„És a fák hol vannak” – fórum Szeged védett területeiért

Társadalmi-szakmai fórumon vitatták meg nemrégiben a TIK-ben a Szeged város helyi jelentőségű természeti területeit és emlékeit szabályozó rendelet tervezetét. A közel négyórás tanácskozás nagy érdeklődés mellett zajlott, s a fák értékét, védelmét, illetve az azokat felpuhító passzusokat járták körbe a résztvevők.

Jelenleg folyamatban van a Szeged város helyi jelentőségű természeti területeinek és emlékeinek védelméről szóló 35/2009. (XI. 11.) számú közgyűlési rendelet felülvizsgálata, ami lényegében azt jelenti, hogy egy komplett felmérés készül városunk védett fáiról, fasorról, tereiről, zöld területeiről. Ez hozzávetőlegesen a városban 19 fasort és 16 területet érint, illetve 20, egyedi fákkal beültetett ingatlant. A város védett fáit egyébként tízévente felülvizsgálják, e vizsgálat alapján készült el a helyi természeti értékek védelmének módosítási javaslata, amit a közgyűlésnek kellene elfogadnia. Elkészült egy ilyen terv, s az anyagot már két bizottság – Városkép- és Környezetvédelmi Bizottság és a Jogi, Ügyrendi és Közbiztonsági Bizottság – is tárgyalta, és egyik sem javasolta elfogadásra, helyette azt kérte, hogy szélesebb egyeztetésen, akár egy konferencián tárgyalják újra az ügyet. Ezt a társadalmi-szakmai fórumot a TIK-be szervezték meg a hét elején „Szeged város helyi jelentőségű természeti területeit és emlékeit szabályozó rendelet megvitatása” címmel, melyen a tervezők, az építészeti iroda, a fejlesztési iroda munkatársai mellett a civil szféra, a bizottság és több természetvédelmi egyesület tagjai is megjelentek. A széles érdeklődéssel, mintegy 50 fő részvételével lezajlott tanácskozáson több előadást hallhattak a résztvevők, melyeket közös viták kísértek.

Az önkormányzat önmagától óvja a zöldet?

A konferencia nyitó előadásaiban először Lovászi Péter beszélt a helyi természetvédelmi területek szerepéről, taglalva ezek pozitív hatásait a klíma, levegőminőség, talajvédelem vagy éppen a rekreációs, esztétikai, biológiai funkciók tekintetében. Elhangzott, hogy a természetvédelmi terület megjelölés bár alkalmazható helyi védelemre, de nem erre lett kitalálva, hiszen egy városi környezet nagyon speciális terület. „Itt lényegében a közterületek önkormányzati tulajdonban, kezelésben vannak, a védelméről is az önkormányzat dönt, ez egy kicsit azt sugallja, hogy önmagától kívánja óvni zöld területeit” – fogalmazott az előadó, hozzátéve, hogy kívánatos lenne a helyi zöldterületek védelmének rendeletét kidolgozni. Bajmóczy Zoltán felszólalásában azt taglalta, a demokráciában való részvétel tükrében hogyan lehet kivitelezni, hogy szakértők mellett a laikusok is érdemben hozzászólhassanak az őket érintő döntésekbe. „Fontos megemlíteni, hogy a szakértők részvétele elengedhetetlen a rendeletek elkészítésében, viszont mindenki csak egy határig szakértő ebben a komplex problémában is, mint amilyen a fák, fasorok, zöld területek védelme. Ráadásul a szakértő mást észlel, mint a helyi közösség, más szempontot is fontosnak tart, olyat is, amit a szakértő a modelljéből kihagyott” – hangsúlyozta a szegedi egyetem munkatársa. „Ugyanakkor lényeges, hogy a részvétel valódi részvétel legyen, mely az információk oda-vissza áramlását jelenti, a megvitatás lehetőségét, amiből konszenzus is születhet a végén, de ha nem, akkor is rávilágít azokra a pontokra, amelyek vitásak” – tette hozzá.

