Autósiskola a hóban + FOTÓK

Még a rutinos sofőröknek sem volt könnyű Szegeden, amikor évtizedek óta nem látott mennyiségű hó lepte el a várost. De hogyan boldogulnak ilyen időjárási és útviszonyok között a köznyelvben csak „mazsolaként” emlegetett tanulóvezetők? Erről és az autósiskolákról beszélgettünk Pataki Bálinttal, a Csillag Autósiskola vezetőjével.

- Most nem beszélhetünk átlagos téli útviszonyokról, sőt sokan otthon hagyták a járművüket. A tanulóvezetőknek viszont még ezt is meg kell tanulniuk.

- Az úttesten lévő hó, a ráfagyott jégbordák a tanulóvezetők számára fokozottabb veszélyt jelentenek, hiszen ők még csak most ismerkednek a vezetéssel, sőt sokan még száraz úton sem vezettek. Azonban egyáltalán nem hátrány azoknak a kicsit gyakorlottabb tanulóknak, akik összesen eddig már 15-20 órát vezettek. Nekik kimondottan kapóra jön az ilyen idő. Szoktam is javasolni, hogy lehetőség szerint télen kell megtanulni vezetni, mert olyan útviszonyokkal találkozhatnak, amivel lehet, hogy évekig sem. Aki pedig mindig csak száraz úton autózik, könnyen belecsöppenhet egy olyan helyzetbe, amivel nem tud mit kezdeni. Így viszont az emlékei valamilyen szinten megmaradnak. Ebből a szempontból tehát pozitívnak is mondható ez a tél. Az igazi problémát a mostani útviszonyok között az jelenti, hogy 2012. január 1-től megváltozott a képzési rendelet, és a B-kategóriában megszüntették a járműkezelői vizsgát, ismertebb nevén a rutinvizsgát, amit korábban a tanpályán kellett teljesíteni. Ezeket a feladatokat pedig beleintegrálták a forgalmi vizsga körülményei közé.

- Mit jelent ez a hasonló téli viszonyok között megtartott vizsga esetében?

- Ilyen útviszonyokra úgy tűnik nem gondoltak a rendelet alkotói, hiszen még ettől kevesebb hó esetén sem lehet ezeknek a feladatoknak a nagy részét végrehajtani. Ilyenek a 90 fokos parkolás, vagy a járdaszegély melletti párhuzamos beállás, vagy az Y-megfordulás. Ha megnézzük a mostani szegedi viszonyokat, azt láthatjuk, hogy rutinos autóvezető sem tudná ezeket megoldani a lefagyott, feltorlódott, csúszós hóban. A vizsgakövetelmény pedig előírja például a párhuzamos parkolásnál, hogy a járdaszegélytől 30 centinél nem lehet messzebb a gépjármű. Ezek miatt február 6-a óta szünetel a forgalmi vizsga, mivel az úttest alkalmatlan ennek a végrehajtására. Ez a halasztás azonban sok embernél problémát fog okozni, hiszen két-három héttel korábban lettek a vizsgaidőpontok meghatározva, viszont most már 10-12 napja csúszik nemcsak az út, hanem az időpont is. A gyakorlott járművezetőnek is sok gondot okoznak az ilyen útviszonyok, hiszen hozzászokott, hogy beül az autójába és megy, ahol pedig dolga van, ott leparkol. Most viszont gyakorlatilag sehol sem lehet megállni. A tanulóvezetők számára azonban ellentmondásos a helyzet, hiszen amikor már ezt megtapasztalta, akkor örül, hogy ilyen viszonyok között is tud vezetni, viszont vizsgázni az előbb említettek miatt nem tudnak. - A forgalmi vezetési órákat visszább vették, vagy továbbra is ugyanabban a ritmusban tartják meg? - Ez természetesen oktatófüggő, mert van, aki azt mondja, hogy ő nem meri a többmilliós autóját kitenni annak, hogy az egyébként is kiszámíthatatlan tanuló a jégen beletapos a fékbe. Az utasülésről sok mindenbe be lehet avatkozni, kuplungolni, gázt adni, fékezni, de egy hirtelen megcsúszás esetén már az oktató sem tud mit tenni. Sőt, mivel általában a követési távolságokat nem tartják be a mögöttünk jövők, a ráfutásos