Zombori: Veszélybe kerülhetnek az ásatások

A Csongrád Megyei Közgyűlés múlt pénteki rendkívüli ülésén a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóját nyugdíjazta, és erre való tekintettel, a jogszabályok által biztosított nyolc hónap felmondási idővel megszüntette közalkalmazotti jogviszonyát is. Az idáig vezető útról, a múzeumi ásatásokról, a döntés hátteréről beszélgettünk Zombori Istvánnal.

- A szegedi Móra Ferenc Múzeum 2008 óta végez feltárásokat az autópálya-építéssel kapcsolatban. Az ásatások pénzügyi vonala körül alakultak ki a problémák?

- A probléma igazán 2008 nyarán kezdődött, amikor júliusban megkötöttük a 43-as útról szóló, több mint 800 milliós szerződést.

Magyar Anna

elnök asszony már akkor jelezte, hogy ő úgy gondolja, ebből nagyobb részesedés illetné meg a megyei önkormányzatot. Ezek az ásatások valóban hatalmas munkálatok, sok emberrel, sok alvállalkozóval, akiket bizony ki kell fizetni. A szerződés második része, amit az autópálya további szakaszára kötöttünk, már közel másfél milliárd forintról szól, viszont itt már a terület, a távolság és a körülmények is gyökeresen mások. Korábban mindig is alkudoztunk a különféle autópálya-építő cégekkel arról, hogy a múzeumnak legyen egy hivatalos átalánydíjazása, melyet a saját költségeire fordíthat, hiszen az ásatásoknak rengeteg olyan, nem nevesíthető része van, melyek például a saját épületeink világítását, fűtését jelentik. Egy 2010-es törvény egyértelműen meghatározta azt, hogy az ilyen munkálatoknál 15 százalék az a rezsiköltség, amellyel külön nem kell elszámolni. Ráadásul az óriási mennyiségű leletanyag tárolása már nem volt megoldható a korábbi helyeken, így3-ról 10 százalékra emelték a raktározásra fordítandó részt, mellyel el is kell számolnunk, tehát ez más célra nem költhető el. Magyar Anna elnök asszonnyal ott kezdődött a vitánk, hogy ő szinte természetes módon úgy számolta, hogy a múzeum a saját költségeire a szerződéses összeg 25 százalékát fordíthatja, és szabadon fizethet belőle akár még bért is. Holott a raktározásra fordított összegek címzett pénzek voltak, polcokra, dobozokra, raktárhelyiségekre lehetett csak költeni.

- Itt állami pénzekről van szó, szigorú elszámolás terhe mellett.

- Valóban, ezek mind-mind állami pénzek, amiket majd később az Állami Számvevőszék fog ellenőrizni. Minden egyes számlát, teljesítés igazolást a múzeum igazgatójának kell aláírnia, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezekben mi szerepel. És ez volt az a pont, ahol én azt mondtam, hogy ebben a formában csak azt engedem kifizetni, ami a törvényben meg van határozva.

- A szerződésben nagyon pontosan meghatározott határidőket kellett vállalniuk.

- A következő problémát az igen szoros határidők jelentették. A 2008-as szerződésünkben csak néhány hónap volt a terepmunkára, és a kivitelezők már ott tolongtak a nyomunkban, hogy elkezdhessék a konkrét építési munkálatokat. De mivel mi mindig pontosan betartottuk a határidőket, senki nem vádolhatott meg bennünket azzal, hogy miattunk késedelmet szenvednének. A 2010-ben megkötött szerződésünk szerint is be kellene tartanunk az ütemtervet, ami 2012. június 30-ra írja elő a teljes ásatás befejezését. Nem véletlen, hogy a múzeum tavaly ősszel minden lehetőségét megmozgatva kezdett neki a munkának és dolgoztak az embereink egészen novemberig.

- Milyen csapattal vállalta a múzeum a feltárásokat?

