A Vajdaság mint történeti régió sorsa a 19. századi előzményektől napjainkig címmel mintegy 30 hazai és délvidéki történész, geográfus meghívásával régiótörténeti konferencia kezdődött a Fekete Házban a Közép-Európai Közlemények, a SZAB Filozófia és Történeti Szakbizottságának Magyar Történeti Munkabizottsága, a Móra Ferenc Múzeum és az MTA Regionális Tudományi Bizottság Régiótörténeti Kutatások albizottsága szervezésében.Gulyás Lászlótól, a SZTE docensétől, a konferencia egyik szervezőjétől megtudtuk, a meghívottakban az a közös, hogy mindannyian valamilyen formában kapcsolódnak a Vajdasághoz. A mai nap folyamán két szekcióban előadások hangzanak el a Vajdaság történetéről, földrajzáról, regionális fejlődéséről. A cél, hogy a felek jobban megismerjék egymást, lehetőséget találjanak a határon átnyúló együttműködések tudományos megalapozására. Tulajdonképpen a tudomány és a napi praktikum találkozásáról is beszélhetünk. A 13 számot megélt Közép-Európai Közlemények című folyóirat tematikus Vajdaság-számot tervez őszre az itt elhangzott előadásokból, dolgozatokból. Különösebb apropója az eseménynek nincs, 2009-ben a Felvidékről, 2010-ben a Bánságról rendeztek hasonló konferenciát, most a Vajdaságé a főszerep, jövőre pedig - nagy valószínűség szerint - Erdély kerül sorra. Gábrity Molnár Irén szabadkai egyetemi oktató az együttműködési, régiókapcsolati, esélyteremtési szempontokkal foglalkozott multidiszciplináris területeket felölelő dolgozatában a vajdasági magyarság humánerőforrás esélyeit vizsgálta. Előadásából kiderült, hogy az a hiedelem, miszerint a Vajdaság Szerbia legfejlettebb régiója, sajnos, már nem érvényes, csupán múlt időben beszélhetünk róla. Belgrád, Újvidék és különböző más régiók központi területek lettek, míg a Vajdaság a perifériára szorult. Ez egyformán megnyilvánul a beruházásokban, az infrastrukturális fejlesztésekben, a humánerőforrás elvándorlásában csakúgy, mint a szakemberképzésben. Ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, elsősorban ezeken a területeken kell mielőbbi változásokat kezdeményezni, és nem arra várni folyamatosan, hogy majd Belgrád, Újvidék vagy Budapest rábólintson. Kezdeményezni kell, mintha a meglévő határok már eltűntek, légiesedtek volna. A Szeged-Szabadka vagy a kisebb települések közötti kapcsolatokat szorosabbra kell fűzni, felélénkíteni az együttműködést mindkét fél érdekében. A kitörési pontokat többfelé kereshetjük. Rosszul áll a Vajdaság demográfiai helyzete, ugyanakkor cél lehet a magasabb képzettségi szint elérése, idegen nyelvek elsajátítása, az infrastruktúra-fejlesztés, külföldi beruházások bevonzása, a nagyon jó termőföld jobb kihasználása, az élelmiszer-feldolgozás, de ne úgy, hogy a leszedett búzát azonnal külföldre szállítják, hanem előbb feldolgozzák. Kitörési pont lehet még a turizmus úgy, hogy ne egymással konkuráljunk, hanem hálózatban működjünk együtt. Ha például valaki megjelenik Gyulán vagy Szegeden, az tudja, hogy Szabadkán, esetleg Magyarkanizsán milyen közös pontokat tudnak találni. Gábrity Molnár Irén szerint sok lehetőség kínálkozik abban, hogy magyar-magyar vonalon segítsünk egymásnak, amivel természetesen nem zárunk ki másokat. Ez segíthet annak a 7-8 magyar érdekeltségű önkormányzatnak, hogy kikerüljön periférikus helyzetéből.
