Hajtóvadászat a Kárász utcán + FOTÓK, HANG, VIDEÓ

Meglepő látványban részesülhettek Szegeden azok, akik az Árkád bevásárlóközpont ultramodern butiksora helyett a patinás Kárász utca úri közönségével együtt élvezték a lenyugvó téli nap langymelegét. Kedden délután ugyanis az egy négyzetméterre jutó vadászok és erdészek, valamint a vadállatok száma jelentősen megnövekedett.

A Dugonics tér felől különös, a városi flaszteren igencsak szokatlan látványt nyújtó vaddisznók, borzok és rókák, nyulak, farkasok, és különféle szarvas és agancsos állatok sziluettje tűnt fel. Hamarosan vadászkürtök és harsonák hangja jelezte, hogy a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola hagyományos tél eleji hajtóvadászata kezdetét veszi.

Kezdődjék a vadászat!

A sétálóutca ámuló tekintetű közönsége előtt, a hajtók kurjongatásától kísérve volt olyan vad, aki a padok mögé bújt, volt olyan is, aki menekülőre fogta a dolgot, néhányan merészen szembeszálltak a sorfallal, de végül mindannyian terítékre kerültek az elegáns boltok előtt felálló vesszőpuskások gondos és pontos „lövéseitől”. Néhány perc elteltével a díszburkolatot már csak a lelőtt vadak vértelen hekatombája borította el.

Erdésztanulók avatása

Kinek róka, kinek borz, kinek vaddisznóálca jutott, ki pedig egyszarvúként bujdokolt az alkalmi vadászok elől, de a vadtömegben feltűntek a kapitális aganccsal bíró szarvasok is. „Régóta hagyomány az iskolánkban, hogy így, tél elején a leendő erdészeket felavatjuk” – mondta el portálunknak Garai Gergely az iskola szaktanára. „A Kárász utcán egy vadászhajtáson a csíkoshátú, dongalábú kismalacokból erdészcsemeték válnak, akiket a nagy és bátor harmadévesek avatnak fel.” Ezzel az eseménnyel is szeretné az iskola megmutatni magát és felhívni a figyelmet arra a munkára, amivel az ország erdőgazdaságainak, vadásztársaságainak, városainak erdészeket, és vadász szakembereket nevelnek. „Ezek a lányok és srácok már látják és érzik a súlyát annak, hogy az erdész szakmára igenis szükség van” – emelte ki az erdész gyakorlati oktató. „Szükség van a fára, az erdőre és mindarra, amit az embereknek nyújtani tud. Ők már együtt élnek a természettel, meg tudnak és meg is akarnak felelni azoknak a társadalmi igényeknek, melyeket a folyton változó világunk eléjük tár.” Egy dologban mindannyian egyet kell értsünk, legyünk bár városlakók, vagy akár falun élők: az erdők és a bennük lakó állatok nélkül mindannyian szegényebbek lennénk, és ezeknek a fiataloknak lesz majd a dolguk, hogy ezt a kincset számunkra és a jövő számára is neveljék, óvják, megőrizzék.

Bőséges teríték a város fenyőfája alatt

A vadászat végét jelző kürtszó után nem maradt más hátra, mint a teríték számbavétele, az elejtett vadak felé adandó tiszteletadás, majd a hajtók és a bátor vadászok jól megérdemelt vesszőcsapásokkal való megilletése. A játékos hajtóvadászattal azonban nem ért véget a nap, hiszen ezt követően az iskolában tehettek az erdészpalánták tanúbizonyságot arról, hogy valóban elhivatottak az erdészet, és a természet szeretete iránt.

Hallgassa meg Garai Gergellyel, az iskola szakoktatójával készült hanganyagunkat