Közélet

Kétlóerős F1 Röszkén + FOTÓK

2011. augusztus 8., hétfő

Falunapi fogathajtóverseny

Talán csak annyi volt közös az F1-es száguldó cirkusz és a Szeged melletti község, Röszke versenyében, hogy mindkét esetben szigorú szabályok szerint zajlott a küzdelem, mindenütt négy kereke van a kocsiknak, melyeket lóerők hajtanak. Bár a benzingőzös viadalban akár ezer ló is megbújhat a járművekben, a röszkei falunapon most ez „csak” maximum kettő volt járművenként. Persze az árak is jelentősen eltértek. Míg az F1-es viadalsorozatban dollár százmilliók, addig a határ menti kis faluban már csak milliók, és az is forintban vonult fel. Ez a sport is megkívánja a megfelelő anyagi hozzájárulást, és hogy az ismert Bojtorján dalt idézzük: „Jó sport a lósport…”, csak épp nem olcsó. Egy-egy ló ára vetekedhet egy középkategóriás autóéval, nem is beszélve a kocsiról, a lószerszámról, vagy épp az állatok tartásáról, edzéséről – tudtuk meg a helyi műsorközlőtől, aki rögtönzött számadás keretében mutatta be a fogathajtáshoz szükséges nem csekély anyagiakat.

A rajtrács

Az előre kialakított, húsz kapuból álló pályát először a hajtók és segédjeik gyalog járták be és érdekes szögletes mozdulatokkal haladva próbálták „lejátszani” mindazt, amit nemsokára a fogatokkal kell majd végrehajtaniuk. Közben a versenyfogatok a pálya mellett kialakított „szerviz”-ben várakoztak, ahol a hajtóerőt képviselő lovak békésen tankolták magukba a reggeliről megmaradt szénát. A pályabejárást követte a fogatok bemutatása: hat kettes- és három egyesfogat, valamint egy meglovagolt kispóni sorakozott fel a képzeletbeli füves rajtrácsra. A kocsik itt is sok változatosságot mutattak az egyszerűtől, a konflisig, a gumikerekestől a küllősig. És persze a „motorok”, azaz a lovak is számtalan fajtából, életkorból, színből képviseltették magukat: a kesétől az almásderesen át, a kávébarnán keresztül a holland fajtaménig.

Egyedül nehezebb, mint ketten

Az egyes futamok kezdetét a főbíró csengettyűje jelezte. Minden versenyzőnek úgy kellett végighajtani a kijelölt pályán, hogy se kaput ne döntsenek, se a bójákon elhelyezett labdák ne guruljanak le. Ez persze gyorsaságot, állóképességet igényelt embertől és lótól egyaránt. Mint megtudhattuk, két állattal sokkal könnyebb a fordulások végrehajtása, mivel a „belső” ló és a hátsó kerekek egyikének fékezése szinte „beteszi” a kocsit a kapuk közé. Egyes fogat esetében azonban a ló fejének jobbra-balra ingatásával kell becsalogatni a kocsit a kapuba, így ezeknél a fogatoknál egyfajta „bólogatójánosként” mentek végig a lovak a pályán.

Nemtől, kortól függetlenül

Hogy a fogathajtás mennyire szabad sport, az is jelezte, hogy három hölgy is indult a versengésen, sőt a nagypapa-korú hajtók mellett a legnagyobb sikert épp az az ötödikes kisfiú aratta, aki édesapja kíséretében, magyaros ruhába öltözött testvéreit szállítva, idősebb hajtókat is megszégyenítő, szakavatott kezekkel terelgette a kapuk között a két pónit és a cseppnyi gumikerekes kiskocsit. A második alkalommal megrendezett röszkei fogathajtás már hagyományt teremtett, és hála a jó időnek szép számú közönséget vonzott a falu terére. Reméljük, jövőre még többen jönnek majd el megcsodálni ezt a lovat és embert próbáló remek viadalt.