Érdekek kontra érdekek

Molnár Gyula egykori MSZP-s önkormányzati képviselő, biológus a vitában elmondta, hogy azért is gyakoriak a feszültségek a védettségek ügyében, mert gyakran nem azonosak a szempontok. Példaként említette az újszegedi ligetet, ahol egy biológusnak az lenne a fontos, hogy érintetlen legyen a terület, vertikálisan tagozódjon a növényzet akár hat szintben is felfelé, míg a lakosok többsége nem szeretne például sűrű bokrokat látni, nehogy elvesszenek a játszadozó gyerekek, ők fákat akarnak egy parkban látni és gyepet.Zákány Ildikó építész felvetette, szeretné, ha megfogható lenne, az önjelölteken kívül kik azok, akikről a fejlesztés szól, és akiknek a véleményére kíváncsiak vagyunk. „Ki a lakosság? Szerintem most nincs olyan eszközünk, hogy eljussunk hozzájuk” – fűzte hozzá. Szentistványi István LMP-s önkormányzati képviselő, az ülést levezető elnök úgy válaszolt, hogy hosszú évekbe telt, míg bizonyos országokban kialakult ez a hatékony párbeszéd, a széles részvétellel. Az első lépés azokat a korlátok megszüntetni, melyek most fennállnak, de bele kell kezdeni, és 5-10 év múlva látszik az eredménye. Málovics György, az LMP megyei koordinátora pedig hozzátette, eddig még nem hangzott el, hogy mindenkinek van érdeke a zöld területek tekintetében is. Van, akik bizonyos területeknél a kivágásban érdekeltek, mások a megtartásban. Szerinte pusztán a tudomány, a szakma értékvitákat nem dönthet el.

Szomorú példa: a Gutenberg utcai fák

Az ülés a VÁTI két szakemberének előadásával folytatódott, akik a településrendezési terv, a településszerkezeti terv és a helyi szabályozási terv közötti különbségeket mutatták meg. Kotogán Róbert, az Életharmónia Alapítvány munkatársa az értékrendről beszélt, a fák fizikai életünkre kifejtett pozitív hatásai mellett a lelki előnyökről is szót ejtett, mint például az esztétikai élmény, értékrend, tisztelet kérdése, mentálhigiénés értékek, rekreáció, jellemformáló hatás vagy például a közösségi szemlélet segítése, az együttlét, közösségi identitás, kötődés a környezethez. A vitában szóba került a Gutenberg utca esete, ahol az összes, eredetileg védett fát kivágtak egy nagyberuházás miatt. Több felszólaló említést tett az egyeztetés hiányáról is, a főépítész, Sz. Fehér Éva elmondta, hogy e kérdésben közel féltucat fórumot tartottak, az egyiken maguk a lakók is a kivágás mellé álltak.

