egy személyes élmény, ami nem biztos, hogy a lemezen is ugyanúgy átjön. Akkor lenne ez igazán működőképes, ha turnéztatni tudnánk magát a produkciót, ez viszont sajnos nem megoldható. Távolról sincs még kész a lemez, jelenleg is annyi ötlet van a fejünkben, annyi felé el tudnánk indulni, hogy mi sem tudnánk megmondani, mi sül ki belőle a végén. De ez így jó, hiszen elsődleges szempont, hogy nekünk is tetsszen, amit csinálunk.

- Spontán jönnek ezek az ötletek, vagy van egy előre megbeszélt koncepció a zenekar működésében?

- B. B.:

- Ezeket mind egy-egy alkalom szüli. Minden következik valamiből, aztán hogy végül mi minden valósul meg ebből, az már rajtunk múlik.

- SZ. M.: -

Ez egy alapvetően eklektikus hangzású pop/rock zenekar, ami három és öt perc közötti dalokat ír. Ennyi a biztos pont, ezen felül bármi belefér. Gábor szimfonikus lemezt szeretett volna, Bíborkának irodalmi ambíciói voltak, miatta lett aztán Parti Nagy Lajos feldolgozás is, igazából ez folyamatosan alakul.

- Bíborka, az Erdélyi származásod mennyire érződik a lemezen?

- B. B.:

- Valószínűleg érződik, de nem szándékosan. Számomra az, hogy honnan jövök, hússzövetként épül belém – nem figyelek fel rá, olyan természetesnek hat, mintha a kezemet használnám. Szándékosan népi elemeket azonban nem szerettünk volna a Magashegyibe importálni. Belecsöppent például a Zöld erdőben című dal, ami számomra egy szürreális látomás, és nagyon szeretem is. Az első számainkban voltak népdalos elemek, de azokat később inkább kivettük, persze ez nem jelenti azt, hogy ki is dobtuk. Ahogy telik az idő, mindig egy kicsit változunk, vannak régebbi dolgok, amik előkerülnek. A folk irányába mindenesetre nem szeretnék teljesen elkanyarodni, félek ettől a skatulyától. Annyira egyikünkben sem dominál ez a stílus.

- Nem szokták szeretni a zenekarok ezt a kérdést, én viszont szeretem feltenni: milyen stílusú zenét játszotok?

- T. M.:

- Erre tényleg nagyon nehéz válaszolni. Az első lemez inkább folk jellegű, amúgy rengeteg a popzenénk, élőben pedig a pörgős, rockos hangulatot szeretjük leginkább. A koncerten be kell, hogy robbantsuk a közönséget – tök mindegy, hogy egy diszkó-slágerrel, popzenével vagy rockszámokkal tesszük azt, csak így lehet igazán jó egy élő fellépés. Ilyen szempontból nagyon pozitív élmény volt a SZIN most nyáron: bár a fesztiválon is kicsit kevesebben voltak, és mi is elég fáradtak voltunk, mikor megérkeztünk, mégis nagyon jó hangulat kerekedett ki.

- SZ. M.:

- Ami biztos, hogy nem komolyzene vagyunk, innentől kezdve pedig elég tág a kör. A palettán már egyre nagyobb kategória kezd lenni a „kategóriába nem sorolható” együttesek halmaza, azt hiszem mi is ide tartozunk. A mai információáradat miatt annyi fajta zenét hallunk már mi öten is, hogy szinte nem is lehet egyetlen stílushoz kötözni magunkat. Külön-külön is más az ízlésünk, ebből a színes maszlagból alakultunk végül azzá, amik vagyunk. Igazából nincs is lefektetve koncepció, és bár a saját képességeink mindig behatárolnak, de ezen felül szeretünk ajtókat nyitogatni.

- Ezer erdő, Ezer város, Ezer nap – ez a szerencseszámotok?

- B. B.:

- Ez az egység sokasága, és a sokaság egysége egyben. Onnan jött egyébként, hogy kiszámoltuk: három éve működik a Magashegyi Underground, átszámítva ez nagyjából ezer nap. Az első albumnál jött az ötlet, aztán már nem akartuk elengedni. Összeköti a lemezeinket.

- Ahogy elnéztem, ti már egy modern, 21. századi zenekar vagytok egy nagyon dizájnos honlappal, youtube videóarchívumokkal, Facebook profillal. Kikerülhetetlenek az internet ezen csodái a zeneiparban?

- SZ. M.:

- Azt kell mondanom, hogy igen, hiszen ezek a csatornák élnek leginkább. Demokratikus is, hiszen internet már minden háztartásban, minden iskolában van a világ civilizált felén. Voltak időszakok, amikor egy-egy médium meg tudta határozni a zeneipart: ilyen volt a hetvenes években a Rolling Stone magazin, vagy utána az MTV. Most ez az internet, ami egy óriási szabadságot ad, minden pozitívumával és negatívumával. Bár sok helyen jelen lehetünk általa, ez igaz az összes többi zenekarra is, így a világon lévő összes banda konkurál egymással a weben. Már mindenkit meg lehet itt találni, csak az ember kutató kedve szabhat határt. A kalózletöltések persze a lemezeladásokra is rányomták a bélyeget, már nem ebből, hanem a koncertekből tudja fenntartani magát a zenekar.

- Mik a tervek az új évre?

- B. B.: -

Egyelőre a hónap végi fellépésre és az új lemezre koncentrálunk, és persze majd jön a szokásos nyári koncertdömping. Bár innen a hidegből ez még nagyon távoli dolognak tűnik…

- SZ. M.: -

Remélhetőleg a Szegedi Ifjúsági Napokra is lejutunk majd, főleg a tavalyi élmény miatt várjuk ezt idén is. Nekem különben is egy fontos helyszín Szeged, hiszen itt debütáltam a Magashegyi Undergroundban. A JATE Klubban volt nekem az első, az elsőt pedig ugye sosem felejti el az ember.