- Minden ilyen munkát csak a megfelelő külső segítséggel, a jól kialakult csapattal együtt lehet határidőre elvégezni. Ezt a csapatot pedig a tavaly őszi közgyűlés meg is szavazta, így azonnal neki tudtunk kezdeni az ásatásoknak. Ezért volt számunkra meglepő és felettébb kellemetlen, amikor a megye az addig jól kialakult és mindig megújított szerződés szövegén változtatott, és kijelentette, hogy az eddig külső pénzből foglalkoztatott embereket nem fogja közalkalmazottként a továbbiakban foglalkoztatni. 2011-ben Magyarországon ezekre az emberekre én nem kényszeríthetem rá a megbízási szerződést, mivel ők többször is elmondták, hogy számukra a társadalombiztosítás, a foglalkoztatás, a fizetés módja és a munkaviszonyból eredő juttatások miatt az nem felel meg. Azt is el kell ismerni, hogy semmi extrát nem követeltek, csak azt, hogy a korábbi éveknek megfelelő feltételekkel dolgozhassanak. A megye szerint a legfőbb probléma az volt, hogy mint közalkalmazottak egy évre vetítve 10-12 nap fizetett szabadság jár nekik, ami harminc fő esetében maximum négymillió forintos kiadást jelenthet. A megye és a közgyűlés pedig engem arra utasított, hogy találjam meg a módját annak, hogy ezek az emberek mégis írják alá a megbízási szerződést. Jól betanított ásatási technikusokról van szó, akik több év alatt tanulták ki ezt a szakmát, felelősséggel rájuk lehet bízni, hogy egy régész vezetésével egy adott területet néhány hét, vagy pár hónap alatt feltárjanak. Ilyen munkaerőt pedig nem lehet csak úgy a munkaügyi központból megkapni.

- Mi az oka annak, hogy a mai napig nem tudták folytatni a feltárásokat?

- Az ásatási szerződésnek pontosan az volt a lényege, hogy úgy tudtuk a feltárást határidőre vállalni, hogy a mi három régészünk, a csapatba jól bevált négy külsős régésszel egyszerre hét helyen tud ásatást végezni. Mindegyik régész mellé pedig három-négy ásatási technikus tartozik, rajzolókkal és egyéb segéderőkkel kiegészítve. Ezzel a csapattal pedig egy hónap alatt 25 ezer négyzetmétert tudunk teljesíteni a szerződésben vállalt 360 ezer négyzetméterből. Ebből jó sokat tudtunk az ősszel teljesíteni, az idén kellene nagyon igyekezni, hogy jövőre a június végi határidőt tudjuk tartani. Ezért is szerettünk volna már április elején nekifogni a munkának, de a megye a dolgozókkal a munkaszerződést mindig csak egy-egy hónapra hosszabbította meg, miközben engem sürgetett, hogy a vegyem rá őket a megbízási szerződés aláírására. De ha ők ezt nem akarják, én nem kényszeríthetem őket erre. Ezt én folyamatosan jeleztem is a megyének, sőt legutóbb a közgyűlés összes tagjának és az elnök asszonynak is levélben megírtam, hogy fontolják meg a döntésüket.

- A szerződést milyen feltételekkel kötötték meg? Hogyan történik az elvégzett munka elszámolása?

- A tavaly szeptember 8-án aláírt szerződést egyedül a múzeum nem köthette meg, ezt a megyei önkormányzattal leegyeztetve történt meg, amit Magyar Anna is aláírt. Ez nem egy partizánakció, ennek a szerződésnek minden egyes pontja mögött garanciaként a Csongrád Megyei Önkormányzat állt. Ha a múzeum vagy a megye hibájából nem teljesül, azon túl, hogy elmarad a befolyó pénz, nagyon súlyos kártérítést is kell fizetni. Az egyik földmunkát végző alvállalkozó pedig már a hónap elején neki akart állni a munkának, de ezt nem tudtuk elindítani, mert nem állt rendelkezésünkre az a stáb, amivel mi fel tudtunk volna vonulni az ásatásokra. Itt van a hónap közepe, a húsvét, és a hét régész egyetlen rajzolóval elkezd valahol kapirgálni. Ezért ebben a hónapban ebből már egy-kétezer négyzetméternél nem lesz több, holott a szerződésben 25 ezret vállaltunk. Mi a teljesítések arányában, havonta számláznánk a munkát a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. felé, amely az Államkincstáron keresztül fizet, így 60-65 nappal később kerülne hozzánk a pénz. Addig viszont az embereket és sok más egyebet nekünk fizetni kell, de ezt önmagában tudtuk, hiszen jól kiszámítható volt. Viszont most már az a veszély állt elő, hogy a 25 ezer helyett jó esetben is csak háromezer négyzetmétert tudunk leszámlázni, így a négy külsős régészt már nem is tudjuk fizetni.

