Kárpátalja: két évtizede tart a nemzetiségi béke mérgezése

Kárpátalján bizonyos erők húsz éve csepegtetik a mérget az ukrán-ruszin-magyar együttélés jövőjére; az ukrán függetlenség hajnalán még elképzelhetetlen lett volna, hogy helyi illetőségű emberek a vereckei magyar emlékmű elleni legutóbbi merénylethez hasonló cselekedetet követtek volna el – írta legfrissebb számában a Kárpátalja című beregszászi hetilap.

A magyarok által is lakott ukrajnai megyében kialakult helyzetet elemző írásában

Milován Sándor

, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke a többi között rámutat, hogy a magyar emlékmű megrongálása csak egyik jele a régióban két évtizede folyó aknamunkának. Szerinte az ukrán önállóság hajnalán még elképzelhetetlen lett volna egy ilyen merénylet, illetve ha elvétve volt is ilyen, azt nem kárpátaljai illetőségű emberek követték el. A kérdésre, hogy miként fajulhatott idáig a helyzet, a szerző kifejti: az ukrán állam megalakulása után, a 90-es években a szovjet történelemtudomány művelőiből, újságírókból és politikusokból Kárpátalján kialakult egy olyan kör, amely politikai tőkét próbál kovácsolni, politikai tényezővé szeretne válni azáltal, hogy félti és megvédi Ukrajnát "a magyar irredentizmustól". Természetesen minden hasonló erőfeszítés ellenére a kijevi nagypolitika erre nem vevő – állapítja meg a cikkíró, megjegyezve, hogy nevetséges is lenne, ha egy európai középhatalom aggódna egy ezer gonddal küzdő, fogyó lakosságú kis állam miatt”. Ettől függetlenül az említett urak könyvekben, kiadványokban és sajnos újságokban is publikálják az általuk kreált, egykori szovjet recept szerint írt Kárpátalja-történelmet, húsz éve etetve” az újságolvasókat a magyarok szörnyű tetteivel – írja Milován. Szerinte azonban a legkárosabb az, amit az ungvári egyetemen kiképzett történészek tanítanak a kárpátaljai ukrán-ruszin fiataloknak, hiszen felnőtt egy új nemzedék, amely a sok mocskolódás után már tenne is valamit az ellenséges magyarok ellen. Mint kifejti, egyelőre a messze lévő vereckei emlékmű a célpont, de ereszkednek ők majd lejjebb is, hiszen sok-sok beverni-leverni való emléktábla, szobor van szerte Kárpátalján, amelyek a magyarokra emlékeztetnek, s majd következik az utcán magyarul beszélő ember is. A kárpátaljai magyaroknak a kialakult helyzettel kapcsolatos mulasztásai között említi a cikkíró, hogy nem hoztunk létre ukrán nyelvű médiaszócsöveket, amelyekből a kárpátaljai ukrán-ruszin lakosság megismerhette volna a történelmi igazságot. Nem foglalkoztunk eleget Kárpátalja történelmével. Nem tártuk fel az igazságot, és nem világítottuk meg kellőképpen az 1939-es eseményeket. Nem cáfoltuk az ukrán lapokban megjelent nyilvánvaló hazugságokat, rágalmakat. Nem interpelláltunk például a megyei tanácsban (közgyűlésben) a testület hivatalos sajtóorgánumában megjelent magyarellenes hangok ellen, ami a kárpátaljai magyar érdekvédelem hibája, a mi hibánk" – mutat rá Milován, hozzátéve: csak reménykedni lehet abban, hogy az új magyar kormány által kialakítandó nemzetstratégiába bele fog kerülni a környező országok, a szomszéd népek objektív tájékoztatása. (MTI)