balesetek is gyakoriak. De jobb oldalról, az extrém, havas, jeges útviszonyok között nem mindig tud az oktató megfelelően beavatkozni, ezért néhányan ilyenkor szüneteltetik az oktatást. Ez persze senkinek sem szerencsés, hiszen a tanuló kiesik a ritmusból, elfelejthet dolgokat, az oktatónak pedig keresetkiesést jelent. Viszont az is lehet, hogy jobban járnak mindketten azzal, hogy kivárnak, mert nem történik nagyobb probléma, ami később az autó javításának idejére akár hetekre is kihathat. - Hogyan látják, a többi autós miképpen viselkedik a tanulóvezetőkkel szemben? - A többség változatlanul intoleráns, pedig senki nem várhatja el az előtte haladó tanulótól, hogy ugyanolyan rutinnal közlekedjen, mint ő maga. Ráadásul az emberek túlnyomó része nem tartja be a szabályokat, és egyszerűen elvárja, hogy a tanuló se tartsa be, menjen gyorsabban a megengedettnél, hajtson át a sárgán, vagy épp ne engedje át a gyalogost. Ez pedig nonszensz, hiszen mikor máskor, ha nem a tanulóidő alatt tartsák be a szabályokat. Utána, akár tetszik, akár nem, ez úgy is lazul, de legalább az oktatás és a vizsga alatt legyen minden szabályos. - Mennyire érintette önöket a Sándorfalvi úton lévő rutinpálya megszűnése? - Sok évvel ezelőtt, ha jól emlékszem még 1979-ben alakították ki nagyrészt társadalmi munkában az akkori ATI dolgozói, és csak később, a rendszerváltás során került a megyei önkormányzathoz. Valakik akartak azzal az egyébként mocsaras területtel valamit kezdeni, ezért évek alatt szinte spirálisan srófolták fel a bérleti díjat, miközben semmit nem költöttek a maga korában nagyon korszerűnek számító oktató centruma. Így az folyamatosan leromlott, és a bérlőként szereplő Csongrád Megyei Autósiskolák Közhasznú Egyesülete sem bírta már fizetni a havi több mint 330 ezres bérleti díjat, ezért tavaly augusztusban végleg bezárt a rutinpálya. A mi autósiskolánk ezért már három évvel ezelőtt más útra lépett, hiszen nem engedhettük meg magunknak azokat az áldatlan körülményeket, amelyek az utóbbi években a Sándorfalvi úton lévő tanpályát jellemezték. Így saját erőből elkészült egy saját tanpályának a Sever áruház mögötti területen. Ide a saját oktatóinkon kívül még hét autósiskolát engedünk be, de ez a terület többet nem is bír el. Annak nem sok értelme lenne, hogy egymásba érjenek az autók, és a tanulók ne tudjanak nyugodt körülmények között gyakorolni. Persze ez a hatalmas hó most bennünket is érint, viszont a jogszabályváltozás a tanpályát ugyanúgy előírja, csak „B” kategóriában nem kell vizsgáztatni rajta. De olyan vállalkozót nagyon nehéz találni, aki értelmes áron letúrja a havat és még számlát is ad, zsebbe pedig nem fizetünk. - Autós oktatás szempontjából nézve Szeged ideális városnak mondható, hiszen itt minden megtalálható az útfelbontásoktól kezdve a körforgalmakon át az autópályaszakaszig. - A hegyi vezetéstől eltekintve Szegeden valóban mindenféle közlekedési szituáció és úttípus jelen van, ami tényleg pozitívumként említhető. A környező településekről sokan jönnek a városba gyakorolni, hiszen például egy hódmezővásárhelyi, makói tanulóvezető odahaza a töredékét tapasztalhatja meg annak, ami nálunk előfordul. Van körforgalom, van villamos, van villamos a körforgalomban, van autópálya, vasútátkelőhely, számtalan jobbkézszabályos utca és korlátozott sebességű övezet, és még sorolhatnám tovább azokat a helyzeteket, melyekkel a mi tanulóvezetőink találkozhatnak. - Viszonylag sok autósiskola van Szegeden