Talán csak annyi volt közös az F1-es száguldó cirkusz és a Szeged melletti község, Röszke versenyében, hogy mindkét esetben szigorú szabályok szerint zajlott a küzdelem, mindenütt négy kereke van a kocsiknak, melyeket lóerők hajtanak. Bár a benzingőzös viadalban akár ezer ló is megbújhat a járművekben, a röszkei falunapon most ez „csak” maximum kettő volt járművenként. Persze az árak is jelentősen eltértek. Míg az F1-es viadalsorozatban dollár százmilliók, addig a határ menti kis faluban már csak milliók, és az is forintban vonult fel. Ez a sport is megkívánja a megfelelő anyagi hozzájárulást, és hogy az ismert Bojtorján dalt idézzük: „Jó sport a lósport…”, csak épp nem olcsó. Egy-egy ló ára vetekedhet egy középkategóriás autóéval, nem is beszélve a kocsiról, a lószerszámról, vagy épp az állatok tartásáról, edzéséről – tudtuk meg a helyi műsorközlőtől, aki rögtönzött számadás keretében mutatta be a fogathajtáshoz szükséges nem csekély anyagiakat.
A rajtrács
Az előre kialakított, húsz kapuból álló pályát először a hajtók és segédjeik gyalog járták be és érdekes szögletes mozdulatokkal haladva próbálták „lejátszani” mindazt, amit nemsokára a fogatokkal kell majd végrehajtaniuk. Közben a versenyfogatok a pálya mellett kialakított „szerviz”-ben várakoztak, ahol a hajtóerőt képviselő lovak békésen tankolták magukba a reggeliről megmaradt szénát. A pályabejárást követte a fogatok bemutatása: hat kettes- és három egyesfogat, valamint egy meglovagolt kispóni sorakozott fel a képzeletbeli füves rajtrácsra. A kocsik itt is sok változatosságot mutattak az egyszerűtől, a konflisig, a gumikerekestől a küllősig. És persze a „motorok”, azaz a lovak is számtalan fajtából, életkorból, színből képviseltették magukat: a kesétől az almásderesen át, a kávébarnán keresztül a holland fajtaménig.
Egyedül nehezebb, mint ketten
Az egyes futamok kezdetét a főbíró csengettyűje jelezte. Minden versenyzőnek úgy kellett végighajtani a kijelölt pályán, hogy se kaput ne döntsenek, se a bójákon elhelyezett labdák ne guruljanak le. Ez persze gyorsaságot, állóképességet igényelt embertől és lótól egyaránt. Mint megtudhattuk, két állattal sokkal könnyebb a fordulások végrehajtása, mivel a „belső” ló és a hátsó kerekek egyikének fékezése szinte „beteszi” a kocsit a kapuk közé. Egyes fogat esetében azonban a ló fejének jobbra-balra ingatásával kell becsalogatni a kocsit a kapuba, így ezeknél a fogatoknál egyfajta „bólogatójánosként” mentek végig a lovak a pályán.
Nemtől, kortól függetlenül
Hogy a fogathajtás mennyire szabad sport, az is jelezte, hogy három hölgy is indult a versengésen, sőt a nagypapa-korú hajtók mellett a legnagyobb sikert épp az az ötödikes kisfiú aratta, aki édesapja kíséretében, magyaros ruhába öltözött testvéreit szállítva, idősebb hajtókat is megszégyenítő, szakavatott kezekkel terelgette a kapuk között a két pónit és a cseppnyi gumikerekes kiskocsit. A második alkalommal megrendezett röszkei fogathajtás már hagyományt teremtett, és hála a jó időnek szép számú közönséget vonzott a falu terére. Reméljük, jövőre még többen jönnek majd el megcsodálni ezt a lovat és embert próbáló remek viadalt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.