Pozsgay: Ne a multik mondják meg, mit csinálhatunk

A multik és a globalizáció ellenőrizhetetlen folyamatot hoztak létre a világban. A multicégek sehol nincsenek alávetve a nemzeti akaratnak; ezt a helyzetet kell megváltoztatni – nyilatkozta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában Pozsgay Imre volt államminiszter, egyetemi tanár, egyik aláírója a hazai különadók miatt Brüsszelnél panaszt tevő cégek elleni bojkottfelhívásnak.

A rendszerváltáskor aktív politikus szerint a felhívás inkább erkölcsi jellegű, de ennek révén Magyarország visszaszerezheti önrendelkezését és önbecsülését. Az ugyancsak a stúdióban nyilatkozó

Sáling József

, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke úgy látja: a multiellenességnek inkább politikai hátszele van, és hiba lenne tönkretenni olyan cégeket, amelyek több százezer személy jövedelmét biztosítják közvetve, tehát az alkalmazottak és azok családjain keresztül. "Harmincnégy köztiszteletnek örvendő, társadalmi pályán már érvényesült magyar állampolgárral közösen írtam alá a bojkottfelhívást. Főleg az indított erre, hogy az említett cégek ki akarják vonni magukat abból a közteherviselésből, amely szükséges lenne a válság kezeléséhez Magyarország számra - nyilatkozta a tizenhárom nagyvállalat ellen bojkottra felszólító nyilatkozat egyik aláírója,

Pozsgay Imre

a Közbeszédnek. Hozzátette: e cégek vonakodását a különadók megfizetésére még csak-csak megértené, azt már kevésbé, hogy “fel is jelentik Magyarországot”, olyan nemzetközi fórumhoz fordulva, amely valójában is szankcionálhatja Magyarországot. ”Ezt a körülményt én felháborítónak és elutasítandónak tartottam; azaz érdemtelennek ezeket a cégeket arra, hogy Magyarország szükségleteinek kielégítésében részt vegyenek, ha a haszon megosztásában nem hajlandók részt venni” - szögezte le Pozsgay. “Nem örülünk ennek a bojkottfelhívásnak” - reagált az ugyancsak a Közbeszéd stúdiójában nyilatkozó Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke. Megjegyezte: nem ezek a hazai cégek fordultak Brüsszelhez, hanem az anyacégeik. Példaként említette például a Spart, amely nálunk veszteséges volt, ezért az anyacég fizetett a magyar államkasszába, majd “tette amit tett”, azaz Brüsszelhez fordult panasszal. Másfelől megjegyezte: elég nagy baj lenne - ha már egyszer itt vannak ezek a cégek -, ha nem vennénk figyelembe, hogy milyen módon vannak beágyazva Magyarországon. A szakszervezeti vezető adatai szerint csak a Spar tizenötezer főt – főleg nőket – foglalkoztat, ez tehát tágabb összefüggésben nézve tizenötezer családot, mintegy hatvanezer ember érintettségét jelenti, plusz a cég beszállítóit is hozzáértve. A többi, bojkottfelhívásban érintett cég esetében ez az érintettségi kör közel 200-300 ezer főt tesz ki. “Ezeket a cégeket tönkretenni nagyon rossz ötlet, ugyanis nem látom, ki szívná fel a munkaerőt” - érvelt a szakszervezeti vezető, hozzátéve: éppen az említett Spar az, amelyik a legtöbb magyar árut forgalmazza.

“A fogyasztást nem csak a multik tudják kiszolgálni”

