Nem jogerősen felmentették Képíró Sándort

Nem jogerősen felmentette a háborús bűntett vádja alól hétfőn a Fővárosi Bíróság Képíró Sándor volt csendőr századost. Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője hétfőn “botránynak” nevezte az ítéletet.

A 97 éves

Képírót

az ügyész azzal vádolta, hogy 1942. január 21-23. között, egy újvidéki razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégzésében. Az ítélethirdetés hatalmas érdeklődés mellett zajlott, a magyar mellett a nemzetközi sajtó is képviselteti magát. Képírót a mentők hozták be a bíróság épületébe, mert egy hete kórházban van. Képíró a tárgyalóterembe is infúzióra kötve érkezett. Az utolsó szó jogán pszichológusa úgy tolmácsolta szavait: "ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 1996-ban azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet." A felmentő rendelkezés kimondása után a bíró szavait hatalmas taps fogadta. A rendelkezés mellett a bíróság azt a döntést hozta, hogy a csaknem 4,5 millió forintos perköltséget a magyar államnak kell megfizetnie. Képírót ezután egészségi állapota miatt kivitték a teremből. A kétnapos ítélethirdetés első napján

Varga Béla

részletesen előadta a bíróság álláspontját az újvidéki razzia eseményeiről. Eszerint 1942 januárjában a délvidéki megszállás után partizánmozgalom alakult ki a térségben, visszaszorítására a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter utasítására általános tisztogatást és razziát rendeltek el. A bíróság szerint ennek során január elejétől több száz-ezer ártatlan embert öltek meg, amit a katonai vezetés igyekezett titokban tartani. Varga Béla szerint nem valószínű, hogy Képíró, aki a magyar királyi csendőrségnél teljesített szolgálatot, erről tudott, mivel elhallgatták a történteket. Január 20-án

Gaál Lajos

csendőr alezredes tartotta az első eligazítást. Gaál itt szabadabb fegyverhasználat engedélyezéséről beszélt, ami ellen a bíróság szerint Képíró felemelte a szavát, mondván, hogy ez ellentétes az utasítással, emiatt írásban kérte a parancs kiadását. Gaál ezt megtagadta, mire Varga Béla szerint Képíró ezt tudomásul vette, és úgy határozott, hogy a parancs rá nem vonatkozik.

Grassy József

vezérőrnagy (akkor ezredes) január 21-én adta ki karhatalmi parancsát a razzia részleteiről, az a bíróság szerint az első két napban rendben zajlott. Ennek során kutatócsoport irányítójaként Képíró 50-60 beosztottjára felügyelt. A bíró hangsúlyozta, hogy Képíró alárendeltjei nem a saját emberei voltak, emberileg nem ismerhette őket. Így hogyan is vállalhatott volna értük felelősséget? - tette fel a kérdést. Az első két nap eredményei után a katonai vezetés szigorúbb eljárást követelt meg az eligazításon. A bíró szerint Grassyéknak értelmezési zavart okozhatott a parancsokban használt tisztogatás és megtorlás szóhasználat. A vezetők megtorláson végül bosszút, emberek megsemmisítését értették, és rosszindulatú feljelentők, besúgók segítségével olyan elfogási listát állítottak össze, amelyen szerb nemzetiségű vagy zsidó vallású, feltehetően gazdagabb emberek szerepeltek. A bíróság szerint a járőrvezetők mozgástere innentől kezdve korlátozott volt a lista miatt. A bíró ezt nagyfokú változásnak nevezte, amibe Képíró nem szólhatott bele. Január 23-án, nem tisztázott, hogy milyen utasítás alapján, a razzia délelőtt 11 óra után fordulatot vett, és a kísérőegységek az emberek egy részét már nem a leventeotthonban működő igazolóbizottság elé vezették, hanem egyenesen a Duna-parti kivégzőhelyre. Akik mégis a bizottság elé kerültek, azok többségét szintén a Duna-partra vitték. A bíró szerint biztos, hogy Képíró reggel még nem szerezhetett erről tudomást. A kivégzéseket délután 3 óra körül állították le, akkor 600 embert kísértek vissza a partról. Addig a bíróság szerint összesen több mint 800 embert végeztek ki. Arról az esetről, amikor 23-án Képírónak egy testvérpár elengedéséről kellett döntenie, a bíró azt mondta: a vádlott a parancsnak megfelelően járt el, amikor nem engedte szabadon őket, ő abban a tudatban volt, hogy az igazolóbizottság elé kerülnek. Képíró csak később tudta meg, hogy a kivégzőhelyre viszik őket - mondta a bíró. A bíró óriási mentő körülménynek és Képíró emberi magatartására utaló jelnek nevezte azt az esetet, amikor megmentette annak a szállodatulajdonos családnak az életét, amelynek a szállójában ő is lakott. Varga Béla szerint a mentőakció abban az időben történt, amikor a vád szerint Képíró emberei megöltek egy házaspárt, valamint egy férfit és egy nőt. A bíró szerint semmi sem bizonyítja, hogy azok valóban a vádlott emberei voltak-e, hiszen a razziában szintén részt vevő határvadászok ugyanolyan kakastollas kalapot viseltek, mint a csendőrök. Emellett a bíró szerint a kivégzéseket főként katonák hajtották végre. A Képíró és társai ellen 1944-ben hozott ítéletről Varga Béla azt mondta: az ítéletet nem lehet bizonyítékként értékelni, mert kollektív ítélet, és nem az egyéni felelősséget kereste. Mint mondta, az ítéletet hatályon kívül helyezték, és visszaküldték a vezérkari főnökhöz, aki az ügy ura volt. Döntésére az elítélteket rehabilitálták, visszakapták rendfokozatukat és beosztásukat. Az ítélethirdetést, a bizonyítékok részletes értékelését kedden folytatja a bíróság. A tárgyaláson jelen volt a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója,

