2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú AURUL nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. A szennyezés drámai hatását Szegeden is láthattuk, amikor több tonna haltetemet emeltek ki a szakemberek a tápéi kompnál.
A szennyeződés február 1-12. között vonult le a Tiszán, súlyos ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. A magyar Országgyűlés erre emlékezve 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontjában február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította. A Tiszán és vízrendszerének folyásain több kisebb mértékűt követően 2000-ben két nagyobb szennyezés történt; az első a nagybányai, majd a borsabányai baleset következménye. Mindkét szennyezés a bányászat, a felelőtlen gazdálkodás és a környezetvédelmi-biztonsági követelmények semmibevétele miatt következett be. A január végi szennyezés cianid jellegű volt, a márciusi pedig nehézfém eredetű. Hatásaikat tekintve jelentős különbségek figyelhetőek meg.
„Azon tájra fordítom figyelmemet hol sínlik a hon. E táj pedig fájdalom nem más, mint a Tisza völgye... Mi engem illet semmit sem fogok elmulasztani, míg erőm meg nem szakad.” Széchenyi István
Aranytermelés és az AURUL
Romániában az arany, ezüst, ólom, cink, vörösréz, mangán és sóbányászat komoly múlttal rendelkezik. A hét legjelentősebb fém-, nemesfémbányából származó hulladékot tavakban és 215 ülepítő medencében tárolják. Az AURUL SA részvénytársaság 1999-ben nyitotta meg nagybányai üzemét. A cég hét év alatt szerezte meg a szükséges papírokat, engedélyeket. Az AURUL-t azért hozták létre, hogy egy rég felszámolt ülepítő medence tartalmát átmossák abban a reményben, hogy aranyat és ezüstöt nyernek ki belőle. Ezzel a település is jól járt, hiszen ily módon szabadulhatott meg az erősen toxikus szennyezett iszapos víztől. Az AURUL által használt bányászati technika a térségben a legbiztonságosabbnak és leghatékonyabbnak számított, melyben nagy koncentráltsági fokú ciánt alkalmaztak a kitermelésnél. A meddőércet egy, a nagybányai üzemtől 6 km-re lévő gáthoz szállították. Mindezt úgy tervezték meg, hogy szennyező anyag ne kerülhessen vissza a környezetbe. Mindezek ellenére már az indítást követően két szivárgást is jelentettek a csőrendszerben. Az üzemet évenkénti 2,5 millió tonna meddőérc feldolgozására, körülbelül 1,6 tonna arany és 9 tonna ezüst kitermelésére tervezték. 10-12 éves, biztonságos körülmények között működtethető időtartammal számoltak, amelyet még tovább növelhettek bizonyos technikákkal. Arról viszont semmiféle adat nincs, hogy a beindítást követően milyen gyakran ellenőrizték a vállalatot.
A szennyezés
A gátszakadás a heves esőzések, a gyorsan olvadó hó és az ennek következtében megemelkedett vízszint miatt következett be. A vízszintemelkedés meghaladta a gát emelkedését, melyet a meddőérc felhasználásával meghatározott idő alatt történő fokozatos magasításra terveztek. A gát az adott körülmények között nem megfelelően működött. Ezt azonban észre lehetett volna venni és ki lehetett volna védeni, de semmilyen terv nem készült az ilyen mértékű vízszintemelkedés helyes kezelésére.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.