Kincs nyugszik a Tiszában - a bödönhajó nyomában + FOTÓK

Isten tenyerén utazunk, és a fenekünk egy csónak üléséhez ér. A múlt nyomában siklik a csónak a szerelmetes Tisza vizén. Az Aranyosapáti közelében megtalált bödönhajó felé tartunk. REGON-testvérportálunk, a Nyírséghír anyaga.

Felhő uraság újságcikkre bukkant. Egyébként főleg kutyaújságot forgat, vagy vasvillát, most mégis egy napilap rövid, keretes írása keltette fel érdeklődését, s rajta keresztül a miénket is. Kincs nyugszik a Tiszában. Persze a Tisza maga is kincs, de valamikor réges-régen egy közel 14 méter hosszú, és 3 méter széles hajó futotta ezeken a habokon útját. Majd lejárt az ideje, egy része azonban megrekedt a part mentén. Ennek talán néhány évszázada. Az utolsó utáni pillanatban érkezünk.

Esik az eső, estéről nappalra 40 centit nő a vízállás a folyón. Nem szervezünk semmit az útra, csak szimat után megyünk. Aranyosapátiban elérünk a révhez. A révész finoman végigmér minket, egyenes, becsületes ember, és még nem sejti, hogy nemsokára komoly helyzetben találja magát. Segítőkész, útbaigazít minket, kissé naivan azt gondoljuk, hogy megnézzük mi a bödönhajót a partról, de ilyet csak olyan mond, aki még nem látta a több száz éves leletet. Mindenesetre a kezdeti tévelygés után felvesszük a kapcsolatot

Tóth Csabával

, a horgásszal, aki 2009-ben felfedezte a hajót. Ő azt kéri várjunk egy kicsit, nemsokára csónakba ülhetünk, de addig egy kis dolga van még neki.

No sebaj, gondoljuk, addig is felszállunk a kompra, megyünk egy kört, hirtelen szél és eső támad, alattunk a Tisza ringatózik, mint egy kielégített szerető, s az égből is jön az áldás, utoljára filmen láttunk ilyen akciódús képeket. Csak állunk és tisztulunk. Elhagyjuk a vízi járművet, mikor egy hatalmas, szlovén rendszámú kamion ráfordul a komp lehajtójára. Rossz választás, mivel a hatalmas gépjármű nem fér rá a kompra, tehát vissza kell fordulnia. Ami szintén nem könnyű egy ekkora kocsinak ilyen szűk úton. A sofőrnek dönteni kell: viszik vagy vezet? Eltelik néhány perc, a kamion megpróbál hátra tolatni.

De a kompkikötő betonba ágyazódott, eső áztatta kavicsai úgy csúsznak mint a jég. Forr a gumi, kapar a kerék, nyomában fekete csík marad az úton. A nagy jármű hátramenetelét a nagy rakomány is akadályozza a szűk kijárónál. És közben a sofőrnek arra is figyelnie kell, hogy ne csússzon lejjebb a komp irányába, mert onnan nehezebb lesz visszatolatni. Kiélezett helyzet, ezt tudja jól a révész is, hiszen elég egy kis kihagyás és az óriási jármű rakományostul, sofőröstül, belezúg a Tiszába, nagy súlya még a kompot is viszi.

A kamiont egyébként egy fiatal fiú vezeti, a helyzethez képest higgadt. A révész közben lapátot ragad, s homokot szór a kerekek alá, hogy jobban tapadjanak. Ekkor a kamion anyósüléséről kiugrik egy fiatal lány, a több mint negyed órája tartó csiki-csuki morzsolja az idegeit, és roppant dühös, mert valószínűleg ő navigálta ide a fiút. És most tehetetlen, kiabál, a révészt szidja, miközben az óriási gép ide-oda rángatózik a csúszós úton. Az erőfeszítés végül meghozza gyümölcsét, a kamion végül betolat egy közeli földútra. Szépen lassan irányba rakja magát, majd elviharzanak. Kíváncsi vagyok mit érezhetnek az utasfülkében, biztos egekbe szökik az adrenalin. Nem sokon múlt. Tényleg. De talán ünnepek közeledtével az emberek megint elkezdik értelmezni az Isteni Gondviselés fogalmát.

Aztán jön a következő felvonás. Tóth Csaba szól, hogy indulhatunk. Szeme olyan kék, mint a vizek jelzése a földgömbön. A Tiszával már régóta eljegyezték egymást. Kis halászcsónakba ereszkedünk, az iszapos part kétszer kiszalad a lábam alól, Felhő uraság mindkét alkalommal elkap, így nem szánkázom bele a közel 6-7 fokos vízbe. Biztosan kijózanító fürdés lett volna.

Kellemes déli szél fúj, ha másik irányból jönne a fuvallat, akkor neccesebb lenne az út, jobban dobálná a csónakot, de így csak simán a legszerencsésebb embereknek tartjuk magunkat, hogy jó az idő és télen a Tiszán hajózhatunk. Közben Csaba a folyóról mesél, a mesék közt van szomorú, és van közte vidám is. Az út a lelethez kb. fél óra, nincs szilárd pont a hajó alatt, ringatózunk mi is, Isten tenyerén csücsülünk. Egy pillanatra elkalandozom,

Szalóki Ági

Weöres-megzenésítése jár a fejemben. A vízszint folyamatosan emelkedik.