Fák vannak, de „rosszul” is lehetnek

A vitát követően Gulyás Ágnes klimatológus a zöld területek és a lombtérfogat városklimatológiai jelentőségéről tartott előadást, ahol megtudhattuk többek között azt is, hogy rendszeresen végeznek úgynevezett termikus komfortvizsgálatokat, ahol a sugárzás, hőmérséklet, szélsebesség, légnedvesség összhatásait mérik, és vetik később össze egy értékelésindex alapján a testi reakciókkal. Az egyetem munkatársa egy Retek utcai játszótér vizsgálatáról beszélt, ahol a napos területen mért adatok erős, extrém fiziológiai terhelési stresszt mutattak az emberi szervezetre, míg a számok az árnyékban 3 fokozattal alacsonyabb, mérsékelt hatást mutattak. A fásítással kapcsolatos rossz döntésekre példaként hozta a szakember a Szent István teret, ami bár nívódíjat kapott, de a tér használata rendkívül alacsony, gyakorlatilag nem lehet ott árnyékba leülni, és ezt egy lakossági kérdőív eredménye is alátámasztja az egyik felmérés során. Egy másik elhibázott döntésként a TIK előtti vékony, jelenetéktelen lombozatú, de annál magasabb fák kiültetését hozta, amely bár az épület küllemével, oszlopaival szimbolizál, de árnyéka lényegében csak egy csík, így elenyésző a pozitív klimatológiai hatása. Ezután Zákányi Ildikó, a Tér és Forma Szeged Építéstervező Kft. tervezője beszélt egy-egy tér megtervezésének komplex, sokoldalú szempontokat felvető mechanizmusáról, amit az iroda által tervezett konkrét példán, a Dugonics tér új arculatának tervén mutatott be. A tervező megemlítette, hogy mennyire befolyásolja a folyamatokat a közérdek-magánérdek viszonya, a magántőke megjelenése, aminek legfontosabb elvárása a haszon. Az alkotással kapcsolatban elhangzott, hogy egy munkában először mindig a múlt és jövő kapcsolatát vizsgálják, a terveket a múlt áttekintésével kezdik. Később az érdekek összeegyeztetésére is szükség van, hiszen más szempontokat részesítenek előnyben például a gyalogos-, kerékpáros-, autósforgalom preferálói, mást követel a kereskedő, az áruszállító stb. Az előadáshoz kapcsolódóan hangzott el a vitában, hogy a fejlesztéseket nem lehet pusztán csak zöld szemmel nézni, fel lehet sorolni más olyan szempontokat is, melyeket szintén figyelembe kell venni.

A felfüggeszthető védelem

Szentistványi István 15 perces beszédében először azt ismertette, hogy 2001-től 2011-ig a zöld területek védelmét is szabályzó helyi rendeletek miként alakultak. A védelembe vett területek száma bár folyamatosan bővült, ugyanakkor megfigyelhető, hogyan módosult több passzus is, ami kiskapuk bekerülését jelenti. Konkrét példaként említette: eredetileg benne volt az a kitétel a rendeletben, hogy védett fák kivágására engedély csak a fák biológiai pusztulása után adható ki. Ez az után került ki a dokumentumból, mikor egy fakivágást a Védegylet civil szervezet megtámadott, mert egészséges, védett fákat vágtak ki, és a bíróság helyt adott a szervezetnek. „További lazításként bekerült e rendeletbe az is, hogy kiemelt közérdekből, a kezelő, a bizottság felmentést adhat a kezelési előírások alól, kvázi felfüggeszthető a fák védettsége bizonyos indokok után” – fűzte hozzá Szentistványi, aki szerint ez nyilvánvaló kiskapu a védettség terültén. "Nem az a dolgunk, hogy a jogszabályt időről időre hozzáigazítsuk a kivitelező vagy a beruházó oldaláról felmerülő 'nehézségekhez', hanem az, hogy a megfelelő védettséget biztosító jogszabályt mindenkivel betartassuk. Ugyanakkor a védett rendelet nemcsak másokat, hanem minket is kötelez: a városvezetést, hivatalokat, képviselőket, tervezőket, kivitelezőket" – hangsúlyozta.

A SZEGEDma.hu-n átformálódott valóság?

Buella Mónika táj- és kertépítész, a szóban forgó rendelet tervezője is ismertette álláspontját. A tervező hiányolta, hogy nem hangzott el, mit tartalmaz a javaslat, illetve az sem, hogy részletesen felmérték az összes védett fát. Ők egy értékvizsgálat után egy kezelési javaslatot készítettek, és kiderült, hogy a Fő fasori platánfasor igen rossz állapotban van, hosszú távú javaslatként került be a tervezetbe, hogy indokolt lehet a fák egységes cseréje. De elmondása szerint ez egy javaslat nem maga a kezelési terv, azt majd az önkormányzat teszi hozzá. „Mivel a felmérési mutatók rosszak lettek a platánfasorra, én egy hosszú távú javaslatot fogalmaztam meg a tervben a következőképpen: ’a fasor életképességének határát elérve ne az egyenkénti egyedek fokozatos pótlása történjen, hanem egységes cseréje, egységes új fasorra. A javaslatot természetesen megfelelő előkészítéssel, lakossági tájékoztatással lehet véghezvinni. Szakmailag indokolt az egységes csere, addig azonban mindent meg kell tenni az egyedek fokozatos és folyamatos ellenőrzésére, kezelésére’. Ez az a mondat, ami sajátos módon a SZEGEDma.hu-n már úgy formálódott át, hogy ki akarják vágni, lehetőség van a védett fasor kivágására” – fogalmazta meg kritikáját a tervező portálunk cikkével kapcsolatban, majd a szakmájáról és a fák értékelése során felmerült Radó-módszer kapcsán Radó Dezső munkásságáról is beszélt.

