Kalmár Ferenc: „Európa asszisztál egyes asszimilációs törekvésekhez?”

A múlt héten tartották az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ez évi harmadik ülését. Több téma is adódott, amihez a magyar állandó delegáció tagjaként a KDNP-s országgyűlési képviselője, a szegedi Kalmár Ferenc is hozzászólt. A magyarok számára talán legfontosabb napirend az Együttélés a XXI. századi Európában című, Joschka Fischer nevével fémjelzett dokumentum volt. Kalmár felszólalását részletesen taglalta a hazai sajtó, főleg az erdélyi média tanúsított fokozott érdeklődést iránta.

Kalmárnak

az volt a véleménye, hogy a dokumentum főleg Nyugat-Európa problémáival foglalkozik, az iszlám és a keresztény együttélés módozatait, a romakérdés aktuális kérdéseit taglalja, és jóval kevesebbet beszél a Kelet-Európában élő nemzeti kisebbségek gondjairól. Kelet-Európában főleg etnikai jellegűek a feszültségek a nemzeti közösségek között, nem olyanok, mint Nyugat-Európában. A Nyugat nem volt kénytelen átélni egy 40 évig tartó kommunista diktatúrát, addig is zavartalanul fejlődhetett. Az ottani társadalmak túlléptek már ezeken a kérdéseken, amelyekkel a volt keleti blokk országai még csak most szembesülnek. Európában a határok nagyon sokszor változtak az emberek feje fölött, miközben senki sem kérdezte meg az ott lakókat, akarják-e ezt vagy sem. Kelet-Európában ezért találkozunk még olyan eszmékkel, nézetekkel, melyek a második világháború korából származnak. Bizonyos politikusok ezért is félnek, összerezzennek, mikor autonómiáról vagy kollektív jogokról hallanak. A dokumentum szerzői kinyilvánítják, a bevándorlóktól ne várják el, hogy feladják hitüket, kultúrájukat, identitásukat. Akkor ez azt jelenti, tette fel a kérdést Kalmár, hogy nem követelik meg tőlük az integrációt,az asszimilációt? Ha a bevándorlóktól ezt várják el, akkor mi a helyzet az etnikai közösségekkel, akik évezredek óta a saját földjükön élnek? Miért asszisztál Európa bizonyos asszimilációs törekvésekhez? Kalmár meggyőződése, nem tudunk a kontinensen olyan határokat szabni, amelyek etnikailag tiszta nemzeti államokat eredményeznek. Ezért az EU és az Európa Tanács keretei között ezeket a problémákat meg kell tárgyalni, meg kell oldani. Kalmár Románia példáját hozta fel, a szomszédos ország régiós átalakítási terveit bírálta. Emlékeztetett arra, hogy Romániában tervek léteznek az ország területi-közigazgatási átszervezésére. Amikor azonban Románia 1993-ban csatlakozott az Európa Tanácshoz, kötelezte magát egyebek közt kisebbségvédelmi politikájának az ET ajánlása alapján történő alakítására – mondta. Márpedig ezen ajánlás szerint az olyan régió demográfiai összetételét, amelyben nemzeti kisebbség lakik, tilos szándékosan megváltoztatni e kisebbség rovására. A KDNP-s képviselő szerint a tervezett változtatások erőszakkal megváltoztatnák a regionális demográfiai összetételt, ami az ET-nek tett román kötelezettségvállalás figyelmen kívül hagyását jelentené. A képviselő azóta úgy tudja, gyakorlatilag megrekedt az egész romániai régiós átszervezés, mert ez kormánykoalíció-szakadáshoz vezetett volna. Egyelőre tehát minden maradt a régiben. Kalmár Ferenc külön kiemelte, hogy az együttélés hangsúlyos problémái Európa nyugati, illetve keleti felében eltérő társadalmi törésvonalak mentén húzódnak, és az utóbbi térségben sokkal gyakrabban öltenek nemzeti jelleget. Szerinte az ET parlamenti közgyűlése elé terjesztett vitaanyag csak a kezdet, és célszerű lenne, ha az Európa keleti felében található országok képviselői felvetnék az Európa Tanács fórumán a térségükben tapasztalható nemzeti szembenállások kérdését, a tisztázás és megoldás szándékával. A közgyűlés dokumentumáról megállapították, kezdetnek jó, de feltétlenül bővíteni, folytatni kell a megkezdett vitát.