Elbúcsúztatták a dómban Fábián Tamást + FOTÓK

Az Etiópiában kegyetlen módon meggyilkolt Fábián Tamás szegedi geográfus és a többi áldozat tiszteletére engesztelő szentmisét tartottak a dómban. A misét – melyen jelen voltak a családtagok, rokonok, kollégák, jó barátok, egykori és mostani tanítványok, ismerősök – Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke celebrálta.

„Azért vagyunk itt, hogy hálát adjunk Istennek a talentumért, amivel megajándékozta elhunyt testvérünket, aki mindig többre vágyott, hogy fölkutassa a világ értékeit, szépségeit, megismerje mindazt, amit Isten alkotott és adott nekünk.” Hálát adunk azért – folytatta

Kondé

atya, hogy elhunyt testvérünk gazdagabbá tette életünket és közösségeink életét is. A fájdalom mellett ilyenkor a keresztény ember szívében ott van a reménység is, bár lezárult a földi élet, hisszük, hogy feltárul Isten végtelen szeretete, a halál utáni élet. Amikor ma megemlékezünk elhunyt testvérünkről, amikor imádkozunk érte és hálát adunk, akkor az a remény és hit él bennünk, hogy ő már megtalálta ezt a szeretett közösséget Istenben. Hisszük, hogy ő már megtapasztalta az igazi életet, Isten közelségét, az emberi élet teljességét. Nehéz a búcsúzás – mondta Kondé Lajos, de ugyanakkor halljuk Jézus biztatását: ne nyugtalankodjék szívetek, higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. „Ezzel a hittel ajánljuk elhunyt testvérünkért a szentmise áldozatot, ezzel a hittel imádkozunk érte, szeretteiért és mindazokért, akik az emberi gonoszság, gyűlölet, az értelmetlen erőszak áldozatai lettek” - fejezte be az atya. A barátok nevében

Petrovics Kálmán

, az EDF Démász Szegedi VE igazgatója búcsúztatta

Fábián Tamást

. „Természetes, őszinte lénye kemény makacsságával és büszkeségével ötvözve eljuttatta őt a világ szinte minden tájára. Nem elégedett meg a tudással, amit megszerzett, igyekezett bemutatni mindent, amit tapasztalt, átadni élményeit azoknak, akik nem jutottak el e távoli vidékekre. Azok nevében, akik hozzám hasonlóan szerették őt, azt ígérem: megőrizzük azt a felbecsülhetetlen értéket, amit Tamás ránk hagyott. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy továbbadjuk azt a szellemiséget, amit képviselt.” Az egyetemi oktatók, kollégák nevében

Pál-Molnár Elemér

egyetemi docens, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport vezetőhelyettese, az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék egyik vezetője méltatta az elhunyt érdemeit. „Nincsenek szomorú emlékeim Tamásról, hangsúlyozta, mindig vidám, optimista, tettre kész barát volt. Meggyőződésünk, hogy élete nem volt hiába való, sokkal gazdagabbak lettünk attól, hogy a barátai lehettünk. Életének egyetlen értelme az ember és a természet igazi megismerése volt. Ahogyan fogalmazott: őt az ezerarcú golyóbis érdekelte. Lelke, szellemisége életünk végéig elkísér, az új, az ismeretlen tudás megismerési vágya minket is tovább éltet. Szolgáljon az emléke példaképül, inspirációként mindannyiunk számára” – fejezte be Pál-Molnár Elemér. Az elhunyt fényképe előtt egy szál virággal minden megjelent lerótta kegyeletét.