Egy évvel a vörösiszap-katasztrófa után

Egy évvel a kolontári vörösiszap katasztrófa után szinte semmi nem történt annak érdekében, hogy megakadályozzák a hasonló tragédiák bekövetkezését Magyarországon.

2010. október 4-én a Kolontár mellett található 10-es számú tároló medencéből mérgező vörösiszap ömlött a területre. A baleset hazánk történetének legsúlyosabb környezeti katasztrófája volt, amelyben több mint 150-en sérültek meg és 10 halálos áldozatot követelt.

Még mindig zajlik a helyreállítás

A WWF munkatársai néhány napja légifelvételeket készítettek a területről. „A helyreállítási munkálatok a mai napig gyors ütemben folytatódnak, nagy a forgalom a helyszínen. A Torna és a Marcal folyó vizében még mindig látszanak vörös foltok, azonban ennek oka feltehetően nem csak az, hogy még maradt a folyókban vörösiszap, hanem a helyreállítási munkálatok – a folyóparti vörös föld elszállítása újra beszínezi a vizet. Töltéseket hoztak létre a beomlott gát és Kolontár falu között azzal a céllal, hogy a városba ne kerülhessen a még megmaradt szennyező vörösiszapból. A katasztrófa során Kolontár falut és a környező területeket elöntötte a vörösiszap, azonban ennek mára már nyoma sincs, köszönhetően a helyreállítási akciótervnek. A helyzet hasonló volt Devecseren is, a falut szintén teljes egészében elárasztotta a vörösiszap. Kompenzációként a falu azon lakóinak, akik mindenüket elvesztették a tragédiában új otthonokat ajánlottak fel. Egy emlékparkot is létrehoztak a tragédia emlékét hivatott megőrizni.” – mondta

Figeczky Gábor

a WWF Magyarország igazgatója. A magyar kormány sokat tett annak érdekében, hogy helyrehozza vagy újjáépítse a megsérült és lerombolt házakat, valamint, hogy eltávolítsa a szennyező vörösiszapot a területről és a Torna patak medréből, azonban eddig nem sokat tett annak érdekében, hogy a hasonló katasztrófákat megelőzze.” – mondta Figeczky Gábor. „A víz minőségét rendszeresen ellenőrizték a tragédia után, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a szennyezés ne veszélyeztesse a környéken élőket, azonban ezidáig semmilyen jogszabályi kezdeményezés nem született az Ajkaihoz hasonló létesítményekre kötelező érvényű biztosítási rendszer kialakítására.” – tette hozzá az igazgató. A tározó falának rossz állapota és a szennyező anyag nagymértékű szivárgása már a tragédia előtt 3 hónappal egyértelműen látható volt a tározóról készült légifelvételeken. Ez bizonyítja, hogy a medence elhanyagolt állapota és a szabályozás hiány vezettek a katasztrófához.

Egész Európában gondot okoz a bányászati hulladék

Hazánk 2011-es EU elnöksége remek alkalmat adott volna arra, hogy tényleges előrelépéseket tegyünk a bányászati hulladékok kezelésében. Kelet-Európában hatalmas gondot jelent az ilyen jellegű, nagy mennyiségű és rosszul tárolt hulladék, ugyanis nem csak a környezetre, de az emberekre is veszélyes. Sajnos azonban Magyarország nem tudta érdemben kihasználni uniós elnökségét ennek a problémának a megoldására. „Egy évvel a Kolontárnál történt katasztrófa és 10 évvel a Baia Mare és Baia Borsa területén történt ciánszennyezés után még mindig nem tudjuk hány hasonló ’időzített bomba’ lehet még a régióban, valamint az sem világos, hogy melyek azok a jogi, vagy egyéb eszközök Uniós szinten, amelyekkel megelőzhető lenne hasonló katasztrófa bekövetkezése bármelyik tagállamban.” - mondta Figeczky Gábor a WWF Magyarország igazgatója. Az átszakadt tározó és Kolontár között valamint a Torna patak és a Marcal mentén végzett talajvizsgálatok azt mutatják, hogy a talajban nincs a határértéket meghaladó toxikus fémkoncentráció. Legújabb felvételeken látszik, hogy a tározó környékén intenzív talajmunka folyik. Azt azonban, hogy mi célból mozgatnak meg nagy mennyiségű talajt Kolontár közelében nem tudhatjuk biztosan. Elképzelhető, hogy a még ott lévő vörösiszapos talajt szállítják el máshova, vagy a folyótisztítási munkálatok során van szerepe a talaj-átalakításnak, azonban legrosszabb esetben sajnos az is elképzelhető lehet, hogy a már meglévő tározók mellé egy újabbat készítenek. A két legfontosabb kérdés, amelyre választ kell kapnunk, hogy mi célból történik ez a talaj-átalakítás, és hogy hová kerül az itt kitermelt nagy mennyiségű föld? Annyi bizonyos, hogy a környéken a talaj pH-ja semleges, ami azt jelenti, hogy nincs nyoma a korábbi erősen lúgos kémhatásnak, és Kolontár mellett megkezdődött a talaj mezőgazdasági célú hasznosítása. A bányászat, az ásványfeldolgozás és a duzzasztógátak – feltehetően közöttük a kolontári tározó is – már 2004-ben is a legfontosabb kérdések között szerepeltek egy átfogó tanulmányban, melyet az európai veszélyes és mérgező hulladéklerakókról készített az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja.

Akcióterv szükséges

A WWF javasolta az Európai Bizottságnak, hogy dolgozzon ki egy Akciótervet, amelyben az Unió bányászati hulladékokról szóló irányelve végrehajtásának részleteit rögzíti. Az akciótervnek tartalmaznia kell egy átfogó értékelést arról, hogy milyen veszélyeket rejt a lakosság és a környezet számára a bányászati hulladék elhelyezése. Át kell vizsgálni az összes már kiadott és jelenleg kiadásra váró bányászati engedélyt tekintetbe véve a veszélyes anyagokat és azok besorolását. Az átmeneti időszakra pedig azonnali intézkedéseket kell foganatosítani az üzemeltetők, az egyes kormányok és az Európai Bizottság egyértelmű felelősségének meghatározásával. A WWF emellett javasolja, hogy az Unió vizsgálja fölül a bányászati hulladékról szóló irányelv, biztonságra vonatkozó részét, különös tekintettel a gátakra és a nyitott tároló medencékre. Az Európai Bizottságnak azt is fel kell mérnie, hogy a kapcsolódó uniós irányelvek megfelelően lettek-e átültetve az egyes országok nemzeti jogszabályaiba és a gyakorlati végrehajtásba.