Hogyan képzeli el a bojkottot például egy olyan cég esetében, mint a Deutsche Telekom? Ne telefonáljanak az emberek? Vagy az E.ON esetében kapcsolják le a lámpát és ne fogyasszanak áramot? - kérdezett rá a bojkottfelhívás praktikus oldalára a Közbeszéd. "Ez inkább erkölcsi jelentőségű felhívás" – reagált Pozsgay Imre, aki szerint a keresletet át lehet rendezni egy társadalomban. Továbbá: ezek a külföldi cégek alkalmazkodjanak a magyarországi viszonyokhoz. “Azaz: ne egy külföldi multicég mondja meg, mit csinálhatok a saját hazámban, hanem nekem legyen lehetőségem, mint magyar államnak és magyar állampolgárnak lehetőségem arra, hogy rendelkezzem velük. Ők a mi szükségleteinkre telepítették tevékenységüket, üzleteiket – ezeket a szükségleteket mások is ki tudják elégíteni: Mi nem azt mondjuk, hogy csökkenjen, hanem hogy rendeződjék át a kereslet olyan terepre, amely megfelel Magyarország érdekeinek” - vázolta felhívásuk hátterét Pozsgay Imre. A rendszerváltozás környékén aktív politikus úgy vélekedett: “a riadalom” attól van, hogy a példát ragadósnak érzik az érintett vállalatok, azt gyanítva, hogy a magyar példát más országok is követik majd, hiszen – tett hozzá – jöttek helyeslő, támogató vélemények más országokból. Elképzelhető ez az átrendeződés? Elvben a bojkott miatt e multiktól elfordulókat felszívják és kiszolgálják például a hazai kis- és közepes vállalkozások? - vetette fel a Közbeszéd. A kereskedelemben ez biztosan nem valósítható meg, hiszen egyik napról a másikra nem lehet átvenni cégeket. Ráadásul a fogyasztás is újabb multikhoz – franciákhoz, hollandokhoz, angolokhoz – terelődne át, akiket “ismét csak nem szeretünk, mert multik” - érvelt Sáling József. A kereskedelemben ugyanis a hazai kisvállalkozások négy-öt százalékot tesznek ki, a közepesek pedig legfeljebb tíz százalékot. “Mi támogatjuk a hazaiakat sokféleképpen, de tönkretenni jól működő, kulturált, korszerű cégeket – nem gondolnám jó ötletnek” - érvel a szakszervezeti vezető. Megjegyezte: létezik a tiltakozásnak támogatható oka és fajtája. Példaként említette, amikor “a rendes német ember nem vásárol amerikai cégtől” jelmondattal kiüldöztek egy amerikai céget a német piacról, de azért, mert az adott vállalat munkavállaló-ellenes volt.

Politikai okokból “haragszunk” a multikra?

A multicégekkel szembeni hazai ellenérzésnek elég erős politikai háttere van, hogy a válságot, a bajt kenjük rá a multikra – mondta kérdésre válaszolva Sáling József, aki szerint a hazaikkal legalább annyi baj van, mint a multikkal, sőt, a kisvállalkozói szektorral még több is, például több a fekete foglalkoztatás a körükben. Megjegyezte: a piac és a mostani világ törvénye az, hogy a globalizációban a nagytőke uralja a piacot, ez alól nem lehetett itthon sem kibújni. “A hazait kell támogatni, de nem kell tönkretenni a másikat, mert elveszítjük a munkahelyeket, a bevételt, szegényesebb lesz a fogyasztás” - szögezte le a szakszervezeti vezető. A multik, és benne a globalizáció, ellenőrizhetetlen folyamatot hozott létre a világban. A multicégek sehol nincsenek alávetve a nemzeti akaratnak – ezt a helyzetet kell megváltoztatni – reagált az elhangzottakra Pozsgay Imre. Ami a politikai hátteret illeti, az nem a multiknál, hanem az előző kormányzatnál keresendő, amelyik az országot a mai válságos helyzetbe sodorta. Ehhez cinkosnak megnyerte ezt a “multivilágot”, amely nem került válságba, de az ország majdnem csődhelyzet előtt áll – tette hozzá a volt államminiszter, aki szerint ezt a “szűkre szabott cselekvési teret” akarta tágítani a magyar kormány a külön bevételekkel, a különadókkal. Sáling József egyébként nem számít jelentősebb bojkottra az említett cégekkel szemben, mondván: az emberek eddig is a lábukkal szavaztak, ahol olcsóbb és jobb a kínálat, oda mentek, ezt nagyon felrúgni nem lehet, az emberek jövedelme vékony – továbbra is keresni fogják a kedvező lehetőségeket. “Szerintem ebből a bojkottból nem lesz semmi” - sommázta véleményét a szakszervezeti vezető. “A bojkott az önrendelkezésünk és önbecsülésünk visszaszerzését jelenti. Ebben Magyarország most kitört abból a ketrecből, amelybe belezárták” - összegezte gondolatait Pozsgay Imre. (Forrás:

Duna Televízió

Pintér Attila, felelős szerkesztő)