Mostohagyermekek lennének fesztiváljaink?

Meglehetősen ambivalens módon viszonyul az állam a fesztiválokhoz, fesztiválszervezőkhöz. Az egyik kezével pályázatok útján ad

–

még ha jóval kevesebbet is, mint tavaly vagy tavalyelőtt –, a másikkal pedig elvesz tőlük, keresztbe tesz nekik ott, ahol tud, és bünteti őket.

Márta István

, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke saját fesztiválja, a Művészetek Völgyének esetét mesélte el. Az idén a Vajdaság lett volna a fővendég, az ottani multietnikus művészetet, kultúrát szerette volna bemutatni, előadókat meghívni, de kezdeményezése idehaza teljes érdektelenségbe fulladt. Különböző ígéretekkel halmozták el,

Navracsics Tiborral

is tárgyalt, de egyetlen fillért nem sikerült összekalapoznia. A vajdasági kormány elnöke,

Bojan Pajtics

volt az egyetlen, aki hajlandó volt valamennyi pénzt áldozni, nem elegendőt, így a bemutatkozás elmaradt.

Gerendai Károly

, a Sziget Fesztivál alapítója és a Sziget Kft. ügyvezetője hasonlóan vicces vagy kevésbé mulatságos tapasztalatokról számolt be. Ők évek óta hadakoznak a környék polgármestereivel, politikusaival hol a zaj miatt, hol más miatt, mindig akad valami, ami megnehezíti a fesztiválszervezők munkáját. Most éppen

Tarlós István

főpolgármester azt találta ki, hogy megsarcolja őket, és bérleti díjat fizettet meg a Sziget használatáért, a West Balkanban bekövetkezett tragédia után elfogadott kormányrendelet pedig ugyancsak alaposan megkeseríti az életüket.

Versenyezni gúzsba kötve

A Sziget ma kétségtelenül Magyarország legnagyobb turisztikai attrakciója, kétszer annyian keresik fel, mint ahányan például eljönnek a Forma 1-es futamra. Az EU 27 országából 21-ben kedvezményes, 10 százalékos áfát alkalmaznak a kulturális termékekre, szolgáltatásokra, míg nálunk 25 százalékot, és az illetékesek hallani sem akarnak a kulcs mérsékléséről. Mint a Magyar Fesztivál Szövetség közgyűlésén megtudtuk, nálunk csak a romazenészek adóznak 5 százalékkal, az a réteg, amely eddig és ezután sem a számlaadás kötelezettségének betartásáról volt híres. Nehéz így versenyezni a külföldi konkurenciával, amikor már a startban gúzsba kötik a lábunkat. Ennek ellenére Gerendaiék fesztiválszervező cége üzletileg sikeres, nagy gazdasági vállalkozás, amely több ezer ember számára biztosít állandó vagy idényjellegű munkát, óriási szemléletformáló erővel bír. A kultúra területén a magyar állam után ők rendelkeznek a legnagyobb költségvetéssel, a cég több mint 6 milliárdos forgalmat bonyolít le az idén, és hatodik éve semmilyen állami támogatást nem kér. Az idő során szerves részévé váltak a nemzeti és egyetemes kultúrának, mégis rendszeresen packáznak velük. A főváros kulturális stratégiájával kapcsolatban egyetlen egyszer sem kérték ki Gerendaiék véleményét. Pontosabban egyszer megtették, de akkor sem volt tétje, mert evidensé vált, hogy nem Budapest nyeri el Európa Kulturális Fővárosa címet. A fesztiválszervezőknek lennének ötleteik, csak éppen senki sem kíváncsi rájuk. A mai társadalmi, gazdasági helyzet csöppet sem kedvez a kultúrának, ez egyformán vonatkozik a fővárosra és a vidékre. Az erőszakos, úrhatnám politikusok ellen Gerendai számadatokkal, érvekkel, meg a nyilvánosság erejével védekezik. A döntéshozók 99 százalékban politikai és gazdasági szempontok alapján mérlegelnek – osztotta meg műhelytitkait a hallgatósággal Gerendai

–,

s csak sokadik érvként jelenik meg a kulturális érdek, ezekkel tehát nem is érdemes győzködni őket. Négy évvel ezelőtt Tarlós 16 ezer szavazattal veszítette el a választásokat a főpolgármesteri székért. Az azóta készült felmérések igazolják, éppen a fiatalok körében veszített, mert a Sziget kapcsán nemegyszer konfrontálódott velük.

Túlkínálat a fesztiválpiacon

Gerendai szerint az országos zenei fesztiválok vonatkozásában mára túlkínálat alakult ki, ezért inkább a regionális, megyei, kistérségi fesztiváloké a jövő, ebben érdemes gondolkodni. Ha kiesnek az állami támogatások, csökkenni fog a kínálat is, nem lesz honnan plusz pénzt bevonni erre a piacra. A specifikusabb igények kiszolgálása irányába érdemes mozdulni, a gasztronómiai fesztiválok például komoly felfutás előtt állnak, ő is ez irányban próbálkozik. A másik lehetőség a határon túlra tekinteni, szétnézni a szomszédos országokban, ott még labdába rúghatnánk, mielőtt odaér a nyugat-európai vagy amerikai konkurencia. A jelentős határon túli magyar kisebbség is a segítségünkre lehet. Gerendai Bulgáriában, Lengyelországban és Csehországban lát lehetőséget. Kár, hogy a magyar kultúrpolitika, kultúrdiplomácia nem eléggé agilis, holott feladata lenne felkarolni, támogatni az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket. Márta Istvánhoz hasonló élménye Gerendainak is volt. Őt Belgrádba hívták, hogy a szerb fővárosban is hozzon össze egy Szigethez vagy az újvidéki Exithez mérhető bulit. Fogadta a kultuszminiszter, a főváros polgármestere, a külföldi befektetéseket ösztönző cég képviselője, s azt tudakolták, milyen feltételek mellett lenne hajlandó elvállalni a feladatot. Idehaza meg arról folyik az alkudozás, mennyi bérleti díjat, meg büntetést hajlandó fizetni azért, hogy megcsinálja a Sziget Fesztivált. Ha a külföldi nagyberuházásokat, multikat tudja és akarja támogatni az állam, ha a Forma 1-re sem sajnálja a pénzt, akkor a Szigethez hasonló, Európában is jegyzett, számon tartott fesztiválokat miért nem karolja fel? Vagy ha már nem teszi, legalább hagyja békén, és ne akadályozza működésüket.