Virágzik a bevásárlóturizmus a határ mindkét oldalán

A vajdaságiak egyre gyakrabban járnak át Szegedre bevásárolni, hiszen nálunk jóval olcsóbb a sajt, a tőkehús, a húskészítmények, a szalonna, a vaj, a pulykahús, a kolbászfélék, mint a határ túloldalán. Még a 130 kilométerre lévő Újvidék lakosainak is megéri átruccanni, ugyanis a busz átszámolva 3000 forintba sem kerül oda vissza, a kombitaxi pedig 15-20 euróért szállítja az utasokat a bevásárlókörútra.

Sokan rendszeresen, kéthetente járnak át seftelni, sőt olyanokról is tudunk, akik munkalehetőség híján ebből próbálnak megélni – mint mondják, nem is olyan rosszul. Az egyik ismerősünk például - ha nagyon rossz napja van – 5000 dinárt (1 dinár 2,4-2,7 forint) keres tisztán egy fuvaron, de átlagban 12 000-et vág zsebre. Ő a családfenntartó, s jóval több pénzre tesz szert így, mintha vállalatban dolgozna 8 órában. Déli szomszédjaink nálunk 50 euróért úgy be tudnak vásárolni, hogy megtöltik a hűtőszekrényüket áruval, odahaza erre 100 euró sem lenne elegendő. Nagy akciók idején a minőségi ruhaneműt is nagy előszeretettel vásárolják, mert ugyancsak jobban megéri nekik. Hogy a dolog érdekesebb legyen, a magyaroknak is egyre inkább kifizetődik átruccanni a túloldalra. A szomszédoknál a benzin közel 50 forinttal olcsóbb, a nálunk aranyárba mért cukor 65-70 forinttal, a liszt drágulása után is csak 120 forintnak megfelelő dinárba kerül, az étolaj pedig átszámolva 320 forint. A cigaretta, meg a finom - szinte minden horgosi vagy magyarkanizsai házban kapható - házi pálinka pedig feleannyiba kerül, mint idehaza. A baj csak az, hogy ez utóbbit sajnos, a fináncok is szeretik… elvenni.