- A mostani terület jóval messzebb fekszik Szegedtől, mint a korábbiak. Mivel oldották volna meg a régészcsoportok szállítását?

- A feltárás területek valóban 50-60 kilométerre vannak Szegedtől, ahová naponta ki kell járni a csoportoknak. Ott pedig jelenleg nincsenek aszfaltos utak, jó esetben is sáros földutakkal kell megbirkóznunk, amihez a jó minőségű terepjárók elengedhetetlenek. Mi már januárban kértük a megyét, mint ebben illetékest, hogy öt új terepjáró megvásárlására engedélyezze a közbeszerzést. Valaki a megyénél pedig azt gondolta, hogy minek ide bármiféle autó, mikor a múzeumnak már vannak gépjárművei, igaz azt már elfelejtette, hogy erre a feladatra ezek alkalmatlanok. Még ha most meg is kapná a múzeum az engedélyt arra, hogy a harminc embert felvegye, és kiírhassa a közbeszerzést az autóvásárlásra, akkor is meg kell várni azt a közel két hónapot, amíg lezajlik az eljárás. Addig pedig az emberek nem tudnak kijutni a területre, tehát újabb csúszás halmozódik fel, a feltárást nem tudjuk elvégezni.

- Fennállhat-e a veszély, hogy az állam felbontja a szerződést?

- Ezt én már korábban is jeleztem a megyei vezetésnek, ha itt sürgősen nem történik változás. A késedelem ráadásul többszáz milliós kártérítési igényt is jelenthet, amit már a megyei önkormányzatnak mint fenntartónak kell viselnie, hiszen április elejétől a múzeum megszűnt, mint önálló gazdálkodó szervezet. Nem is beszélve az iszonyatos presztízsveszteségről, amit a Csongrád megyei múzeumi szervezet elszenvedne, sőt ezen túlmenve az egész magyarországi vidéki múzeumi hálózatnak is nagyot ártana. A budapesti központú Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, az ELTE Régészeti Tanszéke és a feloszlatott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat még meglévő szakembereiből álló csapat pedig már korábban is jelezte, ha mi nem bírunk el a feladattal, akkor ők nagyon szívesen átvállalják. A törvény azonban visszaadta a jogot a megyei múzeumoknak, és mi, a szegedi Móra Ferenc Múzeum voltunk azok, akik a legnagyobb ilyen munkát megkaphattuk. És ha ránk bízzák, hogy mi csináljuk, akkor el is tudjuk végezni ezt a feltárást. De azzal, hogy a megye ilyen formában beavatkozott, és az embereket sem tudtuk felvenni, a gépkocsik beszerzése sem indult meg időben, a munkát érdemben az idén el sem tudtuk még kezdeni. A megyei közgyűlés döntése nyomán korábban öt múzeumi régészünket kellett nyugdíjazzuk, akik helyére nem engedtek új embereket felvenni, ezzel a régészállományuk is jelentősen lecsökkent. Így pedig nemcsak a mostani, hanem a jövőbeni várható feladatok, a Déli Áramlat vagy a Nabucco gázvezeték nyomvonalának feltárása is veszélybe került, ami talán jövő év elejére közel egymilliárd forint értékű munkát jelentene.

