Még az orvostanhallgatók is a szökőkútban hűsöltek + VIDEÓ, FOTÓK
2011. augusztus 26., péntek
A rekkenő hőség miatt az ország számos nagyvárosában, így Szegeden is lelassult az élet. Csak az ment a közel 40 fokos aszfaltra, akinek halaszthatatlan elintézni valója, munkája akadt. Aki tehette, csütörtökön is inkább vendéglátóhelyek teraszán, a vízparton vagy a lefüggönyözött szobában keresett hűvös menedéket a napok óta tartó, egyre kibírhatatlanabb kánikula elől. Sok helyen a közterületeken hűtött vagy előre csomagolt vizet kínáltak a járókelőknek, a környezetgazdálkodási kft. munkatársai pedig lajtos kocsikból locsolták az izzó aszfaltot. Éppen Szabó Lászlóval, a Szögedi Védegylet elnökével beszélgettünk a város egyre súlyosabb parkolási gondjairól, amikor egy locsolókocsi haladt el előttünk. "Fogadjunk, nem a Tiszából szivattyúzott vízzel locsolnak" – vetette oda az egykori képviselő. "Pedig mennyivel olcsóbb, gazdaságosabb lenne, mint így, hogy drága ivóvizet használnak." Ha sörrel locsolnánk, nyilván még drágább lenne, morfondírozunk. A város folyóparton fekszik, szinte ráépült a Tiszára, amelynek ha nem is iható a vize, locsolásra tökéletesen alkalmas. Csak egy pumpa kell, amely kiszivattyúzza a vizet a tartálykocsiba, az végiggurul Szeged utcáin, szétpermetezi, és ezáltal klimatizálja a várost. Az ÁNTSZ hőségriadó idején nyilván különbséget tud tenni aközött, mi a nagyobb veszély: ha valaki esetleg belevizelt a Tiszába, és ezért bacilusok lehetnek a locsolásra szánt vízben, vagy ha az emberek gutaütést kapnak a hőségtől. Mellesleg a napfény a leghatásosabb csíragyilkos, egy ilyen vékony vízrétegnek nem kell fertőtlenítés, hiszen a napsugarak percek alatt megölik a baktériumokat, a párolgás pedig seperc alatt eltünteti a kórokozókat. A Tisza tehát itt van, ingyen van, fertőzésveszély nem fenyeget; akkor mégis miért nem?
Az idősebbek sem emlékeznek ilyen hőségre
A bevezető okoskodást megelőzően tettünk egy körsétát a Kárász utcán, hogy lássuk, ki, hogyan viseli a trópusi meleget, hogyan védekezik az egyre kibírhatatlanabb forróság ellen. A Dugonics téri C&T Hungary Utazás- és Rendezvényszervező Iroda a napokban egy 19 literes vizes ballont helyezett el az iroda bejárata elé, amiből a járókelők vagy a betérő vendégek ingyen felfrissülhetnek, ugyanakkor a klimatizált irodában is szívesen látták a hőség elől betérőket. Volt is foganatja az intézkedésnek, egy nap alatt elfogyott egy ballon víz. Ott jártunkkor éppen vásárhelyi fiatalok oltották szomjukat a nagy melegben. A Kárász utca egyik árnyékos padján egy idősebb hölgy keresztrejtvényt fejteget. Beszédbe elegyedünk, elmondja, nem emlékszik rá, mikor volt Szegeden utoljára ilyen borzasztó hőség. Ő a hűvös, beárnyékolt lakásban, majd a főutca hűvös oldalán keresett menedéket a kánikula elől, közben a fagylalt is a segítségére volt. A blúzán azt is megmutatja, milyen fajtából fogyasztott.
40 fokban aszfaltoznak
A Híd utcában három beöltözött, láthatósági mellényt viselő munkás dolgozik, a járdát aszfaltozzák a pokoli hőségben. Ha kint 40, akkor a forró massza mellett minimum 50-60 fok van. Megszokták, mondják, hiszen legalább 20 éve ezt csinálják. Ahogy elnézzük őket, még csak nem is izzadnak, hozzászoktak a szeszélyes időjárás viszontagságaihoz. Forró az anyag, muszáj így beöltözve dolgozni, nehogy rájuk fröcsköljön. Ezt rövidnadrágban és új nélküli pólóban nem lehet csinálni – mondja Lukács József csoportvezető. Következő állomásunk a múzeum előtti büfé – a múzeumi kávézó üzemelteti –, ahol lehuppanunk a székre, és a napernyők oltalmában elfogyasztunk egy üdítő malátaitalt. A pultos kislány izzad kegyetlenül, egész délután odatűz a nap, nincs hova bújnia. Egykor nyitottak, mondja, most még nincs sok vendég, délután 15-16 óra körül szoktak szállingózni. Általában 23 óráig vagy éjfélig tartanak nyitva, attól függ, mennyi a vendég. Még az a szerencse, hogy van jég, így jeges, szénsavas ásványvízzel védekezik a kiszáradás ellen. Barbara egyetemista, éppen diákmunkán van szeptemberig.
Kollektív fürdőzés
Szemezgetünk a hűs vízsugarakat lövellő szökőkúttal, éppen senkinek sem támad kedve megmártózni, pedig Barbara elmondta, a napokban egy néni a kutyájával együtt megmártózott, sőt a minap az egyik úr is beugrott a vízbe, amíg elkészült a kávéja. Meggyőzzük Barbit, a fotó kedvéért vállalja be ma az első fecske szerepét. Egy kis unszolás után kötélnek áll. Megmártózik az algás, békanyálas vízben, és alig jön ki, ott terem egy közel 20 fős, fiatalokból álló csapat. Egy kis fényképezés után egyenként megindulnak a medence közepe felé, ruhástul, nadrágostul, csak a cipőt vetik le. Fotós kollégánknak sem kell több, emeli is masináját. A fiatalok pedig önfeledten, vidáman pózolnak, hahotáznak, hancúroznak. Érdekes, a fotózás ellen nem volt kifogásuk, annál inkább a bemutatkozás ellen. Egyikőjük sem árulta el a nevét, csupán azt sikerült megtudnunk, hogy orvostanhallgatók, és a záróvizsgán vannak túl. (Annyit azért elárulhatunk, az egyik hölgytől nem állnak távol a vízi sportok, sőt! - a szerk.) Mint elárulják, a kollektív fürdőzés szerepelt a tervben, tehát nem holmi spontán partizánakcióról van szó. A pancsolás után a kávézó asztalai mellé ültek egy italra, megszáradni kissé. A hőségriadó nem fogott ki rajtuk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.