Alkotmányunk történetét mutatta be Balogh Elemér + VIDEÓ

Laikusok számára is érdekes, élvezetes előadást tartott a magyar alkotmány történetéről Balogh Elemér, az Alkotmánybíróság szegedi tagja, alkotmányjogász, tanszékvezető egyetemi tanár a Millenniumi Kávéház közönségének.

A rendezvény moderátora és a beszélgetés irányítója

Zakar Péter

történész volt, aki már az elején leszögezte, nem a legújabb alaptörvény dicséretéről vagy kritikájáról lesz szó, hanem alkotmánytörténeti áttekintéséről és az évszázadok során ért különböző hatásokról. Az alkotmány régi eredetű szavunk, elsődleges jelentése elvész a századok ködében, mint ahogy az sem teljesen biztos, melyik nyelv közvetítésével került a magyarba. Az viszont bizonyos, hogy konyhanyelven fogalmazva: egyfajta játékszabály-gyűjteményként is értelmezhetjük, olyan társasjátékként, amelyben világos szabályok léteznek. Aki ezeket nem tartja be, azt diszkvalifikálják és enyhébb vagy szigorúbb szankciókra számíthat. Európa egyik legrégebbi, veretes alkotmánya az angol, amelynek megszületését 1189-hez kötik. Ehhez képest nincs miért szégyenkeznünk, hiszen a magyarok

István

király megkoronázásához és

Imre

fiához írt intelmeinek megfogalmazásához kötik a jogállamiság kialakulását, ami köztudottan 1000 tájékán volt. Az ország tulajdonképpeni legitimációja tehát ebből a korból származik. A hatalmi struktúra felépítését, a társadalmi mozgást szabályozó alaptörvény kiállta az évszázadok próbáját, semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint az akkori korvezető országainak alkotmánya, sőt...

A Szent Korona nem látványosság

Ha nem üt be 1945, és nem romlik el az utána következő időszak – addig nekünk is történeti alkotmányunk volt -, olyan közjogi alkotmányunk lehetne, mint az angoloknak.

Balogh

professzor végigkövette alkotmányunk alakulását az évszázadok során, kitért

Mátyás

király korára,

II. József

idejére, majd a ’48-as forradalom és szabadságharc előtt és után bekövetkezett változásokra. Szólt a Szent Korona-tanról, amely a maga nemében egyedülálló Európában, teljesen beágyazódott a közjogi életbe és szakrális, mitikus tulajdonságokkal bír. Míg Angliában a divat hatására változott a koronák alakja, formája, s ezeket a páratlan szépségű, értékes kincseket kiállításokon is megcsodálhatjuk, addig a magyar koronából mindig csak egy volt, az uralkodók, királyok soha nem viselték, csak megérintették vele a hatalmasságok fejét, majd elzárták a kíváncsi tekintetek elől, és szigorúan őrizték. Az alkotmányjogász előadásában kitért a vármegyerendszer megalakulására, majd az 1831-es belga alkotmány mintájára készült 1848-as áprilisi alkotmányra, amely inkább törvénycikkelyek gyűjteményének nevezhető. Az alkotmány fejlődése egészen 1918-ig zavartalan volt. A Szent Korona jelentette az évszázadok közjogi teljességét, a Szent Korona nevében hirdettek ki ítéleteket, ez volt a legmagasabb legitimációs pont a társadalom életében. Az 1949-es szovjet sztálinista alkotmány elfogadásával megsemmisült a magyar történeti hagyomány. Mivel abban az időben nem létezett még alkotmánybíróság, az alkotmányra inkább szimbolikus jogforrásként tekintettek, és a bíróságok sem alkalmazták. Hogy a rendszerváltás miért nem az új alkotmány megalkotásával kezdődött, annak több oka is van. Vezető politikusaink nyilván nem feltételezték, hogy a nagy Szovjetunió olyan gyorsan összeomlik, és azzal sem számoltak, hogy a belpolitikai állapotok nem kerülnek nyugvópontra, sőt a társadalom idővel olyan megosztottá, szétesetté válik, amilyen korábban talán sosem volt. Ennek a levét isszuk a mai napig.