Szócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi államtitkára 6. napja járja az országot, hogy a helyiekkel konzultálva a Semmelweis-terv segítségével talpra állítsa – ahogy fogalmazott – az elődjei által romba döntött egészségügyet. Csütörtökön Békés és Csongrád megyébe látogatott. A szegedi megbeszélésre az államtitkár meghívta a kormánymegbízottat, a megyei kormányhivatal főigazgatóját, a megyei kórház igazgatóját és fenntartóját, a térség országgyűlési képviselőjét, a járóbeteg-ellátó intézmény, valamint a területi OEP és ANTSZ vezetőjét, majd a sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolt. Ezt követően nyilvános párbeszédre invitálta a térségben dolgozó orvosokat, szakdolgozókat. Szócska szerint minden kórházbezárással kapcsolatos híresztelés rémhír; az egészségügyi államtitkár csütörtökön Szegeden úgy fogalmazott, "gyógyhely nem szűnik meg, de funkciót válthat". Az államtitkár Csongrád megyei politikusokkal és egészségügyi vezetőkkel folytatott konzultációját követő sajtótájékoztatóján az egyes kórházak jövőjét firtató újságírói kérdésekre még nem tudott konkrét választ adni. Az új modell kidolgozásához, hogy pontosan meghatározható legyen egy-egy intézmény helye a nagytérségi ellátórendszerben, még néhány hónapnyi munkára szükség van – fogalmazott Szócska Miklós, hozzátéve, hogy addig pontos felmérés készül az ellátórendszer helyzetéről. Nagyon esetleges és igazságtalan a jelenlegi ellátórendszer, ezen javítani kell. Mivel az anyagi lehetőségek korlátozottak, a tartalékok visszaforgatásával és a rendszer újraszervezéssel érhetők el eredmények – fejtette ki a szakpolitikus. "Nincs annyi pénzünk, hogy az ellátás minden szintjét egy megyében biztosítani tudjuk, nincs annyi beteg egy megyében, hogy arra érdemes legyen fenntartani egy csúcsellátást, nincs arra pénzünk, hogy mindenhova minden diagnosztikai eszközt megvegyünk, de egy nagytérségben elő kell állnia egy olyan fenntartható rendszernek, ahol ez elérhető" – mondta. Nincs fűnyíró
Az újságírók kérdéseire válaszolva Szócska tagadta, hogy fűnyíró-elvet szándékoznak alkalmazni. Az egészségügy, igaz, roppant nehéz helyzetben van, de akkor sem fognak kórházakat bezárni – a mendemondák ellenére a makóit sem fenyegeti veszély –, legfeljebb megváltozik egy-egy intézmény funkciója. Teljesen újra kell gondolni az egészségügy finanszírozási rendszerét, hogy a jövőben az új ellátási modellt pénzeljék és ne a régi totemeket, fogalmazott az államtitkár. Ehhez struktúraváltásra van szükség. Szócska elmondta, jelenleg az egész rendszer feltérképezése, áttekintése zajlik, és csak ezután várható konkrét változás. A Semmelweis-terv 9, nagyjából 1-1,5 millió lakosú nagytérségre bontja az országot. Ezek nem követik a hagyományos közigazgatási rendszert, sem a megyék, sem a régiók határait, az új szisztéma kidolgozói az egészségügyi ellátás szempontjából racionálisnak mondott területeket képeznek. Az átalakítást mindenekelőtt a fenntarthatóság indokolja. "Nem lesz mindenkinek kedvére az a megoldás, ami létrejön, de abban biztos lehet mindenki, hogy részrehajlás nélkül, az ellátás érdekében történnek az átalakítások" - hangsúlyozta Szócska Miklós. Nem lesz privatizáció
Az egészségügy privatizációjára vonatkozó kérdésre az államtitkár határozott nemmel válaszolt, majd beszélt a megelőző szűrővizsgálatok eddigi módszerének hatástalan voltáról és a legsürgősebb tennivalókról e téren. Az uniós forrásokat működésre nem költheti az ország, funkcióváltásra viszont igen, ezért tudatos adósságmenedzseléssel stabilizálni kell a rendszert. A hálapénzről az a véleménye, az ösztönző mechanizmusok megtisztítása nélkül nehezen lehet kiiktatni a rendszerből, hiszen elsősorban forrásigényes kérdésről van szó. Az egészségpolitikai fórumra rengetegen voltak kíváncsiak, záporoztak is a kérdések. Az államtitkár megvárta, amíg összegyűlik néhány, csak ezután kezdett megválaszolásukhoz, így viszont több kérdés fölött elsiklott, vagy csak érintőlegesen tért ki rájuk. Ezek többek között a szakdolgozók bérezésére, a korkedvezményes nyugdíjra, a szakdolgozói életpálya-modellre, az orvosok elvándorlásának megszüntetésére, a pszichiátrián dolgozók veszélyességi pótlékára, az egészségügyi rendszer finanszírozásának megváltoztatására, a bérfejlesztésre vonatkoztak. Szócska válaszában kitért arra, csak akkor történhet rendszer szintű változás az egészségügyben, ha az ország gazdasági teljesítménye ezt lehetővé teszi. Tény, hogy Európában egymillió egészségügyi dolgozó hiányzik a rendszerből, ezért külföldön és idehaza is az emberi erőforrás kulcskérdéssé válik. Az államtitkár a funkcionális integrációt tartja egyedül járható útnak, és a még létező tartalékok maximális kihasználására hívta fel a figyelmet, valamint arra, senki se várjon csodát, nincsenek varázslatok meg gyors megoldások sem. Való igaz, hogy nyugaton kétszer annyit költenek a GDP-ből az egészségügyre, mint nálunk, meg az orvosok, ápolók, egészségügyi szakdolgozók bére is a hazaiak többszöröse, de amíg a gazdaság motorja nem indul be és nem javulnak a demográfiai mutatók, nem várható gyors változás az egészségügyben sem. Szócska szerint az országjárás és a szakmabeliekkel folytatott konzultáció nagyban segíti a kormányzatot abban, hogy kidolgozzon egy, a mainál jóval ésszerűbb, gazdaságosabb és hatékonyabb modellt mindannyiunk megelégedésére.