és a környékén. - Hasonló a szituáció, mint a taxisoknál. Itt ugyanúgy nincs szabályozva sok minden, és a legnagyobb baj mindig azokkal az iskolákkal van, akik irreálisan alacsony árakat hirdetve becsalogatják magukhoz a tanulókat. A kötelező alapoktatás náluk nem arról szól, amiről kellene, ezt követően pedig a pótórák árát az egekig emelik. Ilyenkor lehet azt látni, hogy az út szélén a tanuló egyedül ül a kocsiban, míg az oktatók a saját ügyeiket intézik, vagy épp a parkoló kocsiban percekig magyaráznak a tanulónak. A gyakorlati vezetésnek nem az elméleti oktatásról kell szólnia. Azt már korábban meg kellett tanulni, itt valóban közlekedni kell a gépkocsival. Ezek a módszerek pedig erkölcsileg, az oktatás szempontjából és üzletileg is igen elítélendők. Az autós oktatással foglalkozó cégeket az egyre emelkedő költségek, üzemanyagárak mellett az is sújtja, hogy a demográfiai hullám nagyon lefelé megy. Míg 6-8 évvel ezelőtt országos szinten B-kategóriás jogosítványból 130 ezer körül állítottak ki, ez most már nem éri el a 90 ezret sem. A képző szervek viszont túlnyomó részt megmaradtak, így persze megy a harc a tanulókért. - Az autósoktatónak is meg kell valahol tanulnia a szakmáját. - Szegeden szerintem 4-5 olyan autós iskola van, ami eléri az elvárt mértéket. Ezen a hatóság is változtatni akar, ami a mi kezdeményezésünkre indult el. A szakmai szervezet vezetőjével korábban megkerestük az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző kar dékánját, hogy próbáljuk meg együtt kidolgozni azokat a módszereket, melyekkel főiskolai szintre lehetne emelni az autósoktató-képzést. 2006 környékén az autósiskolák elfogadtak egy közös moratóriumot, hogy addig nem folytatják az oktatók képzését, amíg az nem lesz megfelelő színvonalú. A dékán úr pedig nyitott volt az ötletünkre, és együtt kerestük meg a közlekedési hatóságot. Az NKH akkori stratégiai igazgatójának is tetszett az elgondolás, de végül az egészet beintegrálták a Budapesti Műszaki Egyetembe, fizetős formában. Sajnos azok, akik az első kísérleti képzésen részt vettek, véleményem szerint szakmailag nem kapták meg azt, amit egy közösen kidolgozott formában meg tudtunk volna nekik adni. Most azonban újabb lépéseket fogunk tenni, mert ősztől szeretnénk Szegeden is újra elindítani ezt a képzést, a Pedagógusképző Kar ehhez most is partner. - Mire kellene nekünk, rutinosabb vezetőknek figyelnünk, ha tanulóvezetőt látunk? - Erre a válasz végtelen egyszerű: a T-betű jól láthatóan ott van a tanulókocsi tetején tehát nyilvánvaló, hogy a járművet nem rutinos vezető vezeti. Viszont azt mindenkinek meg kell értenie, hogy mi is jogszabályok szerint dolgozunk. Ha az a vizsga követelmény, hogy forgalmi körülmények között kell különböző parkolási feladatokat, vagy más egyéb megfordulásokat végrehajtani, nekünk meg kell csináltatni a tanulókkal. Ez persze időnként akadályozza a forgalmat, de nem tehetünk mást. Ilyenkor aztán jön a mutogatás, a dudálás, a villogás, hogy miért ott, miért forgalomban tolatgat a tanulóvezető. Ez egy kényszer, hiszen a tanpályán az alapokat tanítjuk meg, de ott nem jön szembe autó, nincs forgalom. Csak a közúton, akár csúcsforgalomban tanulható meg, hiszen ugyanott fognak majd vizsgázni is. És később természetesen közlekedni is ott fog, akkor pedig már senki nem hord a kocsija tetején T-betűt. De egyébként sem nagyon tolerálják a tanulóvezetőket, mert mindenki valahogy gyorsabban akar menni náluk. Ha mi ötvennel megyünk, mert