Míg egyeseknek villákat, másoknak verdákat kellett bevallaniuk, Kohári Nándor önkormányzati képviselő (Fidesz-KDNP) 5210 darabos könyvtárát szerepeltethette kuriózumként február elején nyilvánossá vált képviselői vagyonnyilatkozatában. Pontos összesítést a politikus még évekkel ezelőtt készített, azóta évről évre nyomon követhető a folyamatos gyarapodás. A tekintélyes számnak egyébként nem képezi részét az a számos folyóirat, amelynek Kohári Nándor mintegy 15-20 éve előfizetője, vagy az antikváriumokból beszerzett Tormay Cécile szerkesztette Napkelet megsárgult példányai. A magánbibliotéka elsősorban a képviselő – tanulmányaiból és végzettségéből is fakadó – földrajzi és történelmi érdeklődésének jegyeit hordozza magát. Így a szépirodalom mellett útleírások, térképtörténet, földrajzi felfedezések története, régebbi geográfiai munkák – például Cholnoky Jenőtől –, valamint történelemmel, illetve európai művészettörténettel, kultúrtörténettel foglalkozó kötetetek sorakoznak, vagy mondjuk úgy: tolonganak a polcokon. Ami a „históriát” illeti, Kohári Nándor mindenevő, kiemelt könyvszámot tudhat magáénak mégis az ókori Róma, a középkori Francia- és Németország, a francia forradalom és az első világháború története. A magyar történelemből több száz kötetes anyagra rúg az 1848/49-es szabadságharc, könyvészeti értékkel is bír Horváth Mihály, egykori csanádi püspök Genfben, 1857-ben kiadott „A szabadságharcz története” című munkája. A képviselő főként az antikváriumokat részesíti előnyben, de a könyvleértékelésekkor is gyakran felbukkan egy-egy szegedi üzletben. Gyűjteményében olyan értékesebb darabok is polcot találtak, mint a Tolnai-féle Világtörténelem, vagy a Hóman, Szekfű és Kerényi jegyezte Egyetemes történet, vagy Domanovszky művelődéstörténetének első kiadású kötetei. A „Kohári-galaxis”
„Már gyermekként is nagyon szerettem olvasni” – meséli Kohári Nándor, aki ebbéli rajongását először természetesen fiókkönyvtári tagságával fejezte ki, majd a Somogyi-könyvtár gyakori látogatója lett. Az ifjúsági regények után hamar kialakult vonzalma a történelem és a földrajz iránt. Intenzívebb könyvvásárlása középiskolás korával indult a kilencvenes évek elején, majd a jobb egyetemi ösztöndíjak adták azután a mai anyag gerincét – akkoriban még olcsóbban lehetett beszerezni a könyveket, teszi hozzá Kohári. Azóta is folyton nyomon követi a könyvmegjelenéseket, a gyarapodásnak pedig leginkább csak a helyhiány jelenthet korlátot. Bár a képviselő nagyon elfoglalt, a megvásárolt könyveket mindig igyekszik – legalább részben – elolvasni. Így, mielőtt azok végleges helyet találnának a túlzsúfolt polcoknak a laikus szemnek átláthatatlan rendszerében, hetekig Kohári Nándor éjjeli szekrényén pihennek sorsukra, a beleolvasásra várva. Amit nem sikerül végigolvasni, sebaj, mondja Kohári, legalább nyugdíjas éveire már megvan a program. Természetesen hamar, még egyetemista korában híre ment ismerősök körében a már akkor is nagy példányszámokkal büszkélkedő magánkönyvtárnak. „Hallgatóként én adogattam kölcsön vizsgára készülő évfolyamtársaimnak a könyveket, mikor már elfogytak a nagy buzgalommal keresett kötetek az egyetemi bibliotékából” – emlékszik vissza a képviselő, és hozzáteszi: kilencven százalékban vissza is kapta őket… Ma is szívesen ad kölcsön. A gyarapodás pedig nem áll meg, havonta kérik új kötetetek felvételüket a „Kohári-galaxisba”, a helyhiány azonban valóban egyre aggasztóbb, ezért a képviselő úgy tervezi, talán egy garázsban rendezne be egy „könyvtárszobát”, ahol szeretett könyvei immár rendszerezetten, szellős otthonra találhatnának. Az Egri csillagoktól Agatha Christie-ig
„Ahogy öregszik az ember, formálódik a gondolkodása, másként látja a világot, és más kedvenc könyvei lesznek” – válaszol Kohári arra a kérdésemre, hogy meg tudná-e nevezni gyűjteménye kedvenc darabját. Fiatalkorának favoritja az Egri csillagok voltak, világirodalomból máig kedvence Nikosz Kazantzakisz. Kedveli Bencze László hadtörténész köteteit, amikre újból és újból visszatér, de keze ügyében tartja Kun Miklós, vagy John Keegan egy-egy munkáját is. A „kemény” területek után a populárisabb irodalomról faggatom a képviselőt, mire bevallja: ő sem menekült meg Rejtő Jenő vagy Agatha Christie világától, John le Carré kémtörténeteitől, és Ken Follettet is forgatta – mint mondja, a minőségibb ponyva ellen sohasem voltak fenntartásai, bár manapság, ha valami ilyesféle szórakozásra vágyik, inkább tévét néz.