Efraim Zuroff

, valamint

Vladimir Vukcsevics

, a háborús bűnök kivizsgálásáért felelős szerb különleges ügyész. 2008-ban Vukcevic hivatala Zuroff-fal együtt kérte a Képíró elleni vizsgálat megindítását.

Zétényi Zsolt

, Képíró ügyvédje azt mondta: csak akkor fellebbeznek, ha az ügyész is megteszi.

Zuroff: "Botrány!"

„Az ügyész tájékoztatott bennünket, hogy fellebbezést nyújtanak be az ítélet ellen”- mondotta Efraim Zuroff, azt is megjegyezve, hogy Képíró Sándor továbbra is a háborús bűnösökről vezetett listájuk első helyén szerepel. „Ez a per a Simon Wiesenthal Központnak köszönhetően jött létre, amely 2006-ban információkat szolgáltatott Képíróval kapcsolatban a magyar hatóságoknak” – folytatta a 2005-ben elhunyt nácivadász nevét viselő szervezet vezetője.

Ana Frenkel

, a Wiesenthal Központ újvidéki (szerbiai) irodájának képviselője úgy vélekedett, hogy az ítéletben „nincsen semmi váratlan egy olyan társadalom részéről, amely még nem érett meg arra, hogy szembenézzen a múltjával”. „Első fokon meghozott ítéletről van szó, amelyet nem kommentálhatunk. Persze nem vagyunk vele elégedettek, és azt várjuk, hogy a magyar ügyész hivatala nyújtson be fellebbezést” – mondta

Bruno Vekarics

, a Háborús Ügyekben ítélkező Szerb Törvényszék szóvivője, akit a Tanjug szerb hírügynökség idézett. A Fővárosi Bíróság hétfőn nem jogerősen felmentette a háborús bűntett vádja alól a 97 éves Képíró Sándort. A volt csendőr századost az ügyész azzal vádolta, hogy 1942. január 21-23. között, egy újvidéki razzia során, az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek – közöttük zsidók - törvénytelen kivégzésében. Az ügyészség végrehajtandó fegyházbüntetés kiszabását kérte, míg a védelem az eljárás megszüntetését indítványozta, illetve a vádlott felmentését kérte. Képíró Sándor - aki a háború után évtizedekig Argentínában élt, és 1996-ban tért vissza Magyarországra - a tárgyalás alatt tagadta bűnösségét. Azt mondta, nem vett részt a vérengzésben, nem is kapott utasítást rá, ártatlanul vádolják, ami szerinte ki is fog derülni. A per során szakértőként meghallgatott történészek úgy foglaltak állást, hogy a dokumentumok, amelyeken az ügyészség álláspontja alapszik, nem teljesek, vagy rosszul fordították le őket.