- A megyei közgyűlés fegyelmi eljárás alá vonta önt.

- Ellenem a március 25-i rendes közgyűlés rendelte el a fegyelmi vizsgálatot a 43-as út külsős pénzből foglalkoztatott dolgozói részére ideiglenesen kialakított helyiségek, valamint az új raktárközpontban kialakított veszélyes anyagok tárolására szolgáló, az épületen kívüli vegyszerkamra létrehozása ügyében. Ezeket a munkákat mind a foglalkoztatás, mind pedig a biztonsági rendszabályok miatt el kellett végezni és ezzel sem én, sem pedig munkatársaim a múzeumnak, vagy a megyei önkormányzatnak kárt nem okoztunk. A fegyelmi vizsgálat megindult, aminek természetesen különböző jogi feltételei és eljárási szabályai vannak. Az április 8-án lezajlott meghallgatásom után arról volt szó, hogy egy rendkívüli közgyűlésen döntenek majd az ügyről. Ezzel szemben sem szóban, sem pedig írásban nem értesítettek arról, hogy ezen a közgyűlésen a leváltásomról és a nyugdíjba küldésemről lesz szó, erre időben meg sem hívtak, így jelen sem lehettem. A döntésről csak napokkal később kaptam írásos értesítést, közben pedig a múzeum munkaügyese már aznap délután kiállította minden papíromat, mely a nyugdíjazásról szólt.

- Most, hogy írásban is kézbe vehette a közgyűlési döntést, hogyan értékeli a helyzetét?

- Idén március 29-én töltöttem be a 62. évemet, az igazgatói kinevezésem 2012. június 30-ig szólt. Nekem sem akkor, sem a következő hónapban nem mondták, hogy menjek nyugdíjba, és április 15-én is azonnali hatállyal küldtek el. Ezt pedig példátlan esetnek kell minősítenem, amire sem a szakmai múltammal, sem pedig emberileg nem szolgáltam rá. Ráadásul egy ilyen komoly intézményben, ahol kiállításokról tárgyalunk, előzetes egyeztetéseket folytatunk, amelyeknek egyszemélyi felelőse az igazgató, ilyen azonnali személycserét nem szabad végrehajtani. Nem a nyugdíjazás ténye ellen, hanem annak módja és az egész eljárás ellen vagyok felháborodva. Véleményem szerint Magyar Anna, a megyei önkormányzat elnökének a személyes fellépése áll az ügy mögött, mellyel minden áron el akart engem távolítani. Ezért már április 6-án egy faxon elküldött levelében szabadságra küldött, és utasított, hogy azonnal adjam át az irányítást a helyettesemnek. Két nappal később ezt egy levélben is leírta. Mindenben az látszódott, hogy Magyar Anna érthetetlen sürgősséggel, semmit figyelembe nem véve és bármi áron el akar engem az intézmény éléről távolítani. Mivel bárki mástól érdeklődve a megyénél csak azt a választ kaptam, hogy ebben az ügyben az elnök asszony az illetékes, nem tudok másra gondolni. És ez csúcsosodott ki az érthetetlen, és azonnali hatályú nyugdíjazásban is. Tudomásul veszem, hogy a január óta érvényben lévő törvény alapján erre van mód, nem tudom azt mondani, hogy ez így törvénytelen. De ez rendkívül sokat ártott és ártani fog a múzeumnak, mely az utóbbi időszakban, a vezetésem alatt, remek munkatársakkal karöltve több nagysikerű kiállítást és rendezvényt tudott megvalósítani.

- A múzeum korábban sem tudott teljesen önálló döntéseket meghozni. Ez milyen problémákat okozott?