ugye a szabályok ezt engedik meg, az szinte természetes, hogy bármi áron, de le akarnak előzni bennünket, vagy két centire beállnak a kocsi mögé és szinte le akarnak tolni az útról. A tilos jelzések, a piros lámpa, a vasútátkelőhely is hozzá tartozik a forgalomhoz, mégsem dudál és villog senki, és ugyanígy az autósoktatás is a forgalom része. A járművezető képzés folyamatában eljön az az idő, amikor a tanulónak már önállóan kell, kellene a forgalomban haladnia. Persze ezt lassabban végzi, mint a rutinos vezetők, nem olyanok még a reflexei, mint annak, aki évek óta vezet. A régi vezetőket is irritálja, ha valaki a hátuk mögött villog, dudál, vagy épp néhány centire a hátsó lökhárító mögött próbál dúródni. Sőt arra sem gondolnak sokan, hogy lehet, éppen vizsgázik a tanulóvezető, ami fokozottabb stresszt jelent a számára. És ezt fejelik meg neki még a dudálással, villogással, centiméterekre való megközelítéssel, mutogatással. Jelenleg 11 ezer forint egy forgalmi vizsga, ha nem sikerül, akkor jó néhány pótórát is vennie kell még a tanulónak. Sokan nem gondolnak ebbe bele, és nagyon gyorsan képesek elfelejteni, hogy ők is voltak mazsolák. - 2011. december 1-től félnapos továbbképzés után bárki vezethet legfeljebb százhuszonöt köbcentis robogót, illetve motorkerékpárt, akinek érvényes autós jogosítványa van. Hogyan látják az autósiskolák ezt az új lehetőséget? - Ezt a fajta néhány órás oktatásnak alig nevezhető képzést még senki nem csinálja. Hiába jelent meg ugyanis a kormányrendelet, nem készítettek hozzá végrehajtási utasítást, így nincs meg az, hogy mit kell oktatni, nincsenek meg a vizsgáztatás szempontjai, nincsenek vizsgadíjak. Ezzel kapcsolatban naponta többen érdeklődnek, de nem tudunk mit mondani nekik, bár a jogszabályalkotó azt ígérte, februárra már minden a rendelkezésünkre fog állni, hiszen hamarosan beindul a motoros képzés is, de jelenleg még nincs meg a szükséges jogszabályi háttér. Az igaz, hogy drága az üzemanyag és sokan szeretnének majd ilyen motorokkal járni, ha jó idő lesz. A tervek szerint viszont csak két óra vezetési gyakorlat van előírva, a normál A-kategóriás jogosítvány esetében előírt több mint húsz órával szemben. És itt nem a fiatalokkal van baj, mert ők nagyon gyorsan meg tudnak mindent tanulni, hanem az idősebb korosztállyal. Viszont egy-egy ilyen motor akár 100-zal is képes menni, és ezt uralni azért tudni kell, nem lehet néhány óra alatt megtanulni, van egyfajta vezetéstechnika, amit bizony el kellene rendesen sajátítani. Persze a jogalkotó abból indult ki, hogy akinek jogosítványa van, az már tudja a KRESZ-t. De próbálja csak ki valaki többéves jogosítvánnyal, és üljön neki egy kresz-tesztnek, az eredmény általában siralmas… - Hogyan látja, a mostani tanulóanyag milyen a tíz évvel ezelőttihez képest? - Ez személyfüggő, azonban azt látjuk, hogy a mostani fiatalok nagyon le vannak terhelve. A napi iskolai feladatok, szakkörök, nyelvórák, sportfoglalkozások mellé pedig bevállalják a jogosítvány megszerzését is. Persze sok szülő azt szeretné, mire megvan a gyerek érettségije, legyen meg a jogosítványa is. A napi nyolc-tíz órai iskolai foglalkozás után pedig sokszor már nem képesek figyelni, ami ugyanúgy gond az elméleti órákon, és fokozottan veszélyes vezetés közben is. A tanpályán, amíg az oktató segít, nincs is gond, még tetszik is nekik az újdonság, azonban ahogy kikerülnek a forgalomba, ahol mindig mindenre figyelniük kell, akkor jönnek elő a fáradtság jelei.