Pokorni Zoltán: Ne csináljunk gettókat!

Nagy lehetőség az egész napos iskola, nem kellene elpuskázni

Méltatlannak és abszurdnak nevezi a jelenlegi oktatási rendszert Pokorni Zoltán, ám a köznevelési törvénytervezetet is több ponton kritizálja. A nagyobb oktatási rendszert fenntartó önkormányzatoknak például lehetőséget biztosítana intézményeik működtetésére.

A köznevelési törvény az egyik legnagyobb vitát kiváltó készülő jogszabály, amit jól mutat, hogy ehhez

több mint háromszáz módosító indítványt

nyújtottak be a honatyák. A

Hoffmann Rózsa

oktatási államtitkár jegyezte előterjesztésen csak fideszes képviselők 174 indítvánnyal változtatnának, köztük

Pokorni Zoltán

is.

Szerdai szegedi látogatásán

is a készülő törvénytervezetről, illetve azzal kapcsolatban megfogalmazott aggályairól beszélt az Országgyűlés oktatási bizottsága elnöke pedagógusoknak. A fórum után a SZEGEDma.hu-nak arról is nyilatkozott a Fidesz alelnöke, hogy milyen módon tartaná jónak az egész napos iskola rendszerét.

- Miért látják szükségesnek, hogy ilyen mélységig, illetve ennyi ponton változtassanak a jelenlegi oktatási rendszeren?

- A jelenlegi rendszer nem jó, hiszen az iskola szinte egyáltalán nem képes a hazulról hozott hátrányokat, a családok anyagi és kulturális különbségeit ellensúlyozni. A mai, egy az esélykülönbségeket fenntartó és a nem egy esélyteremtő iskola. Ennek egyik fő oka a fenntartás szétaprózottságában, illetve a finanszírozás abszurditásában rejlik. A központi költségvetés az intézmények működésének alig a felét biztosítja, a települések kell, hogy hozzátegyék a nagyobb részét. Ez egy ilyen nagyváros számára, mint Szeged, komoly terhet jelent, egy szegény kistelepülés számára pedig megoldhatatlan. Pedig pont a szegényebb településeken kellene a több segítség és pénz, jobb pedagógusok, jobban felszerelt intézmény. Az, ami mára kialakult, az egy abszurd, méltánytalan rendszer, hiszen ott költünk kevesebbet, ahol többet kellene. Ezen érdemes változtatni és azzal is egyetértek, hogy változtassuk meg a fenntartás módját. Az, amit most a parlamentben és Szegeden egyaránt vitát okoz, a hogyan kérdése. A kistelepülések kisiskoláinál indokolt, hogy a fenntartás kerüljön az államhoz, de egy ilyen nagyváros oktatási rendszerénél nem. Erre az igen összetett problémára nem kell egyfajta választ adni. A nagyobb rendszert fönntartó önkormányzatok továbbra is működtethessék iskoláikat! Van egy utalás erre nézve a tervezetben, ami pozitív, hogy a 2000 főnél nagyobb lélekszámú települések köznevelési megállapodást köthetnek a kormánnyal, és továbbra is működtethetik az intézményeiket. A mi dolgunk az, hogy ezt az egy mondatot kifejtsük, mert egy ilyen fontos kérdésre nézve kevés. Ezért készítettünk számos javaslatot, hogy ezt megnyugtatóan rendezzük. Bízom benne, hogy a parlamenti többség ezt támogatni fogja, s talán Szegeden is jobban és pontosabban látjuk majd a jövő évet vagy az azt követőt.

- Mikorra hajtható végre egy ilyen szintű átalakítás, a következő tanév már az új alapelvek szerint indulhat?

- Azt az elképzelést, hogy 2012 szeptemberére ez a nagy átállás megvalósítható-e, sokan – köztük én is – kétkedve fogadjuk. Erre felkészülni, létrehozni a kormányhivataloknak azokat az egységeit, melyek ezeket a feladatokat el tudnák látni, ez elég kevés időnek tűnik. Én nem kockáztatnám, szerintem biztonsággal 2013 januárjában lehet ezt az átállást végrehajtani, mert így a nagy iskolafenntartó városok is lefolytathatják tárgyalásaikat a kormánnyal.

- A januári átállás megfelelő, hiszen akkor épp a tanév közepén járunk?

