Reggel fél kilenckor érkezett a riasztás a tűzoltókhoz, lángba borult a bölcsészkar, megkezdődött a műszaki mentés és az épületben tartózkodók kimenekítése. Mielőtt bárki is pánikba esne, megnyugtatjuk olvasóinkat, csupán a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság nagyszabású, látványos gyakorlata kezdődött, melynek során megvizsgálják, milyen gyorsasággal és hatékonysággal avatkoznak be a tűzoltók, éles helyzetben hogyan működik az épület kiürítése, valóban mindenki elhagyja-e az intézményt, ismeri-e a menekülési útvonalakat, megfigyelik az akcióban részvevők reakcióit. A gyakorlat megkezdése előtt Tátrai János, a polgári védelem alezredese, sajtószóvivő elmondta, hogy a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakmai felügyeletet gyakorol a megyei hivatásos önkormányzati tűzoltóságok felett, így a gyakorlat során a mentési munkálatokba nemcsak szegedi, de vásárhelyi és makói lánglovagok is részt vesznek, mintegy 50-en. Nagy épületről, kiemelt oktatási intézményről lévén szó a helyzet komoly, ezért a szolgálatparancsnok 5-ös fokozatú készültséget rendelt el. Szeged szinte valamennyi gépjárműfecskendője részt vett a mentésben, mivel azonban kiemelt káreseményről volt szó, a megyeiek segítségére is elkelt. A gyakorlat úgy kezdődött, hogy az egyetem tűzjelzést adott le a szegedi tűzoltóknak. Ettől kezdve a katasztrófavédelem emberei éberen figyeltek és jegyzeteltek, minden az előírás szerint történik-e. Az épületet viszonylag gyorsan kiürítették, a hallgatók és tanáraik fegyelmezetten hagyták el a termeket. A riasztás után jó 15 percre megjelentek az első tűzoltókocsik is. Hivatalosan az akcióról senkinek nem volt tudomása, tehát egyformán váratlanul érte a hallgatókat, tanáraikat csakúgy, mint a mentésben részvevő tűzoltókat. Az utcán kíváncsian szemlélődő egyetemisták közül megszólítottunk néhányat, hogy megtudjuk, mennyire volt titkos az akció. Nos, többségük valamilyen formában értesült róla, tehát a kivonulás nem hatott teljesen a meglepetés erejével. A mentés úgy lett volna igazi, ha mindenkit váratlanul ér a riasztás, mert akkor a szakemberek hitelesebben vizsgálhatnák a reakciókat is. Tátrai János végig nyugodtnak tűnt, hiszen mint fogalmazott, ismeri a tűzoltókollégákat, tudja, hogy professzionálisan fogják megoldani a rájuk bízott feladatot. A gyakorlatot nehezítette, hogy az épület pincéjében veszélyes vegyszereket is tárolnak, metilalkoholt, ami rendkívül gyúlékony, mérgező, és hő hatására csúnya dolgokra képes, meg formaldehidet, ami maró hatása miatt igényel megkülönböztetett bánásmódot. Ezek miatt nem volt elég csak a tűzoltókra támaszkodni, be kellett vetni a megyei igazgatóság vészhelyzeti felderítőcsoportját, akiket a veszélyes anyagokkal kapcsolatos beavatkozásra képeztek ki. Meg is jelentek űrhajósruhára emlékeztető szkafanderben, s megindultak a füstöt okádó pincelejárat felé. A gyakorlatot értékelők azt is vizsgálták, milyen volt az együttműködés a tűzoltók és a felderítőcsapat között. Nos, nagyobb fennakadás nélkül, profi szinten végezte el mindenki a rábízott feladatot, a sebesülteket kimentették, a tüzet eloltották, a vegyszert kihozták a pincéből. Laikusként megállapíthatjuk – de azt hiszem a profik véleménye is ez – mindenki jelesre vizsgázott: a tűzoltóság, az egyetem, a katasztrófavédelem egyaránt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.