Már látjuk, hogy a hajót nem láttuk volna a partról. Csaba megjegyzi, hogy tegnap még többet láthattunk volna belőle, most már emelkedik a vízszint. A hajó oldalára dőlve fekszik a part mentén, egyik része valószínűleg az iszapba fúródott. Megközelítése a partról igen aggályos. A 2009-es felfedezése óta több régész is járt már itt, famintát is vettek, azonban a kiemelésre hosszú idők óta most lett volna lehetőség, hiszen a Tisza vízállása évtizedek óta nem volt ilyen sekély. Mégis, a lelet még mindig a folyóban pihen. A hajó sajátossága, hogy egy jó vastag törzsű fa kivájásával keletkezett, ezért kaphatta a bödönhajó nevet.

Paramétereit tekintve nem egy csemetét használtak alapnak, ha kiadta a 14 métert hosszúságban és a 3-at szélességben. Így a fa korát is 500-600 évesnek saccoljuk. És most a Tisza alacsony vízállásának köszönhetően több látható belőle, mint eddig bármikor. Gyermeki izgalom száll meg minket a közelében. A csónakból vizsgáljuk az évgyűrűket, a hajó oldalán lévő lyukak funkcióját. Egy olyan, ember által használt, eszközzel találkozunk, amit nem öt évre terveztek, mivel ami ép belőle, az még évtizedek múlva is ép.

A hajó valamikor embereket hordott, vagy talán sót Észak- és Dél- Magyarország (még Trianon előtt vagyunk!) között, előtte más emberek kivágták a tölgyet, míg megint mások kemény munka után hajóvá vájták a hatalmas fát. A 100%-san környezetbarát eszköz éveken keresztül járhatta a Tiszát és a mellékfolyókat, és most ott van előttünk a bizonyítékkal, hogy a mostani kor előtt is létezett élet a vidéken. Miért érdekes ez nekünk? Mert a mai ember hajlamos úgy gondolni a régi korokra, mint kényelmetlen, zord, hűvös hideg időszakokra, amiben nyoma sem volt a mostani kéj - elemnek, meg felvilágosult értelemnek.

Nos, azt nem tudom, hogy mennyire volt kényelmes az élet több évszázada, talán a mostani állapotunk a fasorban sincs ahhoz képest, annyira jól éltek ők itt akkor. A felvilágosult értelemről meg annyit, hogy úgy tűnik, az emberi fajt épp az rohasztja, hogy egyes tagjai okosabbnak hiszik magukat az Életnél, Halálnál is. Az eső csapkod és csapkod. A hajót jó lenne kiemelni, és megmutatni a világnak. Mostanság az ember nem szégyelli valóvilágra, politikára, háborús uszításra, és hazudozásra pazarolni az életét.

Jó lenne mutatni nekik valamit, ami másról szól. Mert egy ilyen lelet kapocs a múltunk és jelenünk közt, és olyan információt hordoz, ha közelebbről megnézzük, ami talán a jövőnket teheti biztos mederbe. Nem vagyok biztos sok mindenben. Kételkedem a finnugor elméletben, sokkal többnek érzem a magyar ember törzsfejlődését, mint 1000 év, nem érdekel az RTL Klub erőszakot és nyugtalanságot szító mocska, és nem nyugszom bele, hogy honfitársaim és otthonom senkiháziak átjáróháza legyen. Kételkedem a politikus, a bemondó, a szakértő, az elemző szavában. Itt vagyok egy több száz éves hajó közelében, amit sokan csak egy úszó fadarabnak néznének.

Nem tud beszélni, de érzem a farostokból áradó életet, a megmunkálás örömét, ember és természet harmonikus összhangját. Ebben hiszek és ebben bízom. Az eső csapkod és csapkod, a hajó peremén egyre feljebb szökik a vízállás. Meleg szobában ülünk.

Katkó László

fogad minket olyan szívélyesen, ahogyan a testvéreket szokták. Baseballsapkáján szkíta napmadár. Tóth Csaba mellett ő az az ember, aki gondozza a lelet sorsát. A kiemelés lehetőségeiről beszélünk. A hajó nagy része átitatódott vízzel, komoly súlya van.

Ha most kihúznánk, a telet egy alkalmas fűtött csarnokban kéne töltenie, mert különben szétreped, mikor a rostok közötti nedvesség megfagy. Ha így marad a vízállás és jön egy jeges áradás, akkor kettétörhet. Sok a dolog. Mindenesetre ötletelünk. A hajó máris összehozott öt embert, akik talán másképp nem találkoztak volna, és most maguk sem tudják mitől, de izgatottak és vidámak valamilyen közös cél, eszme vagy vállalás miatt.

A hegyekben napközben 70 centi csapadék hull. Sötétedik. Kint a Tiszán is elcsendesedik a part. Este lesz, s növekedő vízszint a part mentén csendben nyugvó leletet a Tiszába burkolja. Nyugodt. Ő már megtette a magáét. Most a többieken a sor... Az éj leple alatt Fekete Gólyák szállnak meg a parton.

KLSZ

(Forrás:

Nyírséghír

)