Fontos nap ez a dorozsmaiaknak nemcsak azért, mert ezen a hétvégén a „falu” együtt lehet, hanem régi egyházi ünnep is, hiszen a templom védőszentjének, Keresztelő Szent János születésnapja is egyben. Ilyenkor a régiek, a napfordulót is köszöntve búcsúba, sokadalomba hívták rokonaikat, barátaikat. De a jelenkor elvárosiasodott emberei is szükségesnek tartják, hogy vendégül lássák egymást. A mai településrész önálló községként működött fél emberöltővel ezelőttig, egészen 1973-ig, amikor Szegedhez csatolták. Egyben ősrégi múltú ez a terület. Dorozsma egykor halásztanya volt, és régi szokás szerint az itt lakó Drusma nemzetség nevét fölvéve vált a mai Dorozsmává. Ősiségét igazolván a nemzetség által alapított bencés monostort és korabeli apátját egy 1237-es Árpád-kori okmány említi meg. A tatárjárás itt is dúlt, elpusztítva a templomot és a környék lakóit. Az elnéptelenedett helységet 1300-ban Durusmai Bernát újjáépítette, és kunokkal népesítette be. A megújult településnek 1478-ban már kőtemploma volt, amit a törökök 1543-ban teljesen lerombolták, a köveit a szegedi vár újjáépítésére használták fel. A dorozsmaiak összetartása másokat is befogad
Nem rátartiak a dorozsmaiak, mindenkit szívesen látnak. Nyoma sincs itt a szőregi népek zártságának, vagy a korabeli tápaiak rátartiságának, hiszen itt mindenki „gyüttmönt”. A török utáni években, 1719-től Orczy István, a Német Lovagrend adminisztrátora telepítette újra Dorozsmát Jászapátiból és Jászfényszaruból, ahonnan az első 23 család lett a falu új telepeseinek magva. Később a Mátra vidékéről és a Bükk palóc falvaiból is sokan költöztek ide. De a legszebb mai példája ennek nyitottságnak talán Subasa, ahol szinte csak a Szegedről kiköltözők élik falusias életüket. „Úgy érzem, az elmúlt negyven év nem igazán tett jót Dorozsmának” – mondta el portálunknak Mihálffy Béla, a településrész önkormányzati képviselője. „Komoly lemaradásban vagyunk. Talán egyedül sokkal nagyobb ívű fejlődést tudott volna befutni a település. De jelenleg mi is a szegediek nagy családjához tartozunk, azonban szeretnénk Kosik Dénes képviselőtársammal együtt erősíteni a dorozsmai identitást, aminek egy jó példája ez a rendezvénysorozat. Hiszen ez a nap a mienk, dorozsmaiaké.” Subasa is új törekvésekkel szeretne az urbanizáció útjára lépni, melyben a közművek kiépítésével az itt lakó szegediek kényelmét is szolgálni akarja. Ehhez viszont elengedhetetlen nemcsak Dorozsma, hanem Szeged aktív és segítő közreműködése. „Köszönet az ötletekért és a munkabírásért”
A köszönet hangját választotta vezérfonalául megnyitó beszédének Kosik Dénes képviselő. Tizenharmadik éve gyűlnek nyárelőn össze a dorozsmaiak, hogy együtt töltsék el ezt a hétvégét. „A művelődési ház vezetője, Hajdú Géza és maroknyi csapata évek óta önzetlen munkát végez értünk, a dorozsmaiakért” – emelte ki a képviselő. „Rengeteg ötlettel, határtalan munkabírással dolgoznak azért, hogy bennünket szolgáljanak akár csak egy jó szóval, akár programokkal. De önök, a lakók nélkül, a támogatásuk nélkül sem működhetne ennyi éven át ez a rendezvény.” Idén közel ötven helybéli lakos és vállalkozás nyújtott anyagi, vagy természetbeni segítséget ahhoz, hogy ez a hétvége mindenkinek önfeledt szórakozást tudjon nyújtani. Mecénás-díj és Kiskundorozsmáért Emlékérem
A Falunapok alkalmával minden évben díjakat osztanak ki az arra érdemes lakosoknak: Mecénás-díjat a rendezvények legszorgalmasabb támogatóinak, Kiskundorozsmáért Emlékérmet pedig a dorozsmai lakosokért végzett kiemelkedő tevékenységért. Idén a támogatásért a díjat az Orczy István Általános Iskola kapta, melyet Kádár Mihályné igazgatónő vett át, aki 2004 óta vezeti a tanintézményt. A településrész lakosságáért végzett munkájáért Harkai Jánosné kapta meg az emlékérmet, aki a kiskundorozsmai részönkormányzatban képviseli az itt élők érdekeit, tolmácsolja bújukat-bajukat.