A jó szándék és a kiskapuk

Málovics György szerint nem tisztázott, hogy mit jelent az együtemű fasorcsere, mert nincs a szövegben meghatározva az a mennyiség, ami a beteg fáknak azt a számát megadja, amikor az együtemű csere indokolt. Málovics elmondta, hogy a szakvélemény a „fák nagy része” kifejezést használta, ez pedig tág fogalom, és ne legyünk jóhiszeműek, egy döntéshozó értelmezheti bárhogy, ha szabad teret adunk neki; épp ahogy az érdeke kívánja, annyi számot rendelhet egy nem meghatározott mennyiségi fogalom mellé. Egy másik hozzászólás azt a kérdést firtatta, hogy megvizsgáltak-e másik szakértői véleményt az ügyben a kertészetin kívül. Hiszen egy biológus is szakértő bizonyos értelemben, neki pedig az lehet az érdeke, hogy a romfákat is érdemes meghagyni addig, amíg lehet. Egyrészt az élővilág miatt, másrészt, mert továbbra is megfogják a port, a pollent. Málovics elmondta, nem őszinte, hogy belerejtünk a védelembe egy felpuhító passzust. Az egyértelműség a fontos, ne kerüljenek bele kiskapuk, mert a politikai kultúrát nézve visszaélhetnek vele. Elhangzott, hogy ne a helyi védelemről szóló rendelet égisze alatt lehessen egyidejű fasorcserét végezni. Legyen fasorcsere, de ne védett fasoroknál, akkor vegyük le azokat a védelem alól. Szentistványi szerint az egyidejű fasorcsere nem jelenthet hosszú, évtizedes cserét, hanem ahogy a nevében van: rögtön, egy időben az összeset. „Mi ezt kifogásoltuk korábban sajtóanyagokban is.” „Nyakamat rá, hogy sehol a városban nem lesz fasorcsere, csak ha ott út épül, valamilyen nagyberuházással együtt történik a dolog. Mert nincsen pénz, és senki nem fogja elindítani azt a folyamatot, hogy két fa elöregedéséért kivágják az egész fasort. Nemcsak a fák öregedtek el, hanem a közmű is 50-60 éve nem volt cserélve sok helyen. Ezért jöhet szóba, hogyha van egy területen annyi erő, és a városban elszántság, hogy adott helyen ne csak a felszín feletti részt újítsa fel, hanem a felszín alattit is kicserélje, ezt támogatni kell, hiszen lehet, hogy egy ilyen átfogó közműcserére a következő 30 évben nem lesz pénz” – így az építész Zákány Ildikó, aki hozzátette, hogy egy ilyen átfogó tervbe nagy mutatvány a sok előírás közepette, ha egy új fasort bele tud építeni. Szerinte ezek a kibúvók épp azért kerülnek bele, mert sokszor a jó szándékon van a béklyó például azzal, hogy három fa miatt nem tud a tervező egy új fasort telepíteni. Málovics szerint viszont azért is fontos az egyértelműség, mert – ahogy fenn már leszögezte – a politikai kultúrát nézve, amivel vissza lehet élni, azzal egy-egy döntéshozó vissza is fog, bármilyen jó szándék is vezérelje a tervezőt...