A Kárpát-medence, illetve Magyarország legjelesebb kézműveseinek, iparművészeinek, mesterembereinek egyik legnagyobb seregszemléjévé vált a Szegedi Hídivásár, melyet az idén immár tizenkettedik alkalommal rendeztek meg, mintegy kapcsolódva a Szeged Napja ünnepségsorozathoz. A több mint 200 árus közül ezúttal néhány olyan, egyedi termékeket gyártó kisiparost, kézművest mutatunk be, akikkel nem találkozunk mindennap, és portékáik valóban kuriózumnak számítanak. A villányi Metzing Pincészet helyi vörös és fehér borból készült ételkülönlegességeket kínál, nevezetesen az általuk egyedüliként gyártott borlekvárt, a JamBORi fantázianevet viselő terméket. Kolcsik Péternétől megtudtuk, kétféle borlekvárt árulnak, a saját pincészetükben termelt villányi védett eredetű portugieserből (vörös) és az olaszrizlingből (fehér). A gyártási technológia a következő: a színbort felfőzik, cukor és gyümölcsvelő hozzáadásával kocsonyásítják, fűszerezik, majd üvegecskékbe töltik. A terméket Kolcsik Péterné sógornőjének az anyukája úgy találta fel, hogy évek óta termelte a szőlőt, majd amikor gyengébb volt a kereslet, nehezebben lehetett eladni a bort, „gondolt egy hosszút”, és lekvárt főzött belőle. A lekvárban csupa természetes alapanyag található, ilyképpen teljesen bio eredetű, hűtés nélkül is eláll. A felbontott JamBORi fél év után is fogyasztható, nem romlik sem az íze, sem az állaga. A terméket sültekhez, sajtokhoz, salátához, desszerthez, fagylalt mellé ajánlják. A vörös inkább a vörös húsokhoz, a fehér pedig a halhoz, csirkéhez, pulykához passzol. Kolcsikék először vannak a hídi vásáron, nagyon színvonalasnak tartják a rendezvényt, elégedettek a rendezőkkel, egyszóval, jövőre is szeretnének eljönni. Egy Kolozsvár melletti kis faluból jött Lőrincz Erzsébet, aki gyöngyfűzéssel készült termékeket, bizsut árusít.”Ötödíziglen vagyok ugyanezen a helyen” – meséli Erzsébet –, „nagyon szeretek ide jönni, az emberek már ismernek.”A hölgy saját készítésű kokárdát, címert, gyöngykalárist, hosszabb gyöngyláncot, pénztárcát, szemüvegtartót, kisebb-nagyobb válltáskát kínál, még húsvétról maradt 4-5 tojás is megfér az asztalkán. Elmondása szerint közel 20 éve foglalkozik gyöngyfűzéssel, újabban már inkább csak az árusításával. A faluban szinte mindenki ezt készíti, a népviseletük része, Erzsébet pedig járja az országot, sőt hozzánk is eljutott. Komárom, Nyitra volt eddig a legtávolabbi hely, ahol megfordult. Szeged nagyon tetszik neki, el szokott jönni a téli vásárra is, ez a legnagyobb és a legszebb. Kérdésünkre, hogy melyik a legkeresettebb portéka, egy hosszú nyakláncra mutatott. Gyöngyből van a kapcsa is, így a fémérzékenyek is bátran viselhetik. Véteki Katalin kefekészítő Budapestről érkezett. Tizennyolc éves kora óta van a szakmában, férje halála után, 1984 óta önállóan dolgozik. Természetes anyagokból készült, többnyire kézzel fűzött termékeket kínál. Megtalálhatók itt hajkefék, ruhakefék, mosókefék, körömkefék, csupa olyan portéka, amit boltban, áruházban nem is vásárolhatnánk meg. Hogy ezek miért jobbak, mint a műanyagból készült párjai? Nos, a hajkefe nagyon szépen tisztítja a hajat, ápolja a fejbőrt, a lószőr pedig kifejezetten fényesíti, nem véletlenül húzta Sissi királyné naponta százszor végig a haján. Katalin hatodszor jött el a szegedi vásárba, úgy véli itt nagyobb a megbecsülésük, és nagyobb az érdeklődés is portékájuk iránt. Minden évben visszavárják, egy úr legutóbb hozott neki egy kalapkefét, azt kellett újrakötnie. Nagyon meg volt elégedve, köszönte. Magyarországon nagyon kevesen művelik már ezt a szakmát, Katalin 4-5 vállalkozóról tud, a többiek általában ipari kefékkel, meg a géppel készült, többnyire műanyag termékekkel foglalkoznak. A családban már csak ő űzi ezt a szakmát, ha abbahagyja, nem lesz, aki továbbvigye a vállalkozást. A főváros nyolcadik kerületéből érkezett a Hídivásárba az Ethno Sound nevű világzenei hangszereket gyártó és forgalmazó vállalkozás. Először vannak itt, nagyon tetszik nekik a hangulat, a légkör. Főként olyan hangszereket hoztak, amelyek Magyarországon készültek. Papp Gábor úgy mutatta be nekünk a bolt kínálatát, hogy közben minden hangszert külön ismertetett, majd meg is szólaltatott. Megtudtuk, például, hogy világhírűek a Szilágyi-dorombok. Kecskeméten Szilágyi Zoltán gyártja őket és Indonéziában, az USA-ban, Ausztráliában is árulják. A precíziós technikával előállított hangszerek teljesen másként szólnak, mint a hagyományos módszerrel gyártott társai, erről mi is meggyőződhettünk. Kuriózumnak számít a ládikára emlékeztető nyelves dobként ismert ősi népi hangszer, amely a világ számos kultúrájában jelen van, és már 600-700 évvel ezelőtt is ismerték. A teteje gyümölcsfából, cseresznyéből készült, az oldala pedig keményfából, tikből. Gábor bemutatta a különböző fúvós hangszereket, a kavalt, a tilinkót, a kenát, ez utóbbi igen érdekes hangú indiai furulyaszerűség alumíniumból. A budapesti üzletben mintegy 2000 hangszert lehet megvásárolni a klasszikusoktól kezdve egészen a legegzotikusabb, autentikus népi hangszerekig. Végezetül megcsodálhattuk a perui indiánok által használt ütős hangszert, a cajont, amely leginkább egy hangszóróra hasonlított. Gábor úgy szólaltatta meg, hogy ráült és az oldalán dobolni kezdett. A hangszer elejére rugó van feszítve, így lehet belőle mély és magas hangokat is előcsalogatni. Aki tud játszani rajta, az egy egész dobfelszerelést képes helyettesíteni vele.