- Sehogy se jó, hiszen vagy a költségvetést vagy a tanévet vágjuk ketté. Ideálisabb, ha a 2012/2013-as tanévet még elindítják az önkormányzatok, és a működő, elindított tanévbe tud bekapcsolódni egy új fenntartó. Jobb, mintha egyből a nyakukba kapnák a tanév elindítását szeptembertől. A nagyvárosoknál pedig továbbra is azt tartanám jónak, ha a nagy intézményfenntartók megállapodva a kormányhivatallal, működtethetik, fenntarthatják intézményeiket. Nyilván meg kell osztani a kérdéseket, például, hogy ki nevezi ki az igazgatót, ki véleményez, ki hagy jóvá és így tovább, de fölösleges és értelmetlen lenne kizárni a nagy intézményfenntartó önkormányzatokat ebből a munkából, hiszen ott vannak, értenek hozzá, tapasztalattal rendelkeznek, és az esetek többségében egyébként jól is csinálják. Pénz és jövedelem nélkül egy kistelepülést nem kárhoztatok azért, mert nem tudta előteremteni az iskola vagy óvoda működtetéséhez szükséges 60%-ot. Szegednek ellenben van ingatlanállománya, hitelképes, vannak egyéb bevételei, tudta finanszírozni a rendszert.

- Az iskolák társulási formában történő működtetése is erre a problémára adott korábbi válasznak tekinthető?

- Igen, hiszen a társulás nagyobb szintjén a terhek is változnak, racionálisabb működést tudnak kialakítani. Rengeteg feszültséggel járt, de itt-ott eredményt is hozott, láttam jól működő társulást, de több gondot hozott, mint pozitív tapasztalatot. A szocialisták is fölvetették, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok átadhassák intézményeiket a kormánynak,

Hiller István

három évvel ezelőtt. Az egyik válasz a problémára tehát a társulás volt, a másik pedig az intézményenkénti kormánynak történő átadás. Azt, hogy egy önkormányzat egyetlen intézményt átad, a többit pedig megtartja, nem tartom jónak. A feladat egészét vállalja valaki, vagy adja át a kormánynak. Az ne forduljon elő, hogy egy város kiválogatja a jó iskolákat, a maradékot meg odaadja a kormánynak. Ne csináljunk gettókat! A Hiller-féle javaslatnak ez volt a problémája. Úgy érzem, a kormány asztalára először letett javaslat túlságosan átbillent a központosítás irányába, jobban meg kell osztani a települések és a kormány között a felelősséget.

- Melyek azok a további pontok, ahol mindenképpen változtatást igényel a meglátása szerint a közoktatási törvénytervezet?

- A szakképzésnél mindenképpen, mert fontos lenne, hogy továbbra is működhessenek olyan intézmények, ahol egymás mellett virul az érettségit adó szakközépiskola és a szakmai végzettséget adó szakiskola. A szakképző intézmények többsége ilyen, nem látom értelmét ezt kettévágni. Két évvel ezelőtt már gyakorlatilag egyetlen tiszta szakmunkásképző sem volt, mindegyik vegyes volt, az utóbbi két évben jött létre 12 kizárólag szakmunkásokat képző iskola. Itt a törvény ott húzna vonalat, ahol nincs metszés, hiszen nincsenek külön szakközépiskolák és szakmunkásképzők. Ezen belül a másik fontos kérdés, hogy négy- vagy hároméves legyen a szakmunkásképzés. Vannak, akik lemorzsolódnak a szakmunkásképzésből, számukra egy menekülő- vagy szervizutat hoztak létre, egy speciális, előrehozott szakképzést, ami hároméves. De nem látom annak az okát, hogy miért kellene az egész szakképzést erre fazonírozni, miért a gyengékhez igazítjuk az egész rendszert. A három év alatt jóformán nem lenne közismereti oktatás, vagyis ezek a gyerekek egy szakmában lehet, hogy sikeresek lesznek, de az első munkahely- vagy szakmaváltásnál kudarcot vallanak, és mennek a 900 ezres inaktív levesbe, ami a magyar gazdaság legnagyobb problémája.

- Az egész napos iskola rendszerét is kritikákkal illette…

- Elkötelezett vagyok ezen a téren, azt látom, hogy Európában egyre több ország indul el ezen az úton. Amit azonban ebből a törvénytervezetben látunk, az sajnos ma nem több, mint egy muszáj napközi. A kevesebb több, nem kell előírni kötelezően mindenkinek, viszont lehetővé kell tenni sokaknak, hogy választhassanak pedagógiai, nevelési csomagokat, azaz olyan tartalmakkal egészíthessék ki a szaktantárgyi órákat, amit ma a gyerekek szülei a képzési piacon vásárolnak meg. Az egész napos iskola lehetőséget ad arra, hogy nyugodtabbá tegye a napot. Túl feszes, túl hajtós a délelőtt, egyig-kettőig be kell fejezni, de ugyan miért kell rohanni? Az egész napos iskola módot ad arra, hogy a magyar pedagógiában mélyen gyökerező tantárgy- és tanításcentrikus, ismeretközlő pedagógia helyett tanuló- és tanuláscentrikus, egyéni differenciált fejlesztő pedagógiát honosítsunk meg. Ezért fáj a szívem, hogy az egész napos iskolából annyi maradt, hogy 16 óráig bent kell lenni, ha a szülő el nem kéri a gyereket. Holott ez nagy lehetőség, amit nem kellene elpuskázni.