Böjte Csaba: Felfelé nincsenek rácsok + FOTÓK

Ahogy a gyerekek neveléséhez, úgy a fegyintézetek lakóinál is remény és önbizalom kell ahhoz, hogy új embert faragjunk megtévedt társainkból – ezt Böjte Csaba dévai ferences szerzetes mondta el a szegedi Csillagbörtönben tett látogatásakor, ahol átvette az elítéltek által gyűjtött hidegélelmiszer-csomagot.

„Mi 2300 gyereket nevelünk 65 helyen, és azt tapasztalom, hogy ha a gyermek akar tanulni, lát reményt a jövőjére nézve, és hinni is tud benne, akkor kiléphet hátrányos sorsából. Ugyan így van ez az átneveléssel is itt a magas falak között. És ha pár szóval is reményt, önbizalmat tudunk önteni a lelkekbe, már nagyon sokat segítettünk” – mondta el

Böjte Csaba

a Csillagbörtönben tett hétfői látogatásakor. Az elítéltekhez szólva, és a reménnyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy itt körben mindenhol rácsokat lát, de felfelé nézve nincsenek rácsok, Istenhez mindenkinek egyformán szabad az útja. „Fontos, hogy kihozzuk egymásból a jót, ez a gyűjtés, amit a fogvatartottak szerveztek példa erre. Saját alapítványomnál is megélem, és állíthatom, hogy nagyon sok jó és melegszívű ember él a Kárpát-medencében. Ha nem így lenne, nem tudnám etetni, nevelni a 2300 gyermeket” – hangsúlyozta a szerzetes. A SZEGEDma.hu

Majtényi Zoltánnal

, az egyik elítélttel is beszélt, aki három hónapig gyűjtötte a konzerveket és egyéb hideg élelmiszereket. „Szeretnénk visszatérni a társadalomba, és látni azt, hogy nem vagyunk feleslegesek, én ezzel a gyűjtéssel is már ezt az érzést erősítem magamban, hogy szükség van rám, tudok segíteni másokon” – nyilatkozta portálunknak, hozzátéve, hogy azokat az élelmiszereket rakta félre három hónapig, amiket ő kapott szeretteitől kintről. Az ünnep közeledtével kapcsolatban érzékeltette úgy a magányt Majtényi Zoltán, hogy hasonló ahhoz, mikor egy férfi családjától messze, egy távoli országban dolgozik, de egy civil ezt még így sem érezheti át „meg kell szoroznia százzal”. „A karácsonyban a rokonainktól, barátainktól való távolság mellett az a legnehezebb, hogy a szeretet ünnepét meg kell osztanunk azokkal is, akiket nem feltétlen kedvelünk. De ezeken a napokon félretesszük idebent is a sérelmeinket, és békében ünneplünk” – zárta gondolatait Majtényi Zoltán.