Meleg tea, kedves szavak a Szolidaritás Éjszakáján + FOTÓK
2011. november 18., péntek
Az utcán élő, nincstelen emberek megismerése, megértése a fő célja az immár hetedik alkalommal megrendezett Szolidaritás Éjszakájának. A hagyományosan november közepén megtartott esemény a társadalom peremére csúszott embereket hozza egy estére reflektorfénybe.
A lesütött szemű, utcán kolduló emberek lettek egy estére a főszereplők a Dugonics téren. A Katolikus Egyetemi Lelkészség, a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete, a Református Egyetemi Lelkészség, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös rendezvénye a fedél nélkül élő emberek nehéz, kilátástalan helyzetére hívja fel a figyelmet. Amit nem ismerünk, attól mindig félünk - hangzott el az egyetemi lelkészség nyitóbeszédében. Ennek szellemében a rendezők azt szerették volna, hogy a munkából hazaigyekvő átlagember megálljon, megismerkedjen és elbeszélgessen ezekkel a sokszor láthatatlanként kezelt férfiakkal és nőkkel, hogy rájöhessen, nem is különbözik annyira tőle.
Apró léptekben
Meleg teát szorongatva, kis csoportokban gyűltek a fedél nélküliek kora estére a Dugonics téren felállított sátrak köré. Sokaknak furcsa, kényelmetlen ez a szituáció, hiszen egy átlagos hétköznap az emberek fejüket elfordítva, sietősen kerülik ki őket. Ez az egy este viszont róluk szól. "Ők a leginkább rászorultak, akiket a döntéshozók tehetetlenségén, és a társadalom hallgatásán túl kirekesztő, erőszakos intézkedések is sújtanak. Az, hogy ilyen sok ember alapvető jogai sérülnek azáltal, hogy nincsen biztos otthonuk, az egyáltalán nem törvényszerű, vagy elkerülhetetlen. Politikai akarattal, megfelelő társadalompolitikai intézkedésekkel, és a mi kis apró cselekedeteinkkel - például ezzel a maival is - sokat változtathatunk" - mondta nyitóbeszédében Harazin András, a Katolikus Egyetemi Lelkészség szociális munkása, aki hozzátette: ugyan egyetlen ilyen rendezvény nem tud gyökeresen változtatni az emberek hozzáállásán, de nem varázsütésre fognak a dolgok megoldódni. Kitartó munkával, apró léptekben haladva sokat lehet tenni ezekért az elfeledett, nincstelen emberekért. "Több szerepe is van ennek a rendezvénynek. Először is összegyűlünk itt a Dugonics téren, és egy éjszakát kint töltünk, hogy egy kicsit mi is átérezhessük, milyen nehéz lehet nekik. Ezen kívül adományokat is gyűjtünk az éjszaka folyamán: ruhát, tartós élelmiszert, pénzt, pokrócokat, illetve bárminemű adományt, amivel segíteni tudunk az embereken. Meg szeretnénk mutatni, hogy a hajléktalan emberek sem azok a lezüllött, mocskos emberek, ahogy átlagosan a köztudatban élnek. Sokan nem tehetnek róla, hogy végül mindenüket elvesztették" - mondta nekünk Széna Katalin, a Katolikus Egyetemi Lelkészség másik munkatársa. Mint mondta, sokuk - amellett hogy nagyon kedves, jólelkű ember - igen tehetséges művész vagy zenész is, ezt bizonyítja a Rektori Hivatal bejárata elé felállított képsorozat is, melyek mindegyikét utcán élő emberek készítették.
Arctalanul
A kiállítás és az adománygyűjtés mellett több programmal is készültek a szervezők. A Milleniumi Kávéház előtti színpadon zenével és irodalmi felolvasásokkal szórakoztatták az összegyűlt embereket. A „Tabuk nélkül” sátorban a hajléktalanságról, az utcán élés veszélyeiről tartanak előadásokat, itt bárki szabadon felteheti kérdéseit a témával kapcsolatban. A Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete és a Drogambulancia prevenciós programmal is készült az estére, emellett vérnyomásméréssel, tanácsadással, és gyertyákkal várták a rászorulókat. Jelen voltak a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum munkatársai is, akik kérdőívekkel, tesztekkel várták az érdeklődőket. A kérdések megválaszolását kitűzőkkel jutalmazták: "A közös hangot kell megtalálni, ettől egy kicsit megnyílnak. Addig nem is tudunk segíteni senkin, amíg ő sem bízik meg bennünk" - mondta a drogcentrum egyik munkatársa, kiemelve: a szervezet Fésű utcai főhadiszállásán kortól, nemtől és származástól függetlenül várnak mindenkit, és tanácsokat adnak az addikciók leküzdésében. A néhol felizzó, néhol pislákoló tábortűz körül melegedő emberek szomorú látványt nyújtottak. Szeged utcáinak állandó szereplői közül szinte senkivel sem találkoztunk - a látogatók szinte teljesen kicserélődtek az előző évekhez képest. Az ott dolgozó munkások szerint sokan meghaltak, vagy máshová vándoroltak közülük. Az érdeklődés is jóval csekélyebb volt, mint az eddigi években, körülbelül 80-100 ember váltogatta egymást a téren, este kilenc óra után már ők is el-eltünedeztek. "Sok ember jött ide beszélgetni, kérdezték hogy fázom-e, és hogy hol fogok este aludni" - mesélte Matyi bácsi, aki a műsortól kicsit távolabb ült egy padon. Mellette egy szakadt táska, a benne lévő takaró és egy kopott nadrág volt minden vagyona. Ahogy elmondta, már több, mint tíz éve nincs fedél a feje fölött. Sokáig Szentesen élt, átutazóban van csak a városban. "Kedvesek voltak, ami persze jól esett, ahogy a meleg tea is. De az éjszaka ezután is hideg lesz, és holnaptól ugyanúgy kikerülnek majd az emberek, mint ahogy eddig is. Nem változott semmi sem" - tette hozzá keserűen.
Vágólapra másolva!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
