Minden év október első hétvégéjén felkavarja a falu csendes hétköznapjait a Tápai Búcsú. Vasárnap mi is elvegyültünk az árusok és forgózók tömegében.
A Hétvezér utcánál csatlakoztunk a néptáncosok felvonuláshoz. Miközben meg-megálltak, táncoltak és énekeltek az előttük megnyíló tömegben, volt időnk egy kicsit körülnézni, milyen portékát hoztak magukkal idén az árusok. Mindenhol édességhalmok csillogtak: a pultok roskadoztak a színes gumicukrok, tükrös mézeskalácsszívek, vattacukorfelhők, tejkaramella-kockák és kókuszrudak alatt. A levegőben a kürtöskalács édes illata szállt. Az édességes standok mellett érdekesebbnél érdekesebb búcsúfiát kínálgattak az árusok: kínai játékokat, ruhákat, élethű játékfegyvereket, és ahogy haladtunk előre mellettük, már a színes parókák sem leptek meg. Kézművesekkel azonban alig találkoztunk. Akik mégis eljöttek, szomorúan üldögéltek néptelen standjaik mögött. A néptáncosokat kísérve elértük a forgók mellett felállított nagy fekete színpadot, megnéztük másfél órás műsorukat, és ismét rádöbbentünk, hogy a magyar néptáncnak bizony nincs párja. Habár évről évre egyre kevesebb a hagyományos kézműves árus, és a céllövöldékben elferdítik a puska csövét, hogy ne lehessen helyesen célozni vele, a Tápai Búcsú mégis az év legkedvesebb ünnepe a falu életében. Nélküle talán október elseje sem lenne és az ősz sem érkezhetne meg.
Lele Zsófia
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.