- A múzeum teljesen elveszítette az önállóságát. Minden egyes megállapodást, számlakifizetést a megyei önkormányzatban az elnök asszonnyal vagy az általa kijelölt személlyel kellett egyeztetnünk. Az intézménynek idén március 31-ig volt saját számlája, de ezt már megszüntették. Viszont ezen a számlán soha nem volt pénz, arra mindig a megye csak akkor és annyit utalt rá, amennyit egy adott számla értéke képviselt, és csak úgy, ha azt a munkát épp jogosnak találták és engedélyezték. Pontosan emiatt keletkezett az a probléma is, ami egy országos botránnyá vált. Történetesen egy korábbi dolgozó elbocsátása miatt a múzeum a bíróságon jogerősen pert vesztett, amiért több tízmilliós kártérítésre köteleztek bennünket. Véleményem szerint Magyar Anna elnök asszony nem mérte fel a helyzet komolyságát, amikor mi jeleztük neki ezt, és nem engedélyezte a pénz átutalását a múzeum számlájára. Jellemző módon a banknak ilyen esetben inkasszó jogot kell gyakorolnia, de nem tudott mit leemelni, hiszen nem volt rajta semmi. A heteken át tartó huzavona során a régészeti tevékenységből beérkező kisebb-nagyobb összegeket azonnal leemelték, de mégis igen komoly összeg maradt fenn, mint tartozás. Többször jeleztük a megyének, hogy segítsenek, küldjék a pénzt, de minden alkalommal a különböző beosztású alkalmazottak hitegettek bennünket, és azt mondták, hogy az elnök asszony még nem írta alá. Március 11-én sürgősséggel jeleztem a megye felé a pénz szükségességét, azonban ez a nemzeti ünnepet követően sem történt meg, helyette a bírósági végrehajtó a múzeum hat gépkocsiját lefoglalta. Amikor erről értesítettem Magyar Annát, érdekes mód azonnal engedélyezte a fennmaradó összeg kifizetését. Azt hiszem ezzel jelentős mértékben csorbította nemcsak a múzeum, hanem egész Csongrád megye megítélést.

- Mihez kezd most nyugdíjasan?

-

Várszegi Asztrik

püspök főapát úrral két évtizede Szegeden, egyháztörténeti alapítványban tevékenykedem, gyakorlatilag a könyv- és folyóirat kiadásnak vagyok az érdemi ügyintézője. Ezt most sokkal nagyobb aktivitással tudom majd művelni, hiszen az elmúlt esztendőkben a múzeum igazgatása nagyon lefoglalt. És végül is történészként a kutatásokra, a konferenciákra is több energiát és időt tudok majd fordítani. Szeretnék saját könyveket írni, a tanulmányaimat felújítani. Jelenleg nagyon képlékenynek tűnik a helyzetem. Eddig az volt a rendszer, hogy aki a múzeumból nyugdíjba vonult, az természetes módon visszajárt és tovább végezte a kutatásait, használhatta a múzeum könyvtárát. A megbízott igazgató,

Gaskó Béla

biztosított arról, hogy a továbbiakban is bejárhatok, de már különböző hangokat hallottam, hogy fentebbi helyekről nem szívesen látnák, ha én a múzeumban bármit is csinálnék. Ez természetesen egy hivatalosan meg nem erősített tény, de én ezeket a hangokat egy kicsit zavarónak találom és szomorúan veszem tudomásul. A Fekete Házhoz is, amit én alakítottam ki és egészen 1985-től 2007-ig én vezettem, ezer szállal kötődöm, így nagyon rosszul esne, ha oda például nem járhatnék be a kutatásaimat folytatni. Mindenesetre a tudományos tevékenységemet szeretném felújítani, úgy gondolom, hogy szellemi és fizikai erőm teljében vagyok, és ez a nyugdíjazás ezen a módon nagyon brutális és hirtelen jött helyzet elé állított. Ha hónapokkal előre jelzik, és méltó körülmények között történik meg, akkor se lett volna könnyű tudomásul venni. De az, ahogy ez végbement, nem méltó a polgárinak nevezett Magyarország imázsához.

Természetesen a megyei önkormányzat elnökének is lehetőséget biztosítunk, hogy kommentálja az eseményeket, ezt jeleztük a megye sajtószolgálata felé, amint élnek vele, közzétesszük a reakciót.